Gyakorlat

Először csinálni valamit: kaland. Újdonság meg tétovaság, átgondolás meg próbálkozás. Újak és ismeretlenek a mozdulatok, nézőpontok, keressük a megfelelőt az eszköztárunkban. Izgalmas felfedezés is akár, máskor meg frusztráló idegenség.

Másodszor csinálva már van egy kis ismerősség, nem a nagy felismerés hanem az ismételt észrevétel, a „valahogy így” emléke. Nomeg a bizalom, hogy egyszer már megvolt, miért ne menne megint. 

Néhányszor művelve ugyanazt túllépünk a meg lehet csinálnin és a lehet jobban/egyszerűbben/gyorsabban/könnyebben is felé haladunk. Immár optimalizálunk, egyre otthonosabban és magabiztosabban vagyunk jelen. 

Ezek után jön a rutin és akár az unalom. Nem kihívás, biztosan és gyakorlottan intézzük. Jártasan kalkulálunk az idővel, szükségletekkel, eszközökkel, befektetett munkával, kézben tartjuk és kevés direkt figyelmet igényel. Ezzel párhuzamosan akár lassan érdektelenné is válhat.

Valahogy így vagyunk az élményekkel is. Először alig értjük, érezzük át, az idegenség és szokatlanság tartja fogva a figyelmünket. Aztán ha megismétlődik, már benne vagyunk, átéljük, egyre inkább tudunk mit kezdeni vele. Kellemes és kellemetlen dolgok esetén egyaránt. Végül megszokjuk, belakjuk, esetleg megunjuk. 

Ne ijedjünk hát meg az első élményektől, új érzésektől. Nem kell úgy tennünk, mintha nem lepődnénk meg, akár magunkon. Miért is lennénk magabiztosak, tudnánk a tutit új helyzetekben? Ahogy a megszokáson sem kell csodálkozni, hol megnyugtat, hol untat a biztonsága. Bátran fogadjuk el és éljük meg az út minden állomását. És amennyire lehet érezzük jól magunkat közben…

Félelem

A félelem alapérzelem, talán az egyik legalapabb. És annyi mindent meghatároz, még többet meg befolyásol. Ahogy a világra vagy egymásra nézünk, nagyban függ félelmeinktől. Nem csak direkten tartunk a másiktól vagy helyzetektől, lehetőségektől, ez a feszültség sokszor mindössze áttételes, valamilyen részletben játszik szerepet. Nem elemi fenyegetés, csak árnyalat, egy tényező a többi között, de jelen van. 

Sokféle ajánlás vagy szemlélet van, amivel kezelni próbáljuk a félelmet. „Demokratának lenni annyi, mint nem félni.” „A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet.” „A félelem az elme gyilkosa.” Általában egyetértés van, hogy a félelem rossz, ellenség, legyőzendő. 

Abban is mintha egyetértés lenne, hogy a félelem lényeges jelzés. Általában nem alaptalan, többnyire kideríthető az eredete és indokolt is figyelembe venni, megfontolni. Hiszen tagadhatatlanul veszélyes világban élünk, számos baj történhet és olykor történik is, működnek a véletlenek és a következmények. Óvatosság és körültekintés tehát kifejezetten javasolt. 

A félelem is spektrum, vannak fokozatok az elemi rettegéstől a halvány aggályig. Ennek megfelelően lehet pusztító és bénító vagy akár inspiráló és ösztönző. Kiválthat belesüllyedést vagy éppen ellenállást is. És ragályos, gyakran átvesszük egymás félelmeit, hangulatát. Ilyenkor nagyon indokolni sem kell, félünk mert mindenki (már legalábbis így tűnik) ezt teszi. Viszont bátornak lenni is jobban megy együtt, ha már néhányan nem félnek, mi is könnyebben tudunk csatlakozni hozzájuk. 

Erőből biztosan nem tudjuk kezelni a félelmet, főleg hosszú távon. Valahogy el kell fogadnunk, figyelembe kell vennünk, együtt élni vele. Nem kiszolgálva de nem is ellenállva vagy tagadva. Kicsit ahogy önmagunkhoz lenne jó viszonyulunk, a bennünk levő és hozzánk tartozó félelemhez.  Tudatosítva magunkban, hogy ez „csak” félelem, jelentős, de talán nem a legfontosabb tényező. Nézzük meg a többit is.

Biztos

Kellemes biztosnak lenni, rosszabb esetben biztosak is vagyunk. Abban, hogy mi történt és miért, abban, hogy ki milyen tulajdonképpen, abban, hogy ez az egész világ hogyan működik valójában és mi mozgatja. Hiszen tájékozódnunk kell és olyan megnyugtató tájékozottnak lenni. 

A biztonság elemi igényünk, közvetlenül a fiziológiai szükségletek után, legalábbis Maslow szerint. De tapasztalatunk is lehet, hogy ha biztonságban vagyunk, akkor tudjuk érdemben jól érezni magunkat, optimálisan teljesíteni, kreatívnak lenni, fejlődni, azaz érdemben jelen lenni a világban. 

Viszont többnyire nincs biztonság, sokkal inkább bizonytalanság, kiszámíthatatlanság, kiszolgáltatottság van. Hiányok vannak számos téren, régiek és újak, amiket be kéne tölteni. Ezekkel próbálunk gazdálkodni, kezelni a helyzeteket, kapcsolatokat. Keressük a jó döntéseket, megoldásokat, mivel tudnánk javítani, vagy legalább keveset rontani. Biztonságban elég jól alakítjuk dolgainkat, bizonytalanságban, rosszabb esetben fenyegetés alatt jelentősen romlanak a mutatóink.

Félelmeink jelzik, hogy tudunk a rizikókról, fenyegetettségről, nagy szükségünk van a védelemre, az elérhető protektív elemekre, amik mégiscsak biztonságérzetet adnak. Lehetnek ezek anyagi lehetőségek, használható ismereteink, kapcsolatrendszerünk, ismertségünk vagy ismeretlenségünk, megannyi mindenféle, amihez nyúlhatunk, amiben bízhatunk. Ha sok ilyen van, mindjárt könnyebben vesszük a fenyegetettséget, kiszolgáltatottságot, úgy érezzük van mihez nyúlnunk.

Kapcsolatainktól is általában elfogadást, támogatást remélünk. Mind alkalmi, mind tartós kapcsolatainkban lényeges, hogy így biztonságban érezhessük magunkat. Hátha sikerül meggyőzni magunkat, hogy korábbi kiábrándító tapasztalataink ellenére meg lehet bízni emberekben. Talán inkább akarnak nekünk jót mint rosszat. Minél több ilyen élményt sikerül összeszednünk annál inkább gyógyulhatnak a korábbi sérülések. 

Egy segítő kapcsolat leginkább talán ezt tudja felajánlani, a biztonságot. Ami egyszerre tűnik kevésnek és a legtöbbnek is. Ahol megvalósulhat, hogy nincs szégyen, nem játszik a bűntudat, a magyarázkodás vagy maga az önvédelem felesleges, hisz nincs fenyegetés. Ilyenkor tudunk és merünk magunkra nézni, nem tartva attól, amit megláthatunk. Kimondhatjuk, és elmarad a tragédia. Hiszen biztonságban vagyunk, magunktól is, a segítő erre is figyel. És elkezdhetjük felépíteni magunkat.

Többségi ferdítés

A Biblia kinek mit jelent, de hátha lehet valami aktuálisat vagy nekünk is szólót találni benne. Nem túlzott belemagyarázással… 

Ne állj a rosszat akaró többség mellé, és ne vallj peres ügyben a többséggel tartva, nehogy elferdítsd az igazságot. 2Móz 23,2

Az igazság nem szavazás, többségi vélemény kérdése. Egyszerűnek tűnik, pedig nem mindig az, főleg az alternatív tények világában. Márpedig ez a mi világunk ilyen. 

A fizikai világ még csak-csak, okok és okozatok, akciók és reakciók, persze némi véletlennel és kiszámíthatatlannal. A biológia már más, együttélések, versengések, ragadozók és zsákmány állatok – a nagy egység rendezettsége az egyedeknél, részeknél, alkotóknál már jóval bonyolultabb. Az ember már jócskán bekavar az indítékokkal, késztetésekkel, érzelmekkel és hitekkel, olykor némi gondolkodással. A társadalom meg aztán a kölcsönhatások kölcsönhatása. Itt már ki mondja meg mi a rosszakarat vagy elferdítés… 

A politika, a hatalmi helyzet mindig is próbált manipulálni, ferdíteni, saját – gyakran rövidlátóan aktuális – érdekei mentén befolyásolni és ha lehet simán hazudni. Csúnya dolog. De a közéleten túl a reklám, marketing elemi eleme is a torzítás, kiszínezés, vágykeltés és hasonlók. És ahogy az üzleti élet nem mindig korrekt, úgy a kapcsolataink, viszonyaink, dolgaink sem. Merthogy vannak érdekeink a másikkal szemben, akár annak rovására, versengő helyzetben, így visszatartunk vagy másként adunk elő információkat, szelektíven tájékoztatjuk a másikat. Sőt olykor magunknak is megmagyarázzuk, hogy nem teljesen az a helyzet, ami tényleg, hogy jobban jöjjünk ki belőle. 

A demokrácia a többség véleményéről, akaratáról szól. Ami nem feltétlenül a legjobb döntés. Jó esetben érdemi megvitatás, több szereplős átgondolás előzi meg és kritikus gondolkodás társul a vélemény kialakulásához – nem egy befolyásos és egyoldalú befolyásolás dömping. A többség általában akkor akar rosszat, ha ez az érdeke vagy meggyőzik a rosszról és azt valamilyen szempontból legalább szükségesnek véli, valami más jó elérésére. Bár rossz az eszköz, de a cél (vélt vagy bizonygatott) jó. 

Úgy tűnik azonban, nem alternatív a jó és rossz, nem a többségnél van az igazság. Feladatunk megtalálni az igazságot, igazságosságot és érvényt szerezni neki – akár a többség ellenében is. Ami perrel, akár patvarral is járhat…

Függőségről...

A függőség megtart minket. Ezért kapaszkodunk belé, nélküle rosszabb lenne. Félünk elengedni, tulajdonképpen kiszolgáltatottak vagyunk. A függetlenség ehhez képest zuhanás, szabadesés, elvágódás. Kiszámíthatatlan hogy végződik. 

De a függőség kisajátít minket. Egyre jobban meghatároz, egyre szűkebb lesz a világunk. Nem ismerünk magunkra, hiszen régebben nyitottak voltunk, kíváncsiak, aktívak. Ha nem dőlünk be saját magyarázkodásunknak, önigazolásunknak, elég rosszul fest a helyzet. 

Félő, hogy csak nehéz megoldás van. Számot vetve a kialakult helyzettel, lehetőségeinkkel, keménynek tűnik a feladat. Vélhetőleg sok, kevéssé sikeres próbálkozással a hátunk mögött jelentős bizalom és optimizmus kell egy újabbhoz. 

Pedig kár értünk. Ennél többek vagyunk, többet tudnánk nyújtani. Talán várnának is többet tőlünk, bár lehet, lassan lemondanak rólunk. De szerencsére mi még nem mondunk le magunkról. Tudjuk, több vagyunk, mint ami látszik belőlünk. 

Jól jöhet ilyenkor némi segítség. Átgondolni, megérteni mi is a helyzet, hogy vagyunk, miben és mennyire. A segítség kéréséhez bátorság kell, azután munka, kitartás. Visszaszerezni a régen volt nyitottságot, kíváncsiságot, aktivitást komoly feladat, elkel a támogatás, némi biztatás, vezetés. És visszajelzés, hogy tényleg haladunk. 

kONtalk: bátorság -- május 30. 19:10

Múltkor a becsatlakozás nem mindenkinek sikerült - 31-én hátha nem lesz gond 🙂

Kéthetente beszélgetési lehetőség azzal, aki eljön.
Hétköznapi, hogy rólunk és nekünk szóljon.
Személyes, hogy jelentsen valamit számunkra.
Személytelen, hogy tapintatos maradhasson.
Csak annyira irányított, hogy vezessen valahová.
Akár név nélkül, hogy bátrabbak és őszintébbek lehessünk.

A téma pedig: Bátorság

Létbátorság kapcsán - a lét bátorság? A bátorság és az új, ismeretlen. Hétköznapi bátorságaink. Bátorság, kockázat, döntés.  A bátorság határai.

Megosztjuk tapasztalatainkat, dilemmáinkat, véleményünket.

https://meet.jit.si/kontalk