Konzultáció, mikor valakivel átgondoljuk helyzetünket, hogy jobban megértsük és kezeljük. Kapcsolat, függőség, segítés, támogatás...
 | Ez leginkább egy konzultációs blog, de mindenféle írások vannak itt, amik összességében jelezhetik mi is foglalkoztat és körülbelül mi a szemléletem. Tájékoztatásként a névjegyem és a szolgáltatás leírása, hogy mégis ki vagyok és mit kínálok. Ha ezek alapján vagy mindezek ellenére úgy tűnik, tudnánk együtt dolgozni, ajánlom az elérhetőségem. |
Kéthetente beszélgetési lehetőség azzal, aki eljön.
Hétköznapi, hogy rólunk és nekünk szóljon.
Személyes, hogy jelentsen valamit számunkra.
Személytelen, hogy tapintatos maradhasson.
Csak annyira irányított, hogy vezessen valahová.
Akár név nélkül, hogy bátrabbak és őszintébbek lehessünk.
Ha körülnézünk állapotokat látunk. Sajátunkat, másokét, a társadalomét, az egész világét. Ha az időpontokbani állapotokat összehasonlítjuk, látunk vagy feltételezünk folyamatokat, ami az állapotokat összekötik. Lényeges, hogy mire figyelünk, az állapotra vagy a folyamatra. kik vagyunk/voltunk vagy hogyan lettünk ilyenek? Mikor melyik szemlélet ad helyesebb és informatívabb képet?
Megosztjuk tapasztalatainkat, dilemmáinkat, véleményünket.
Szeretjük a kényelmet. De vajon mekkora az értéke? Mit ér meg, és mit nem? Kényelem-e a fűtés vagy hűtés, eldobható eszközök, komfortos utazás, hasonlók? Kényelem és luxus viszonya. Vagy kényelem és lustaság. Nagyobb a téma, mint elsőre tűnik...
Megosztjuk tapasztalatainkat, dilemmáinkat, véleményünket.
https://meet.jit.si/kontalk
Van-e, aki nem áldozat valamilyen tekintetben? Szégyen áldozattá válni? Hogy nézzünk a világra áldozatként? Mit tehetünk más áldozatokkal? Túlléphetünk-e és lépjünk-e túl az áldozati léten - milyen helyzetben?
Megosztjuk tapasztalatainkat, dilemmáinkat, véleményünket.
Vajon a teljesség vagy a tökéletesség hiánya? Szégyen vagy szimpla adottság? Elfogadásra vagy korrigálásra, javításra törekedjünk? Vélhetőleg mindenkinek van - hogy kezelhetjük elég jól?
Megosztjuk tapasztalatainkat, dilemmáinkat, véleményünket.
https://meet.jit.si/kontalk
Panaszkodni rossz. Leginkább azért, mert benne maradunk a negatívban. Persze, hogy foglalkoztat minket, de ha megint belekezdünk, nem tudunk szabadulni tőle. Minél többször mondjuk el, annál inkább „lerakódik, mint a guanó, keményen, vastagon”. Egy idő után csak ezt látjuk. De az is lényeges szempont, hogy általában nincs jelentősége. A panaszkodástól nem változik semmi tulajdonképpen.
Panaszkodni tehát kell, hiszen történnek rossz dolgok, életidegen, ha minden mindig jó, ki kell ezt fejeznünk. Viszont mértékkel, mert a megoldástól, továbblépéstől veszi el az energiánkat és mégiscsak zsákutca, nincs kijárata.
Jobb lehet a beszélgetés. Amikor a panaszkodás tárgyáról nem panaszkodva beszélünk, hanem azzal a céllal, hogy megértsük az új helyzetet, keressük a megoldást. Ennek része a kárunk, sérüléseink, sérelmeink ismertetése és annak vázolása is, hogy most hogy érezzük magunkat, milyen ez nekünk. Még némi vádolás vagy okolás is beleférhet. A célunk, közös célunk viszont a továbblépés.
Magunkban gondolkodva gyakran ugyanazokat a köröket futjuk. Panaszkodásnál is ugyanazokat a köröket futjuk, csak bevonunk még valakit. A beszélgetés hatékonyabb de nehezebb is, el kell engednünk a magunk igazát, sérelmeinket bármennyire – akár jogosan is – kötődünk ezekhez. Ez már a bizonytalanság területe, ahol nem vagyok annyira abszolút és a helyzet sem annyira egyszerű. Viszont ebben a tágabb térben már lehet mozogni, haladni.
A fogadás nyitottságot feltételez. Legalább valamennyire, valamilyen vonatkozásban beengedem a másikat, legalább részben. Számolok a munkájával, ötleteivel, jelenlétével stb. A fogadással kialakul vagy megváltozik a viszonyunk. Innen valami közös ügyhöz tartozunk, vagy felismerjük érdekeink, szemléletünk, elveink hasonlóságát. A nyitottságom megnyilvánulása, hogy immár hozzáférést engedek neki az engem aktuálisan foglalkoztató ügyhöz, helyzethez vagy állapothoz. És én hozzáférhetek az övéhez.
A fogadás felelősséggel jár. Már nem az van, mint a fogadás előtt, éppen mert közelebb kerültünk, elkezdődött egy szelídítés. Ez már kapcsolat, lehet csak gyenge és alkalmi, de akkor is. Bármilyen kapcsolat jelentőséggel bír.
A fogadások alakítanak minket. Egymás által alakulunk, azok hatnak ránk, akiket fogadunk és azokra hatunk, akik fogadnak. A fogadást megbánhatjuk, de ez a ritkább, bár ésszerű óvatosság ajánlott. Gyakrabban sajnáljuk a fogadás elkerülését, a megszelídítés/megszelídülés elmaradását. Hiszen találkozni jó :)
A beszélgetésnél többször megszólalunk, reagálunk a másikra vagy akár a korábbi magunkra. A beszéd egyszeriségével és egyoldalúságával szemben van lehetőség többször megnyilvánulni, korrigálni, kiegészíteni, átgondolni, akár változtatni is véleményünkön, hozzáállásunkon.
A beszélgetésnél nem kell nagyot mondani, kereken kifejteni, formálisan felépíteni mondandónkat – akár az is megengedhető, hogy ne legyen mondandónk vagy csak közben alakuljon ki. Dominálhatunk is, de belefér, hogy alig szólalunk meg, az odafigyelés magában is fenntarthatja a beszélgetést.
Vagyis a beszélgetés dinamikus, élő. Már a jó beszélgetés ilyen, amikor észrevesszük egymást, találkozunk egymással, tényleg megmozdít bennünk valamit. Akár nagy gondolatok vagy tanulságok nélkül is, a kialakult közösség számít a leginkább. Ezzel együtt a legnagyobb csodák talán a beszélgetésekben történnek.
