Képlékeny

Bizonytalan világban élünk, legalább ennyi biztosnak tűnik. Ami kellemetlen, hiszen a biztonsági szükségletünk elég alapvető és törekvéseinknek komoly motivációja. A stabilitás jogos igény lehetne. 

Milyen szép is a fizika, a maga egyszerűségével és kiszámíthatóságával. Amíg a kvantum izék be nem kavarnak. Meg szép lenne a társadalom szerveződése is, csak kicsit hézagos a szociális háló meg felbukkan némi jogbizonytalanság. Morálisan egyszerűnek tűnik a jó és helyes, csak számos helyzetre több a kérdés, mint a válasz. A vallás is a szép dogmáival, viszont a sokféle irányzat, szemlélet és magyarázat elbizonytalanít. A kapcsolatok, érzelmek pedig eleve viszkózusak, szinte folyamatosan alakulnak.

Szóval nehéz fix pontokat, kapaszkodókat találni. Bár lehet pont ez a lényeg. A mesterséges intelligencia hallucinációi állítólag nem hibák, hanem a működésének és kreativitásának alapja, lényege, ezért illik utána némi tényellenőrzést művelni. Akár helyette is. Ehhez kell alkalmazkodni, elfogadva a játékszabályokat és játékszabálytalanságokat. Egy erősen biztonságos világ merev lenne, rugalmatlan és fejlődésképtelen.

Persze nem mindegy a bizonytalanság mértéke. Egy kaotikus rendszerben is vannak folyamtok, tendenciák. A híres pillangó hatás is elindul valahonnan – bár legfeljebb utólag látszik melyik pillangó melyik szárnycsapása okozott tornádót, hiszen sok pillangó sokat csapkod és egyéb szárnyasokról ne is beszéljünk. Egy ilyen hatáshoz kell egy kaotikusan viselkedő dinamikus rendszer, ahol nincs káosz vagy dinamika, ott büntetlenül lehet verdesni. Nem tornádó lesz, hanem sima repkedés. 

Tekinthetjük jó hírnek, hogy a világunk nagyjából képlékeny. Vannak következmények, de nincs abszolút determinizmus. Vannak összefüggések és tendenciák, milyen területen mennyire erősen. Általában azért tudható, mi hogy működik. Így megmarad nekünk a szabadság meg a felelősség is. 

Az abszolútban nem lenne esély, de itt van. Építhetünk, javíthatunk, alakíthatunk. Dolgokat, társadalmakat, közösségeket, magunkat. Pont mert nem merev és nem is széteső, hanem képlékeny. Nomeg hát bizonytalan is.

diszkréció

Beszélgettünk egy körben a diszkrécióról. A rossz tapasztalatokon túl egyébként is érdekes téma.

A diszkréciót általában a titoktartással vagy a tapintattal hozzuk kapcsolatba, ezek szinonimájaként. És valóban, igen lényeges ez, talán igazolja hogy ha az indiszkréciót nézzük, ami viszont tapintatlanság, titokszegés. Kellemetlenek az ilyen  emberek, kellemetlen helyzeteket teremtenek, érdemes óvatosan kezelni őket.

Viszont elhangzott a méltóság is, mint a diszkrécióval összefüggő fogalom, ami talán nem annyira magától értetődő. A méltóságunkba belefér, talán kicsit lényege is, hogy lehetnek titkaink, kellemetlen dolgaink, ügyeink, amikbe nem avatunk be másokat. Elvárjuk, hogy tapintatosan kezeljenek minket, adatainkat, rólunk szóló vagy velünk kapcsolatos információkat. Ugyanezt nyújtjuk is, és nyugtalanító feszengéssel jár, ha valakiről ilyesmi jut tudomásunkra. Nem biztos, hogy mindenkiről mindent tudni akarunk.

Valamint elkülönülést is jelent a diszkréció, a diszkrét dolgok az általánoson, a folyamaton kívüliek, egyediek. Az is alapvető, hogy valami különlegesről, szokatlanról van szó. A szokásos, hétköznapi infó általában nyilvános, szokványos, kicsit érdektelen. A különleges érdekesebb és ritkább, jobban oda is figyelünk rá. Meg valahogy érzékenyebb, egyedi bánásmódot igényel. 

Talán értékesebb is egy diszkrét helyzet, megnyilvánulás, csak egy biztonságos kapcsolatba fér bele. A kapcsolatba, ahol együtt különülünk el, kikerülünk a fő sodorból. Egy buborék, ahol itt és most nyilvánvalóan bent vagyunk, és ez számít. Kicsit intimitás jellegű, de ugyanennyire titoktartási-, támogatási-, elfogadási szerződés is, közösségvállalás, véd- és dacszövetség. Egy különleges helyzet, állapot, kifejezetten zárt körű.

A diszkréció gyakorlása mindenképpen építő, előre vivő, jó esetben alapvető hozzáállásunk. Legyünk hát diszkrétek és engedjük meg másoknak is, sőt akár várjuk el. 

Biztos

Kellemes biztosnak lenni, rosszabb esetben biztosak is vagyunk. Abban, hogy mi történt és miért, abban, hogy ki milyen tulajdonképpen, abban, hogy ez az egész világ hogyan működik valójában és mi mozgatja. Hiszen tájékozódnunk kell és olyan megnyugtató tájékozottnak lenni. 

A biztonság elemi igényünk, közvetlenül a fiziológiai szükségletek után, legalábbis Maslow szerint. De tapasztalatunk is lehet, hogy ha biztonságban vagyunk, akkor tudjuk érdemben jól érezni magunkat, optimálisan teljesíteni, kreatívnak lenni, fejlődni, azaz érdemben jelen lenni a világban. 

Viszont többnyire nincs biztonság, sokkal inkább bizonytalanság, kiszámíthatatlanság, kiszolgáltatottság van. Hiányok vannak számos téren, régiek és újak, amiket be kéne tölteni. Ezekkel próbálunk gazdálkodni, kezelni a helyzeteket, kapcsolatokat. Keressük a jó döntéseket, megoldásokat, mivel tudnánk javítani, vagy legalább keveset rontani. Biztonságban elég jól alakítjuk dolgainkat, bizonytalanságban, rosszabb esetben fenyegetés alatt jelentősen romlanak a mutatóink.

Félelmeink jelzik, hogy tudunk a rizikókról, fenyegetettségről, nagy szükségünk van a védelemre, az elérhető protektív elemekre, amik mégiscsak biztonságérzetet adnak. Lehetnek ezek anyagi lehetőségek, használható ismereteink, kapcsolatrendszerünk, ismertségünk vagy ismeretlenségünk, megannyi mindenféle, amihez nyúlhatunk, amiben bízhatunk. Ha sok ilyen van, mindjárt könnyebben vesszük a fenyegetettséget, kiszolgáltatottságot, úgy érezzük van mihez nyúlnunk.

Kapcsolatainktól is általában elfogadást, támogatást remélünk. Mind alkalmi, mind tartós kapcsolatainkban lényeges, hogy így biztonságban érezhessük magunkat. Hátha sikerül meggyőzni magunkat, hogy korábbi kiábrándító tapasztalataink ellenére meg lehet bízni emberekben. Talán inkább akarnak nekünk jót mint rosszat. Minél több ilyen élményt sikerül összeszednünk annál inkább gyógyulhatnak a korábbi sérülések. 

Egy segítő kapcsolat leginkább talán ezt tudja felajánlani, a biztonságot. Ami egyszerre tűnik kevésnek és a legtöbbnek is. Ahol megvalósulhat, hogy nincs szégyen, nem játszik a bűntudat, a magyarázkodás vagy maga az önvédelem felesleges, hisz nincs fenyegetés. Ilyenkor tudunk és merünk magunkra nézni, nem tartva attól, amit megláthatunk. Kimondhatjuk, és elmarad a tragédia. Hiszen biztonságban vagyunk, magunktól is, a segítő erre is figyel. És elkezdhetjük felépíteni magunkat.