mert fájhat

X: Nem kéne szomorúnak lennem.

Y: Ebben a helyzetben normális ha szomorú vagy. Én is az lennék, és miattad az is vagyok.

X: De nem jó, hogy így fáj.

Y: Biztosan nem kellemes, de hát fura lenne, ha nem viselne meg. Akkor az egész olyan komolytalan.

X: Pedig komoly, épp ez a baj. Ezért érzem rosszul magam.

Y: Természetes, ha jól szeretnéd érezni magad, de hát ennek is megvan az ideje. 

X: Jó lenne elfelejteni az egészet.

Z: Akkor pont az értékét veszítenéd el. Pedig ami értékes, azt pont meg kell őrizni. Mégiscsak a részed.

X: Épp ezért fáj. Nem szeretem a fájdalmat.

Y: Nem kell szeretni, fura is lenne. Csak tovább élni így, ezzel együtt. 

Z: És akárhogy is, mégiscsak ennyivel gazdagabban.

hasonlóságok

Y: No, mire jutottál, belevágsz?

X: Nem hiszem. Eddig sosem jött be, sosem sikerült. Miért pont most lennék ilyen szerencsés?

Y: Nem szerencséről van szó. Nem voltál még ilyen helyzetben.

X: De hasonlóban igen. Párszor majdnem összejött, de végül mégsem. Most sem fog.

Y: Te tudod, de csak azért feladni, mert valaha volt valami rossz tapasztalatod, kicsit túlzásnak tűnik.

X: A kudarc nem rossz tapasztalat, több annál. Kár lenne még egy, volt elég.

Y: Hát, a legjobb ellenérv a siker lenne. Talán téged is meggyőzne, ha megengednéd magadnak.

Z: Végülis nem ugyanazokat a köröket futjuk állandóan, hanem nyitott pályán mozgunk.

X: Szerintem meg ami megy az megy, ami nem az nem. 

Z: Van azért olyan is, hogy nem megy, ami ment és megy, ami nem ment. 

X: Ha így lenne, nem tudnánk, hogy mit tudunk és mit nem. 

Y: Talán nem is tudjuk, főleg előre.

lehetőségek és lehetetlenségek

X: Az vagyok, aki lettem. 

Y: Ez most miről jutott eszedbe?

X: Hát hogy milyen reménytelen. Az határoz meg, amit átéltem, ami eddig velem történt, ez egy kényszerpálya. 

Y: Persze, ez is igaz, meg az is, hogy azért van választásod. Például tanulhatsz a hibákból, meg a sikerekből is. Ismételheted magad, meg mást is csinálhatsz. Meg vannak olyan lehetőségeid, amik korábban nem voltak. 

X: De csak abból választhatok, ami most van. Az meg jóval szűkebb, mint lehetne. 

Y: Mire gondolsz?

X: Nem leszek már balett táncos vagy olimpikon. 

Y: Valóban, erre kevés az esély. Meg nem is tudtam, hogy egyáltalán érdekel. Viszont elég sok egyéb lehetőséged marad. 

X: De ez már nincs. És még sorolhatnám. 

Z: Minden történés kizár lehetőségeket, viszont meg is nyit újakat. Más döntésekkel meg eseményekkel most máshol tartanál, de nincs garancia rá, hogy csodálatos lenne. 

X: Akkor is olyan szűk ez így, és egyre szűkül. 

Z: Vagy csak egyszerűen haladsz az úton?

miértek és azértok

X: Ne nézd meg, nem lett jó.

Y: Hát valóban, előfordul az ilyesmi.

X: Mondtam, hogy ne nézd meg! Nem megy ez nekem.

Y: Azért annyira nem is gáz.

X: De, sosem fog menni. Mert annak idején a tanárom csak kritizált.

Y: Ez így összefügg? Hány éve is volt ez?

X: Igen, mindig csak kritizált, azért nincs kézügyességem meg önbizalmam sem. Miatta.

Y: Ilyen hatékonyan elérte néhány szóval, hogy ügyetlennek tartsd magad?

X: Azóta vagyok ügyetlen. És ez már így is marad, nem tehetek semmit.

Y: Nem lehet, hogy inkább kifogást keresel? Vagy valakit okolni akarsz?

Z: Ha más tehet róla, az biztosan kényelmesebb, mint vállalni valaminek a felelősségét. 

X: Hagyjatok már, ez egyszerűen így van.

Z: Csak az a gond, hogy magadtól veszed el a lehetőséget, ami egyébként megvan benned.

a hozzá nem tevés boldogsága

X: Nézd meg az új telefonom. Ugye szép!

Y: A régi is nagyon szép volt. És tulajdonképpen nem is volt régi.

X: De ez szebb. 

Y: Klassz. Én meg meg tudtam értetni a megoldóképletet az öcsémmel. 

X: Aha, az tök fárasztó lehetett.

Y: Hát, kellett türelem, megy figyelem meg minden, némi kreativitás is. A végén még ő is örült, sőt büszke is volt magára.

X: Egyszerűbb megvenni valamit és annak is lehet örülni. Meg kényelmesebb.

Y: Ha csinálok is valamit, az valami más. Egy kis alkotás, majdnem teremtés.

X: Én meg élvezem a teremtett világot.

Z: Azért másképp az enyém, amin dolgoztam, sőt a világ is más, ha részben én is teremtettem.

X: Megvenni sem győzöm a fontos dolgokat, megnézni a fontos filmeket, játszani a fontos játékokat meg ilyeneket. Nincs nekem kapacitásom alkotgatni.

Z: Más az a világ, amihez te is hozzátettél. Mekkora lehetőség ez… 

elvárások

X: Nem jó ez a kaja. Nem ilyennek képzeltem. Miért van benne fokhagyma?

Y: Hát pedig ez ilyen, szokott lenni benne, meg írták is az étlapon.

X: Nem bírom a fokhagymát. Ez sem jött össze. 

Y: Viszont az lett, amit akartál, amit rendeltél, tudhattad mi lesz.

X: De nem így képzeltem. Ezt sem. Meg az egészet.

Z: Mit képzeltél még máshogy?

X: Az egész életemet. Nem itt kéne tartanom. Anyagilag sem. Meg a munkám sem olyan. Semmi nem úgy alakul.

Y: De hát nem rossz a helyzeted. 

X: De nem is elég jó. Nem olyan. 

Z: Szóval fogod magad, elképzeled és aztán akarod? Így kéne működnie?

X: Hogy máshogy? Csak akarni kell. Meg elképzelni. 

Z: Csakhogy nem az elvárásaink valósulnak meg, ennél azért bonyolultabb.

Y: Pedig tök jó körülményeid vannak, talán nem erre gondoltál, viszont biztosan van ami még jobb lett.

X: Akkor is.

rossztett helyébe

X: Az a nő rátolta a bevásárló kocsit a lábamra. Toldd rá te is a kocsinkat!

Y: Szerintem csak elbambult. Látod milyen kis szétszórt.

X: Nem érdekel. Toldd rá a kocsit, ha már nálad van. Hadd tudja meg milyen az.

Y: Biztosan tudja, a világon mindenkire toltak már bevásárló kocsit. Általában nem direkt történik. 

X: Tök mindegy hogy direkt vagy sem. Megérdemli. 

Y: Mennyivel lenne jobb neked ettől?

X: Megkapná a magáét. Így igazságos. 

Y: De hát nem lennél boldogabb ettől. 

X: De.

Z: A bosszúvágy nem igazságosság, gyakran inkább sértettség meg ilyesmi. És igen egészségtelen, ha ez tesz hozzá az önérzetünkhöz. 

X: Igen, önérzet, mert velem tette. Hogy merte?!

Y: Szóval személyeskedés. Ha nem foglalkoznál vele már elfelejtetted volna, annyira jelentéktelen.

Z: Attól van csak jelentősége, hogy tulajdonít neki.

X: Francba, már elment. Na mindegy, mit kell még venni?

észrevétlen

X: Rosszul esik, hogy a pénztáros nem törődött velem.

Y: Ezt nem vettem észre, még köszönt is, meg elköszönt, teljesen normálisan kezelt.

X: De nem mosolygott, sőt alig nézett rám, a köszönés csak automatizmus volt. Igazából észre sem vett. 

Y: Neki csak egy vásárló vagy, miért venne észre?

X: Nem egy vásárló vagyok, én Én vagyok. Hogyhogy nem vette észre? 

Y: Nekem te Te vagy, meg magadnak is, de nem mindenkinek. Úgy tűnik, a pénztárosnak éppen nem.

X: De ilyen nincs, én Én vagyok, és mindenkinek. Mindenki észreveheti és vegye is észre.

Z: Szerintem eddig te sem vetted észre őt, most is csak azért, mert nem foglalkozott veled és ez valamiért feltűnt. Bár egyébként meg nem volt barátságtalan.

X: Csak érdektelen. Ez a rosszabb.

Z: Nem feladata, hogy érdekeld, és általában másoknak sem. Ha érdekelsz valakit, az már csak bónusz.

Y: Például engem érdekelsz. És ez nem alapszolgáltatás, úgyhogy értékelhetnéd… 

kockázatvállalás

X: Én maradok az eddiginél.

Y: Nincs kedved kipróbálni? Biztos tetszene és látod, tök jó. 

X: Csak elrontanám, nem kockáztatok.

Y: Milyen kockázat? Hamar belejössz, meg ha nem, akkor sincs semmi.

X: Nem biztos, hogy meg tudom tanulni, elsőre meg tuti nem megy. 

Y: Nem is elsőre, meg másodikra sem. Az elején persze próbálkozás, de megéri. Látod.

X: Csak bénáznék, nem lehetek lúzer. Maradok annál, ami megy.

Z: Nem szűkülsz be így nagyon, sőt egyre jobban? 

X: Járt utat a járatlanért, tudod. Legalább ismerem a határaimat.

Z: El sem jutsz a határaid közelébe, csak egy igen kis körön belül maradsz.

Y: Ez az, meg sem próbálod. 

X: Hagyjatok már! Az én világom ilyen kicsi. 

Z: Elég szűk lehet...

siker és érték

Y: Hát ez most nem sikerült…

X: Dehogynem, nézd meg, tök jó. Pont ilyennek kell lennie, ez a legjobb.

Y: Én az enyémről beszélek, nem a tiedről. Abba is hagyom, azt hiszem.

X: Nehogy már! Neked is sikerülni fog, meglátod. Meg tudod csinálni.

Y: Persze, meg tudom, de igazából nincs jelentősége. Nem számít.

X: Dehogynem. Ne add fel, te jobb vagy ennél.

Y: Én pont ilyen jó vagyok, és belefér, hogy olykor így sikerül. Vagy sehogy, tényleg nincs jelentősége.

X: De be kell bizonyítanod, hogy tudod, ha tudod. Meg ha nem, akkor is. 

Z: De hát nem számít, nem kell mindent mindig bizonyítani. Elég jó ő így is.

X: Csak akkor elég jó, ha sikerül neki. Egyébként egy lúzer. 

Y: Nem vagyok lúzer attól, hogy most valami nem sikerült. Ráadásul úgysem sikerülhet mindig minden. Egyébként is tudom, miben vagyok jobb, miben rosszabb. Ez ilyen. 

X: Én ezt nem bírnám. 

Z: Látod, még az sem kudarc, hogy nem bírnád. Hidd el, akkor is úgy szeretnénk, ahogy most.

kedveljen mindenki

 X: Szerencsére mindenkivel jóban vagyok. Sőt, mindenki a barátom.

Y: Ez szinte hihetetlen, hogy tudod ezt elérni? Merthogy nekem nem sikerül.

X: Ha érzem, hogy valaki nem kedvel eléggé, ahhoz különösen kedves vagyok. Így aztán biztosan  megkedvel.

Y: Ja, hogy elkezdesz hízelegni annak, aki nem rajong érted? De miért?

X: Nehogy azt higgye, hogy undok, unalmas vagy barátságtalan vagyok. 

Y: De hát nem vagy az!

X: De azt hiheti, és akkor úgy is érzem magam. Ha kedveskedek neki, észreveszi, hogy kedves vagyok. Mert hát az vagyok.

Y: Persze hogy az vagy. A nélkül is, hogy hangsúlyoznád. Ráadásul így mesterkét lesz az egész, meg olyan gyáva is, mintha félnél valami feltételezett rossz véleménytől. 

X: Mert félek is. Ez nem statisztika meg szavazás, nem elég, ha a döntő többség kedvel.

Y: Miért nem? Miért a kisebbségnek hiszel? Mi miért nem számítunk, akik kedvelünk?

X: Hát, számíttok ti is, persze, csak…

Z: Ilyenkor csak azt látod, akit meg kell győznöd? Teljesítendő feladat, hogy ugyanannak érezhesd magad, kedvesnek?

X: Valami ilyesmi. 

Z: Fura, és talán szomorú is, hogy lényegében te sem számítasz, meg a másik sem, sőt a többiek sem, csak a mindenkivel jóban levés. Eltűnnek az emberek, te is. Csak valami megfoghatatlan hangulat marad, feladatként. 

X: Így nézve talán tényleg szomorú.

elfogadás

X: Fontos hogy elfogadjanak, hiszen egyébként észre sem vesznek. Ha meg nem vesznek észre nem is vagyok.

Y: Én nem csak azt veszem észre, akit elfogadok, sőt egy csomó emberrel nem vagyok jóban, de azért észre veszem őket. Kifejezetten idegesítenek. 

X: De én nem idegesíteni akarok másokat, jóban akarok lenni mindenkivel, amennyire lehet. Jó dolog jusson eszükbe rólam, jól érezzék magukat velem. 

Y: Persze, ez a legjobb, meg a legkényelmesebb is. Csak akkor nem te jutsz eszükbe, mindössze a saját jó érzésük, meg hogy nincs veled gond. Nem téged vesznek észre, csak azt, hogy kellemes meg kényelmes vagy nekik. 

X: Még mindig jobb, mintha azt úgy éreznék, hogy kellemetlen vagyok nekik. 

Z: Nem szerencsés sem az állandó megfelelés, sem az állandó ellentmondás. Mikor minek van helye. Magunkban is van, amit el kell fogadnunk, van amit viszont nem szabad. 

Y: Ez nagy okosság volt. A lényeg, hogy nem tragédia, ha nem fogadnak el, ha te ezt el tudod fogadni, akkor tudod kezelni. Úgysem felelhetsz meg mindig mindenkinek.

X: De törekedni lehet rá, mégiscsak közösségben élünk. És attól, megértem, még kezelni nem tudom, ugyanúgy rosszul esik ha nem fogadnak el.

Z: Milyen paradox, hogy nem fogadod el, hogy nem kell mindenkinek elfogadni téged, pedig most épp ez Y elvárása. Lehet, hogy elfogad így is?

X: Ez fárasztó volt. De értem. Attól, hogy nem értek velük egyet vagy nem értenek velem egyet, még elfogadhatnak. Éppen ilyennek. 

Y: Na ez az.