Európai értékek: Emberi jogok

Az Európai Unió a következő értékeken alapul:

Emberi jogok

Az emberi jogok védelme felett az Európai Unió Alapjogi Chartája őrködik. A nemen vagy nemi identitáson, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmát, valamint a személyes adatok védelméhez és az igazságszolgáltatáshoz való jogot rögzíti.

Minden ember ember. Teljesen egyszerű kijelentés. Az emberség nem lehet kérdés és nem függhet másodlagos jellemzőktől. 

Összefügg ez természetesen az összes többi értékkel, mint emberi méltóság, szabadság, demokrácia, egyenlőség, jogállamiság. Ez így együtt értelmezhető, feltételezik egymást. Alap emberi jog a méltóság és a méltósághoz értelemszerűen tartoznak az emberi jogok. A szabadság ugyanígy, és a többi hasonlóan.

De miért merül fel ez egyáltalán kérdésként? A megkülönböztetések miatt, különböző korokban és helyeken azért nem tekintettünk minden embert embernek. Vagy nem annyira. Egy fogyatékos nem annyira ember, mint mi. Ahogy a más szexuális identitású vagy irányultságú sem, és így tovább. Többnyire az aktuálisan hatalommal rendelkezők döntik el ki teljes jogú ember. Mintegy kegy és úri passzió a nem preferált életkorú vagy vallású embereknek is azonos jogokat biztosítani. Vagy akik más vallásúak, meggyőződésűek, nehogy már minden jog megillesse őket, mint minket. Szabadon gyakorolnák azokat a jogokat, amiket mi is. Ez valahogy ijesztő.

Ha pedig ezek a „mások” vagy „többiek” nem úgy emberek mint mi, máris nem jár nekik annyi jog, méltóság, szabadság és így tovább. Hiszen emberi jogok csak embereknek járnak, aki nem teljes értékű ember, annak teljes jogosultság sem jár. Ez a mi társadalmunk, örüljenek annak is, ami kis maradékot kapnak. És máris nem ugyanazt a társadalmat építjük, alakítjuk, tesszük élhetővé, nem számítunk rájuk ebben. És ők sem számíthatnak ránk. 

Emberi jogok és emberi kötelességek terén meg lehet osztani a társadalmat, csak erre rengeteg energia megy el. A félelem és fenyegetettség fenntartásába kell fektetnünk és nem számíthatunk az ő őszinte és teljes értékű hozzájárulásukra. Plusz kiadás és kisebb bevétel társadalmi szinten, ráadásul az egész közösség hangulata megromlik. 

Ha megvalósítható lenne, hogy minden ember legyen ember, ennek megfelelő jogokkal, kötelességekkel  és értékekkel, biztosan gazdagabbak és boldogabbak lehetnénk. Fent is és lent is. 

Európai értékek: Jogállamiság

Az Európai Unió a következő értékeken alapul:

Jogállamiság

Az EU alapja a jogállamiság. Tevékenysége minden esetben a tagállamai által önkéntes alapon és demokratikusan elfogadott szerződéseken alapul. A jognak és az igazságnak független igazságszolgáltatás szerez érvényt. Az EU-országok az Európai Bíróságra bízták a végső döntés jogát. Az általa hozott ítéleteket mindenkinek tiszteletben kell tartania.

Normálisan van az állam, állami feladatokkal, mint az adott társadalmi és gazdasági viszonyok rendszerének fenntartása, a külső védelem biztosítása, a társadalom szervezése, irányítása és vezetése. Vagyis az állam normálisan háttérben van, gondoskodik és megteremt. Amihez van egy hatalmi rendszer hatalmi ágakkal, mint törvényhozás, végrehajtás és igazságszolgáltatás. Nincs abban talán nagy dilemma, hogy államra szükség van.

Van persze a kormány is, ami a végrehajtó hatalom csúcsszerve. Viszont jó esetben kisebb és korlátozottabb az államnál, ráadásul szépen elkülönül a törvényhozástól és igazságszolgáltatástól. Aztán a kormány meg szintén elkülönül a kormánypárt(ok)tól, mint a kormányzást adó erőtől. A rendszer arra van kitalálva, hogy mindenki a helyén van és együtt működik a többiekkel, semmiképpen nem mosódik össze a kormányzó párt a kormánnyal, pláne az állammal. A hatalom az állam optimális működtetésére van, nem visszaélésre, a kiváltságos helyzet biztosítására.

A jogszolgáltatást az állam kell biztosítsa, politikától, kormányzástól, mindentől függetlenül. Hiszen a jog az igazságot és igazságosságot kell megjelenítse és érvényesítse. 

Persze a jogosság és igazságosság nehéz kérdés lehet, olykor sok időbe telik ebben állást foglalni. Vajon hogy lehetne független, érdekmentes és vélhetőleg igazságos de mégis kényszerítő erejű rendszert megalkotni – hogy közben gyors is legyen? Az alaposság vélhetőleg fontosabb. 

És a jog, igazság erkölcsi kategória is. Sérülése, érvénytelenítése esetén az állam alapjai inognak meg. Vajon mennyiben van létjogosultsága és morális alapja egy államnak, ha az nem jogállam… 

Európai értékek: Egyenlőség

Az Európai Unió a következő értékeken alapul:

Egyenlőség

Az Unió összes polgára a törvény előtt egyenlőnek számít. A nők és a férfiak közötti egyenlőség elve az összes európai szakpolitika sarokköve és az európai integráció alapja. Egyetlen területen sem lehet megkerülni. Az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elv már az 1957-es Római Szerződésnek is része volt.

„Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél” hangzik az orwelli klasszikus. De hát az egyenlőség nem fokozható, csak lefelé. Egyenlőségben nincsenek értékkülönbségek, előjogok. Ami pedig nem magától értetődő.

Társadalmilag kialakultak a nemesek, uralkodó megy egyéb kiváltságos osztályok. Nemileg a patriarchális – olykor matriarchális – berendezkedés. Vannak azért kiskorúak és nagykorúak, eltérő jogokkal – kapcsolódóan a gondnokság intézménye. Hierarchikus, hátrányokat vagy előnyöket biztosító, lehetőségeket pluszban adó vagy azokat korlátozó világban élünk. Igen eltérő kilátásokkal rendelkezünk születésünktől fogva. Különböző mértékű beleszólásunk van saját lehetőségeink alakításába, azzal együtt, hogy magunk is formáljuk életünket. 

Az egyenlőség az egyenértékűséget is jelenthetné. De hát nem vagyunk egyenértékűek, egy feladatra alkalmasabb a feladat szempontjából értékesebb, mint az alkalmatlanabb. Hasznos képességekkel, készségekkel, adottságokkal rendelkezve értékesebbnek érezzük magunkat, mint ezek hiányában. Naiv dolog lenne azt mondani, hogy mindenkinek van helye, hiszen van aki több területen is megállja a helyét, más meg még csak keresi, mi lenne az az egy. De az érték vajon praktikus, használati értéket jelent? Hány erősség hány gyengeséget kompenzál és viszont? Vagy egyszerűen olyan adottság, mint a méltóság?

Az egyenlőség nem egyformaságot, inkább egyenrangúságot jelent. A törvény előtt. Megkülönböztetés nélkül. Nem az előjogokkal rendelkezőnek van igaza egy konfliktusban, hanem pártatlanul ki kell vizsgálni, hogy kinek. A pozitív vagy negatív diszkrimináció megengedhetetlen, ugyanazért ugyanannyi jár mindenkinek ellentételezésül. Logikus és praktikus. 

Milyen a világ, ahol nem az egyenlőség az alap? Minimum elnyomó, ahol sem a méltóság, sem a demokrácia nem érvényesülhet (csak az eddig tárgyalt két értéket említve). Az egyéni érvényesülés számít és nem a közösség java, amihez mindenki képessége szerint és szívesen tesz hozzá. Mikor nem egymás kárára szerzünk és nem együtt építünk mindannyiunknak. A kiváltságok dominálnak, egyesek mindig jól járnak, mások mindig rosszul. Ilyen világon szeretnénk munkálkodni? 

Európai értékek: Demokrácia

 Az Európai Unió a következő értékeken alapul:

Demokrácia

Az EU működése a képviseleti demokrácián alapul. Az európai polgárokat automatikusan megilletik bizonyos politikai jogok. Minden nagykorú uniós polgár választásra jogosult és választható az európai parlamenti választásokon. Az uniós polgárok a lakóhelyük szerinti országban vagy származási országukban szavazhatnak vagy indulhatnak jelöltként a szavazáson.

A demokrácia jó. Nem éppen problémamentes és vannak helyzetek, amikor más forma hatékonyabb lenne – de alapvetően korrektnek tűnik. A méltósággal és a szabadsággal elég jól összefér, hogy választó és választható vagyok. Méltatlan és szabadságnak sem nevezhető, ha nincs beleszólásom környezetem dolgaiba vagy lehetőségem részt venni a közéletben. 

A demokrácia a felnőttek játéka. Ahhoz, hogy öntudatos állampolgár legyek feladatom tájékozódni, képbe kerülni és a manipulációkat kezelni. Felelősségem, hogy kritikus legyek, különösen az aktuális hatalommal szemben – hiszen helyzetéből adódóan leginkább az ő érdeke és neki vannak is meg az eszközei, hogy megtévesszen, félrevezessen, befolyásoljon. Felnőttnek lenni azt jelenti, hogy figyelem, számon tartom és számon is kérem a társadalmi történéseket, intézményeket, élek jogaimmal és képviselem magamat és ha kell másokat – főleg azokat, akik valamiért nem képviselik magukat.

Minden államformában, de bármilyen közösségben is el kell dönteni, ki hozzon döntéseket. Vagyis ki képviselje az érdekeimet, lényegében engem – vagy én kikek képviselhetek. Ezért vannak a  meghatalmazott képviselők. Hiszen a többségnek más dolga van, neki meg ez legyen a dolga. A demokrácia így a bizalomra épül, megbízunk a képviselőnkben – és az ellenőrzésre is, hiszen figyelünk rá és ha valamiért nem jól képvisel minket, leválthatjuk. Pont így vagyunk mindketten felnőttek, egyenrangúak. 

A politika tehát normálisan nem felettünk vagy nélkülünk történik. Ehhez viszont kell, hogy tudjuk, a pályán vagyunk, nem a lelátón. Nem szórakoztató műsor zajlik, ahol csak szurkolnunk kell, hanem a mi társadalmunk alakul folyamatosan. Visszahat ránk és mi hathatunk rá. Azzal, hogy figyelünk, szóvá teszünk, kezdeményezünk, részt veszünk, csatlakozunk, elhatárolódunk stb. 

A családban van dolgunk, feladatunk. Egy közösségben is. A társadalom is csak akkor a miénk, ha jelen vagyunk benne. Hiszen mégiscsak a mi életünkről szól…

Európai értékek: Szabadság

Az Európai Unió a következő értékeken alapul:
Szabadság
Az Unión belüli szabad mozgás és tartózkodás joga az EU összes polgárát megilleti, csakúgy, mint az egyéni szabadságjogok, így a magánélet tiszteletben tartásához való jog, illetve a gondolat, a véleménynyilvánítás, a vallás, a gyülekezés és a tájékozódás szabadsága, amelyeket az Európai Unió Alapjogi Chartája rögzít.

A szabadság az egyik legjobban hangzó jog. Mindenki szabad akar lenni, ezért még a többiek szabadságát is hajlandó elviselni és elfogadni többnyire. 

Nagyon tág és sokat vitatott téma a szabadság, szabad akarat, függetlenség, hasonlók. Filozófiai, vallási, jogi, politikai, pszichológiai, kulturális értelmezése teljesen jogos, minden terület magáénak érezheti és magyarázhatja. Lehetünk valamitől vagy valamire szabadok, külső és belső szabadságokkal rendelkezhetünk (vagy nem), adott korlátok között akadnak használható képességeink, tiltások között lehetőségeink. 

Alapvetően valamilyen cselekvés jellemzi a szabadságot, egy kívánt tett magvalósításban nyilvánul meg. Megteszem mert megtehetem. Konkrétan fogalmaz az Unió, az egyéni szabadságjogokat (pl. a mozgás és tartózkodás szabadságát, a magánélet tiszteletben tartásához való jogot, a gondolat, a véleménynyilvánítás, a vallás, a gyülekezés és a tájékozódás szabadságát) említi, de ezek közösségi vonatkozással is rendelkeznek. 

A szabadság az emberi viszonyokban lényeges tényező, össztársadalmi feladat. Hiszen egy társadalomban nem elvont jogokat igényelünk vagy kérhetünk számon, hanem praktikusakat. Ezekkel tudunk élni és életünk az ezekkel való kölcsönhatásban alakul. Összefüggésben persze az elsődleges értékkel, a méltósággal – a szabadság (indokolatlan) korlátozása mindig méltatlan. 

Szokták emlegetni a szabadság légkörét. Van is egy hangulata, amikor tudjuk, hogy kibontakozhatunk, fejlődhetünk, alakíthatjuk sorsunkat és javára válhatunk egymásnak. Ez igazán csak együtt és szabadon lehetséges. 

Európai értékek: Méltóság

Az Európai Unió a következő értékeken alapul:
Emberi méltóság
Az emberi méltóság sérthetetlen. Tisztelet és védelem illeti, ezen nyugszik ténylegesen az összes uniós alapjog.

A méltóság, kifejezetten az emberi méltóság nehezen meghatározható, de érezzük, hogy valami nagyon alapvető. Egy olyan minőség, amely egyenlő és abszolút minden egyes emberben. 

Az emberi méltóság eredetének tekinthető az ember istenképűsége, az emberi értelem vagy szabadság, de az ember, mint morális lény önrendelkezésem is. Akár másra is tehetjük a hangsúlyt, mindenesetre azt hamar észleljük, ha a méltóság sérül. Ami előfordul, hiába garantálja a legtöbb jogrend kifejezetten. 

Az emberi méltóság nem csupán egy az alapjogok közül, hanem a többi alapjog és azután egyéb jog kiinduló pontjául is szolgál. Olyannyira, hogy a korlátozható alapjogokat csak addig a mértékig lehet korlátozni, ameddig az emberi méltóság nem sérül. Merthogy az emberi méltósághoz való jog abszolút érvényű, korlátozhatatlan, miként az élethez való jog, még különleges jogrendben sem lehet eltekinteni tőle. A társadalmi élet és rend végső soron az emberi méltóság megvalósítását jelenti, ez az alapja és feladata. 

Mindezen erős és határozott szövegek ellenére mégsincs jelen annyira a méltóság mindennapjainkban. Mintha nem lenne nekünk elég fontos, sem a saját méltóságunk, sem másé. 

Egy társadalom ideálisan a tiszteleten és elfogadáson alapul, ahol együtt dolgozunk azon, hogy nekünk együtt jobb legyen. Amibe beleférnek a különbségek, mindenféle téren, de ezek egymás méltóságának megtartásával együtt vannak jelen. Hiszen a másik el nem ismerése könnyen csúszós lejtővé válhat, ahol nehéz a megállás, és az egész társadalom – ami normálisan közösség – érdekcsoportokra, egymással rivalizáló társaságokra, és még azon belül akármeddig osztható klikkekre tagozódik. 

Igazából sosem érvényesülhet maradéktalanul az önrendelkezésünk, szabadságjogaink, magánszféránk szentsége, szociális biztonságunk stb. Egy valódi világban, társadalomban élünk. Pedig ezek hiányában biztosan sérül a méltóságunk. Méltatlan dolog a megalázás, a kiszolgáltatottság, igen sok korlátozás vagy megfosztottság.

Van persze némi önérzet, észleljük amikor megsértenek és rosszul is érezzük magunkat. Azonban nem úgy tekintünk folyamatosan a másik emberre vagy magunkra, mint méltósággal rendelkező lényre, így aztán előfordul a szabadságok korlátozása, megalázás, a másik ember tárgyiasítása, megbélyegzése, mindenféle, a méltósággal össze nem egyeztethető gondolat, véleménynyilvánítás vagy cselekedet. A méltóság meg nem adása az első lépés a dehumanizálás felé, onnan meg a másik már nem ellenfél, vetélytárs (a társon a hangsúly!), hanem ellenség, akit nem illet meg semmi. Egy ellenségnek simán elvitatható a méltósága. 

Az egység, a közös jó, a társadalom, de bármilyen csoport összetartó ereje hosszú távon a méltóság lehet. Nem a jelszavak, ideológiák, még a közös baj vagy ellenség sem, ami ugyan kis ideig egyesíthet. Egy olyan világban lehet jól élni, ahol elismerem a másik méltóságát és ő is az enyémet – és fel sem merül, hogy ne így legyen. 

Európai értékként naivnak tűnhet a méltósággal kezdeni – de mi más lehetne az alap? 

Ellen-érték

Értékeink fontosak. Ezeket szem előtt tartva lehetünk önazonosak, helyezhetjük el magunkat a világban és a világot magunkban. Értékeink a legjobb önmagunk, hisz akár érdekeinket is alárendeljük, veszteséget vagy kárt is vállalunk elveink megtartásáért. 

Sokféle érték létezik, számos felsorolása lehetséges, pl. szeretet, öröm, békesség, türelem, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség… Általában kevés vita van arról, hogy alapértékeink tényleg helyesek és fontosak, nekünk is meg a társadalomnak is. Kicsit több ez, mint élni és élni hagyni, jó esetben inkább úgy viselkedjünk másokkal, ahogy szeretnénk, hogy ők is velünk. 

Érdekes jelenség, amikor az értékeinket nem magukban szemléljük, hanem mások ellenében. Nem azt mondjuk, hogy a szeretet jó, hanem hogy egyesek nem szeretnek, sőt akár gyűlölnek és persze ezért mi is őket. Nem örülünk valaminek, hanem azon vagyunk, hogy valaki, akit valamiért utálunk ne örüljön vagy ne nevessen a végén. Megfoghatatlan szólamként használjuk és kisajátítjuk a békét, ezáltal mindenki mást „háborúpártinak” tartunk (bármit jelentsen is ez). Sorolható lenne még. 

Nem csak úgy helyezzük el magunkat a világban, hanem mindig valaki/valami ellen. Nem építünk, hanem egy gonosznak kikiáltott valamit pusztítunk – ami nagyon távol áll az építéstől. Nem a jó megvalósításán dolgozunk, hanem a „rossz” rombolásán. Jóval hangosabb tud így lenni véleménynyilvánításunk, ráadásul tutira megyünk. A jó felvállalásában és képviseletében van kockázat, hisz nem biztos hogy összejön olyan szépen, mint az elveink. Értéket teremteni, megvalósítani kifejezetten nehéz. Ha valami ellen aposztrofáljuk magunkat, akkor sincs semmi, ha nem jön össze, nincs eredménye. Hisz mi is lehetne, mit kérnének számon, vagy mi magunkon? Mi ellene vagyunk, és kész.

Számos előnye és kényelmessége ellenére legalább egy nagy hátránya biztosan van ennek a hozzáállásnak. Nem épülünk. Nem leszünk jobbak, nem valósítunk és jelenítünk meg értékeket. A szeretet, öröm, békesség, türelem, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség stb. felépítendő bennünk és körülöttük. Komoly kihívás ez, hisz egyéb hajlamaink és indíttatásaink is vannak. Általában fokról fokra, lassan és kitartóan tudunk csak értékként értékelhető változást elérni. Választanunk kell, dönteni, erre van a szabadságunk, hogy válasszuk az értéket. Önmagáért és kicsit magunkért is. 

siker és érték

Y: Hát ez most nem sikerült…

X: Dehogynem, nézd meg, tök jó. Pont ilyennek kell lennie, ez a legjobb.

Y: Én az enyémről beszélek, nem a tiedről. Abba is hagyom, azt hiszem.

X: Nehogy már! Neked is sikerülni fog, meglátod. Meg tudod csinálni.

Y: Persze, meg tudom, de igazából nincs jelentősége. Nem számít.

X: Dehogynem. Ne add fel, te jobb vagy ennél.

Y: Én pont ilyen jó vagyok, és belefér, hogy olykor így sikerül. Vagy sehogy, tényleg nincs jelentősége.

X: De be kell bizonyítanod, hogy tudod, ha tudod. Meg ha nem, akkor is. 

Z: De hát nem számít, nem kell mindent mindig bizonyítani. Elég jó ő így is.

X: Csak akkor elég jó, ha sikerül neki. Egyébként egy lúzer. 

Y: Nem vagyok lúzer attól, hogy most valami nem sikerült. Ráadásul úgysem sikerülhet mindig minden. Egyébként is tudom, miben vagyok jobb, miben rosszabb. Ez ilyen. 

X: Én ezt nem bírnám. 

Z: Látod, még az sem kudarc, hogy nem bírnád. Hidd el, akkor is úgy szeretnénk, ahogy most.