Közlekedésnél igen zavaró, ha nem tudjuk mire készül a másik, mire is számítsunk tőle. Van, hogy rá várunk, de aztán kiderül, nem is erre jön. Vagy pont erre jön, ami viszont nem volt várható. A bosszantótól az igen veszélyesig sokféle helyzetet okoz, ha nem tájékoztatjuk egymást szándékunkról. Ezt udvariatlanságtól a bunkóságig, sőt akár gonoszságig több szinten címkézhetjük.
Kész és váratlan helyzetek társadalmakban is megjelennek, hirtelen eseményeknél, amikor elfogadható a hirtelen reagálás, sürgős intézkedés. Várható dolgoknál már kevésbé magyarázható a készületlenség, kapkodás. Rendetlen és kaotikus jellege lesz a váratlanul meghozott azonnali jogszabályoknak, rendelkezéseknek, főleg ha azokat átgondoltan és előkészítve is be lehetne vezetni. Mint a sofőr, aki nem tudja merre akar menni, de azért nyomja a gázt meg rángatja a kormányt.
Kapcsolatainkban is sokat számít, hogy tisztában legyünk egymás szándékaival. Jól ha látható, mit is szeretnénk, mire készülünk. Lehetőleg minél kevesebbet improvizáljunk – ide nem értve persze némi spontán játékosságot –, legyen kiszámítható min dolgozunk, merre akarunk haladni. Érthetőbbek lesznek tetteink, hozzáállásunk. Ez általában többet ér, mint a manipuláció, játszmázás, mikor feleslegesen bonyolultan akarunk valamit elérni a másiktól annak tudta nélkül vagy félrevezetésével.
Nem unalmas és bizonnyal hatékonyabb a nyílt kártya, főleg ha a másik is partner ebben. Hiszen együttműködhetünk, közösen dolgozhatunk céljainkon. Vagy akár együtt felülvizsgálhatjuk kiinduló szándékainkat, korrigálhatunk. Elvégre ami közös és mindannyiunkat érint, az nem magánügy és nem illegális behatolás a másik személyes terébe. Viszont megtiszteltetés és kiváltság részt venni egymás életében.
Jelezzük hát nyíltan és időben szándékainkat, hogy a többiek tudjanak alkalmazkodni hozzánk. Meg azért figyeljünk a forgalomra, környezetre is, mi fér bele, hiszen a közlekedés mégiscsak egyenrangúak közös játéka, feladata és célja.
