Októberi téma: a kliens felelőssége

Kiváló, hozzáértő írások, podcastek, elemzések, ismertetések vannak. Ezekkel esélytelen versenyezni. Ezért itt nem is a tejesség és a tuti a cél, hanem egy kis inspiráció. Sőt, lehetőség van hozzászólni, mindannyiunk épülésére. Viszont, hogy ne elvadult kommentek legyenek, ezért egy összefoglalt konklúziót hozok vissza okulásul. Lássuk, lesz-e erre igény… 

Októberi téma: a kliens felelőssége

Régóta foglalkoztat a téma egyébként. Merthogy a segítés közös munka, a kliens és a segítő is kell hozzá. Fogyasztói társadalmunkban azonban nem példátlan, hogy a kliens valami gyorsszervizt szeretne, úgy jól lenni, hogy ez simán megtörténik vele, akár nélküle is. Számos elvárás van a jó segítő felé, egészen a csodatévő szintig, de kevesebb a jó kliens irányába. Kinek meddig terjed a felelőssége, elég-e ha a kliens megjelenik és „jót vár” – persze hogy nem. Viszont ne essünk bele az áldozathibáztatásba sem, nem véletlenül szorul segítségre. Kinek meddig terjed a kompetenciája, hogy ne egymásra várjanak, mutogassanak, viszont mégiscsak valami jó jöjjön ki? (Figyelembe véve, hogy többnyire sikerül kifejezetten jól együttműködni)

Talán elég érdekes témafelvetés, 10 napig várok bármilyen reakciókat a https://forms.gle/FjyNEW722oYWnAjp7 űrlapon! Összefoglaló tőlem és a hozzászólóktól szeptember vége felé vagy november elején várható (nem egy pörgős műfaj ez…)

Minden reagálást köszönök!

ps: korábbi téma konklúziója itt: https://segito-konzultacio.blogspot.com/2026/10/kemia-konkluzio.html

Kémia – konklúzió

Mivel továbbra sem igazán jött reakció a témafelvetésre, így ismét magam fejtem ki a konklúziót, bizonnyal halványan. A téma ennél többet érdemelne, de hátha legközelebb komoly pezsgés lesz...

  -- Kémia – konklúzió --

Kicsit zavarba ejtő, de másrészt teljesen természetes, hogy ez a világ fizikai. Szellemi, gondolkodó, érző lényekként azonban valami mást, többet is látunk bele, valahogy nem csak anyagi jellegű a létezésünk. Már a kérdés felvetődése is túlmutat az anyagon, és számos ilyen kérdés, téma merül fel naponta bennünk, ami nem materiális jellegű. Világunk virtualizálódása is ebbe az irányba húzza a hangulatot, ráadásul anyagi jellegű dolgaink, mint az ételek, nagyrészt előfeldolgozottak, csomagoltak, szimbólumokkal meg logókkal tájékozódunk köztük nem anyagi  felismerésükkel. 

Node miért a kémia? A fizika nagyon csak anyagi, a biológia meg már működésekről szól. A kémia, ami még és már anyagi és több is annál, az „átmeneti faj” vagy szerencsére nem hiányzó láncszem. Az élet csodájának ígérete benne van, de még ipari, mérnöki, technológiai jelleggel. 

Kémiában kalkulálható a bemenetből a kimenet, az eredmény, következmény. És elég jól visszafejthető is, hogy jutottunk idáig. Elemek elemi összefüggései, folyamatai alakítanak ki szervezeteket, amik aztán ezt-azt művelnek a továbbiakban azon további elemekkel, amikkel kapcsolatba kerülnek. Kis kémiai egységek, reakció centrikus apró komplexumok egymással összehangoltan nagy bonyolultságú rendszert hoznak össze. 

Előbb-utóbb kialakul valami irány is, folyamat, merre megy ez az egész. Mintha lenne cél, szándék vagy vágy, ami mozgatja az egészet. Itt már bejön a vezérlés, kommunikációs vegyületek, összehangoló molekulák, ahol a szabályozás vegyi természetű, a kémiai kötések a döntőek. Vagy példaként a bevitt mindenféle táplálék nagyon konkrét kalcium-foszfát kristállyá alakul a csontjainkban, igen precíz tehát a végeredmény. Ahogy a mozgásnál és más funkcióknál is, a dinamikus eredmények kémiából erednek. Nagyon pontos technológia szükséges, hogy az alakuljon ki ami kell, akár testi rész, akár mozgás, akár  átalakítás vagy valami szabályozás. 

Mindezek alapján talán védhető álláspont, hogy mindenek lényege a kémia.

Szeptemberi téma: kémia

Nagyon jó, hozzáértő írások, podcastek, elemzések, ismertetések vannak. Ezekkel nem érdemes versenyezni, meg reménytelen is. Ezért itt nem a tejesség és a tuti a cél, hanem egy kis inspiráció. Sőt, lehetőség van úgy hozzászólni, mindannyiunk épülésére. Viszont, hogy ne elvadult kommentek legyenek, ezért egy összefoglalt konklúziót adok vissza okulásul. Lássuk, lesz-e erre igény… 

Szeptemberi téma: Kémia

Az élőlények alapvetően vegyi üzemek. A fa felszív ezt-azt a talajból és almát terem. A pók elkap egy legyet és pókhálót gyárt belőle. A méhek meg a virágporból viaszt. A hernyó a levélből pillangószárnyat. Az elefánt a növényzetből agyart. Mi meg a reggeli kifliből a lábkörmünket. Nem egyszerű produkciók ezek, és igen kevés ráhatásunk van. Automata gyárak vagyunk, elég jól beállítva, a programunkra elenyésző rálátással vagy befolyással. Talán a viselkedésünk is csak a kémiánkat szolgálja, csak az a kérdés, hol végződik a gyár? Az egyének, az egységek a mini laborok, vagy ezek kis alrendszerei, esetleg az egyedek ilyen-olyan halmaza is kölcsönhat? Vélhetően az egész célja a reakció, és a kémia egy elég agresszív jelenség, vagy nem?

Talán elég érdekes témafelvetés, 10 napig várok bármilyen reakciókat a https://forms.gle/HNz12aDeiH4BUFYT9 űrlapon! Összefoglaló tőlem és a hozzászólóktól szeptember vége felé vagy november elején várható (nem egy pörgős műfaj ez…)

Minden reagálást köszönök!

ps: korábbi téma konklúziója itt: https://segito-konzultacio.blogspot.com/2026/09/mivel-nem-igazan-jott-reakcio.html

Augusztusi téma: mások intelligenciája

Nagyon jó, hozzáértő írások, podcastek, elemzések, ismertetések vannak. Ezekkel nem érdemes versenyezni, meg reménytelen is. Ezért itt nem a tejesség és a tuti a cél, hanem egy kis inspiráció. Sőt, lehetőség van úgy hozzászólni, mindannyiunk épülésére. Viszont, hogy ne elvadult kommentek legyenek, ezért egy összefoglalt konklúziót adok vissza okulásul. Lássuk, lesz-e erre igény… 

Augusztusi téma: mások intelligenciája

Induljunk ki abból, hogy az intelligencia fontos dolog, és nekünk van. Bármit is jelentsen egyébként. Mennyiben befolyásol minket, hogy mások gondolkodó és érző lények, a hétköznapi dolgainkban (pl. közlekedés, sorban állás) meglátjuk-e bennük ezt a lényeges minőséget? Mikor és mitől tekintjük a másikat személynek? Tud-e ezért bármit is tenni, vagy az én hozzáállásom adja meg neki ezt a rangot? Ha elismerem a másik intelligenciáját, az megbecsülést vált ki belőlem, vagy irigységet? Közös platform lesz ebből, vagy rivalizálás, esetleg valami egyéb furcsa viszony?

Túllépve az embereken, hiába intelligensebb egy csúnya polip mint egy aranyos alpaka, valahogy ösztönösen kevesebb együttérzést találunk vele. Simán táplálékként tekintünk az egyébként szintén igen okos disznókra is. A növények elég lassúak, ezzel együtt vannak zseniális problémamegoldásaik – elfogadnánk hát őket is intelligensnek? 

Talán elég érdekes témafelvetés, 10 napig várok bármilyen reakciókat a https://forms.gle/egBoLHDHKb3JGX62A űrlapon! Összefoglaló tőlem és a hozzászólóktól augusztus vége felé vagy szeptember elején várható (nem egy pörgős műfaj ez…)

Minden reagálást köszönök!