harsány

Zajos világban élünk, ahol kell a hangerő. Közismert, hogy nem reagálunk az ingerküszöb alatti ingerekre, észre sem vesszük. Állandó ingerlésénél pedig közömbössé, érdektelenné válunk, a szüntelen inger eltompít. Így vagyunk a szagokkal is, egy idő után eltűnnek. Hasonlóan megszokjuk az ismert zajokat és fel sem ébredünk a villamosra vagy kakukkos órára, tudjuk hogy nem számít. Felturbózott aromájú ételek után a természetes ízek már gyengék.

Ha valamit közölni akarunk, észrevétetni magunkat, át kell ütnünk az ingerküszöböt. Legalább egyszer, a pillanatnyi figyelemért, de azután is, mert a figyelmet fenn is kell tartani. A figyelemgazdaság nem új fogalom, megvannak az összefüggései, törvényei. Komoly verseny zajlik a figyelmünkért és beszállunk mi is a versenybe, ha figyelmet akarunk – hiszen a figyelem véges „erőforrás”. 

Szóval harsány világban élünk: hangos, élénk, erős, rikító, megkockáztatható hogy agresszív ingerekkel bombáznak/bombázunk. Ez kapcsolatainkban is megjelenik, akkor figyelünk és akkor figyelnek ránk, ha megfelelő a harsányság. Másként: ha nem keltjük fel mások figyelmét, nem vesznek észre, valamint külön odafigyelést és tudatosítást igényel, hogy a mi figyelmünkről ne a hangerő döntsön. Ha nincs is kedvünk, próbáljuk észrevenni a gyengébb ingereket, szükség esetén pedig emeljük fel a hangunkat. Mindkettő fontos, hogy szükséget észrevegyünk másoknál és segítséget kérjünk magunknak.

Lehet nem egészen jól van ez így, de így van, számolnunk kell vele. Így kell figyelnünk és jeleznünk, mindkettő a mi feladatunk. A másikért és magunkért is.  

információ és élet

Az ember általában kíváncsi, ha meg történik valami, még inkább. Ha meg érinti is, még még inkább. Amikor kényelmesen belefér az idejébe, akkor még még még inkább kíváncsi. Így szabadulunk rá a hírekre, pletykákra, információkra. Főleg amikor változik valami, például a világ. Ha nagy jelentőségű dolgok történnek, amik kihatással vannak ránk, meg mindenre. Az más, mint a pletykák, azok csak érdekesek.
Azt hiszem azért van ez, mert ilyenkor olyan, mintha élnénk. Erről szól az adrenalin, izgalom keresés, az élvezetek egy része de akár a harag is – ilyenkor ott vagyunk, jelen vagyunk és irányítjuk a dolgokat, hatunk a világra. És át is éljük ezt. Talán ezért olyan kellemes bármilyen hatalom, élünk, és ezt másokkal is tudathatjuk – amitől még inkább élünk.
Az információ is ilyen, jelenlétet ad. Egyfajta mágia, mint mikor azért kellett tudnunk a másik nevét, hogy uralmunk alatt legyen. Most is ha valami bajunk van és kapunk egy két szavas diagnózist, megnyugszunk – így már kezelhető, tudjuk mi van. Vagy látunk egy madarat és meg tudjuk nevezni, máris mintha ismerős lenne, helyére kerül. Pedig nem tudtunk meg többet sem a betegségünkről, sem a madárról.
A hírek is erre szolgálnak, amiről hallottunk, az a helyére kerül. Azt mondhatjuk: ja igen, tudok erről, persze. Pedig nincs rá hatásunk, ahogy a diagnózisra vagy a madárra sincs, de mégis mintha hatalmunkban állna. Életünk része lesz, beépítjük a világunkba, a sajátunkba – arra pedig hatni tudunk, ugyebár.
Azzal hogy felháborodunk vagy örülünk egy hír kapcsán olyan, mintha tényleg hathatnánk rá, fontos nekünk a saját reakciónk. Magunkat is teszteljük, hol vagyunk mi a hírrel kapcsolatban, hogy állunk hozzá. Olykor korrigáljuk világképünket, önképünket, hisz van ami nem fér bele eredetileg, kicsit megingatja, ezt azért nem gondoltuk volna. Úgyhogy szűrjük is a híreket, nagyon ne provokáljanak se a jó, se a rossz irányba – elég nekünk az aktuális világnézetünk, önképünk. De közben csak kíváncsiak is vagyunk, azért akkor érezzük élőnek magunkat, ha történik velünk valami, például a szemléletünk billegése.
Az élet és az információ így összefügg, jó erős kölcsönhatás van közöttük, mintha a fizikai világban lennénk. Az információ – a kíváncsiság által katalizálva – komoly vitalitást eredményez, élővé és jelenvalóvá tesz minket. Ami egyébként nem átverés vagy illúzió – ez az életünk.

információ

A információ legtöbb, amit adhatunk egymásnak. Aminek visszatartásával vagy manipulálásával leginkább hathatunk a másikra, amire számos példa van. Viszont segíthetünk is.
Az információ lehet direkt, instant és egyből felhasználható. A legegyszerűbb módja, ha valaki tud valamit és megosztja, ez általában tanácsadás. Nem lebecsülendő az értéke, bizonnyal voltak életünkre jelentős hatással másoktól kapott információk. Illetve a hétköznapjainkat sem nagyon tudnánk ilyen praktikumok nélkül intézni.
Más módra példa a közös munka, az egymással megosztott információt együtt kezeljük, értékeljük ki, gondoljuk végig. Gyakran együtt is szedjük össze, azaz összeadjuk amink van. Többnyire kiegyensúlyozott kapcsolatban, egymásra figyelve, közös érdekeinket figyelembe véve – ami persze nem feltétlenül teljesen szimmetrikus. Egyikünk jobb helyzete a másikunknak lehet érdeke, de a helyzetek különböző mértékben lényegesek a feleknek.
Olyan is megesik, hogy az információ lényegében megvan, csak segíteni kell neki. Ilyenkor a segítség az, hogy figyelemmel, kérdésekkel, bizalommal kibontható legyen, ami egyébként tulajdonképpen ismert. Használhatóvá, tudatossá váljon ami rendelkezésre áll, és amivel még dolgunk van. Ilyenkor hasznos egy vezető, aki vigyáz ránk a saját utunkon és támogat, hogy ne az eddigi, jól bejáratott módokon gondolkodjunk. Megszokott utainkat már ismerjük, bejártuk. Lehet csak egy elágazásnál kell másfelé fordulni, máshonnan ránézni a fejünkben levő térképre és máris jóval tovább jutunk.
Tovább jutunk, ha merünk, mert az információhoz bátorság és bizalom kell. Hogy használjuk. Hiszen csak a felhasznált, beépült információ a mienk, ez által leszünk gazdagabbak, erősebbek, hatékonyabbak. Ez a befektetett munka viszont hosszabb – vagy akár már rövidebb – távon sokat dobhat rajtunk.