Eszköz - kontroll

Az eszközökkel nem csak mérünk, szabályozunk is. Az összehasonlításról, mint tájékozódásunk alapjáról már volt szó. A szabályozás egy ennél aktívabb, tevőleges tevékenység: a határok beállítása. 

Egy szabályozást általában mérés és értékelés előz meg. Tudnunk kell, mi a helyzet, azután el kell döntenünk, mit is akarunk. Vagy mit engedünk meg. Milyen eredményt szeretnénk, mennyiségileg, minőségileg. Tulajdonképpen kontrollálni akarjuk a helyzetet.

Gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy valami van, történik, általában egy esemény vagy folyamat. Megmérjük és értékeljük, vajon normális-e ez, megfelelő vagy legalábbis elfogadható-e számunkra. Kijön a kalkulációnk, többnyire határértékek: egy érték alatt vagy felett nem tudjuk vagy akarjuk elfogadni. Vagyis reagálnunk kell. 

Mik ezek a tényezők vagy izék, hogy kiderüljön, miről van szó, ha már ennyire körülményesen kezdtünk bele? Például egy megszólítás, köszönés. Ez elég szabályozott ritkák a határsértések és egyértelműek. Egyértelmű, hogy kitől mikor milyen tartalmi és formai megnyilvánulás fogadható el köszönésként, mi az ami furcsa és mi az ami elfogadhatatlan. 

A komolyabb interakciók már érdekesebbek, ki mibe és mennyire szólhat vagy avatkozhat bele és hogyan? A közelebbi és távolabbi család, a barátok, a kollégák, főnökök, szakértők, kibicek stb. Mikor, milyen formában lehetnek hatással a dolgainkra? Vannak itt gesztusok, kérések, utasítások, manipulációk, fenyegetések, elismerések, ígéretek, számonkérések, stb. Mindezekkel kezdenünk kell valamit a teljes elfogadás és teljes elutasítás között és mellett akár. 

Nem lehet cél, hogy senki ne hasson ránk, mégiscsak egy valós világban élünk. Kell is hogy befolyásoljuk egymást, tanuljunk a másiktól, átvegyünk jó hozzáállásokat, kialakítsunk hasznos együttműködéseket, kellemes időtöltéseket. Ha nem engedjük be a többieket, életképtelenek és betokosodott zárvány leszünk. Ha meg túl sokat engedünk meg, ők élik az életünket helyettünk. 

No és végre vissza a szabályozáshoz – a határaink betartása és betartatása a feladat. Nem csak másokkal, magunkkal is be kell tartatnunk. Következetesen, minél kevesebb hangulatfüggőséget alkalmazva. A beengedés, sőt behúzás is ugyanúgy fontos, mint a szükség szerinti távoltartás. Megfigyelve, mikor mi működik és mi kevésbé. Kinél hogy tudjuk elérni, hogy belépjen a határainkon innen, de ne lépjen a másik vonalon túl. 

Megfigyelhetjük ahogy a többiek hogy szabályoznak minket, hiszen mindenki reagál a határsértésekre szükség esetén. Kinél mekkora a mozgástér, éreztetik velünk és mi is éreztetjük velük. Személyre szabottak és helyzetfüggők ezek a beállítások, többnyire jól is működnek. A konfliktusaink jelentős része a mégis megtörténő határsértések, a be nem lépések vagy túlzott benyomulások. 

Szabályozni viszont leginkább magunkat tudjuk. A többiekre így-úgy hathatunk, lehetnek stratégiáink és taktikáink. Ugyanez kell magunkra is, ami több mint fegyelem vagy erőből viselkedés. Kialakított jó szokások, megfelelő szemlélet és hozzáállás, saját magunkra szabott saját szabályok és megengedések. Ami aztán jó esetben kifelé is képvisel minket. 

Eszköz – szemlélet

A szerszámok fizikailag segítenek megragadni a dolgokat, a szemlélet által pedig a saját világunkban találunk nekik helyet. A gondolkodás, megértés ugyanúgy eszköz, e nélkül csak összevissza kalimpálnánk szerszámainkkal. 

Általában feladatokat, problémákat kezelünk, próbálunk megoldani és ennek reményében teszünk-veszünk a fizikai világban. A klasszikus villanykörte becsavarás is problémamegoldás, szükséges hozzá a helyzet megértése, a megoldás kitalálása majd végrehajtása. Egyszerű helyzetekre, főleg némi gyakorlattal, könnyen találunk megoldásokat. 

A személyesebb, érzékenyebb, bonyolultabb témák azonban már a megértésükkel is gondot jelentenek. Egy emberi gesztus, több résztvevős szituáció, minket érzékenyen érintő történés megítélése nagyban függ attól, hogy viszonyulunk hozzá. És megítélés mindig van, el kell helyeznünk az univerzumunkban mindent.

Szerencsére általános tapasztalat, hogy valami nem olyan, mint elsőre gondoltuk. Vagy jobb, vagy rosszabb, vagy egyszerűen más, de megváltozhat bennünk, mit is gondolunk róla. Egy megnyilvánulást kritikusnak vagy gúnyosnak éreztünk és aztán kiderült mégsem annak szánták – ahogy a fordítottjára is van sajnos példa. Lényeges, mit látunk a dolgokba, rosszindulatot, jóindulatot vagy bármi egyebet. Ez nagyban eldönti, hogy is reagálunk, esetleg milyen irányú tévedésünket bánjuk jobban. Persze sokszor ki sem derül az eredeti szándék, így aztán maradunk a feltevésünknél. 

Ha a szemléletünkön szeretnénk változtatni, azt kicsit korrigálni, valami élhetőbb világnézetet és viszonyulást kialakítani, jól jöhetnek eszközök. Amivel megismerjük és kezelni tudjuk saját hozzáállásunkat. Szép szó a szemléletformálás, és külön jó lehet, ha ez a valóság és realitás irányába történik. Nem csak kényelmes hiedelmeket és univerzális fantáziavilágot építünk magunknak, remélhetőleg.

Annyi minden formálhatja a szemléletünket. Például a megfigyelés, tapasztalat. Amennyire lehet, érdemes elfogulatlanul művelni. Nomeg az ismeretek, megértés, utánajárás. Nem kis feladat olykor, sokkal kényelmesebb keveset tudni és inkább nem foglalkozni dolgokkal. A kritikus gondolkodás kifejezetten kellemetlen dolog, elbizonytalaníthat, kicsit gyökértelenné, kapaszkodók nélkülivé is válhatunk. Sokkal bonyolultabb, mint egyszerű válaszoknál és magyarázatoknál megmaradni. Hisz sokféleképpen értelmezhetőek és magyarázhatóak a dolgok. 

Talán még a kapcsolatokat érdemes kiemelni, ezekben tanuljuk a legtöbbet. Aktuális szemléletünket is így szedtük össze, olykor konkrétan tudhatjuk is kitől mit. Ha változtatni szeretnénk, szintén a kapcsolatok segíthetnek. A támogató, kritikus, tanító, korrigáló kapcsolatok meg példaképek és ellenpéldák. Eszközök, amik alakítanak és amik által alakíthatjuk magunkat. Alkalom adtán akár valami segítő kapcsolat is beleférhet. 

Eszköz

Nem ritka, hogy szükségünk van valamire, mondjuk egy eszközre, ami által változtatnunk, kezelünk, megoldunk valamit. Például helyzetet, feladatot, problémát, hasonlókat. Az eszközhasználat emberi tulajdonság (is). 

Ez az eszköz lehet egy praktikus szerszám, amit használhatunk a remélt eredmény elérésére. De lehet egy gondolkodási keret is, akár ideológia, amivel értelmezhető, keretezhető a helyzet, jelenség, probléma. Eszköz lehet a kontroll is, ellenőrizzük, összevetjük, összehasonlítjuk, témánkat egyéb tárgykörökkel, területekkel és mindjárt nagyobb összefüggésben látjuk. Szükséges eszköz tulajdonképpen minden erőforrás, erősítés, bátorítás is, mondjuk tapasztalatokkal megtámogatva – akár mások tapasztalataival. A biztonságra is tekinthetünk így, amiből kiindulva nyúlunk egyáltalán a dolgainkhoz, általában biztosítva saját védelmünket, megmaradásunkat, bár a szükségleteknél említve is elképzelhető. 

A fenti eszközös fejtegetést reménység szerint majd holmi későbbi posztokban vázolom, így kicsit erőltetettnek vagy zavarosnak is tűnhetett. 

Mindenesetre a változáshoz kellenek eszközök, sokféle, és jó esetben ezek meg is vannak. Rendelkezünk praktikus szerszámokkal, ideológiákkal, tapasztalatokkal, önbizalommal, önkontrollal, stb. Ha mégsem lenne elegendő valamiből, akkor kezdünk körülnézni. Boltok, könyvek, podcastok, tréningek és hasonlók terén tájékozódunk, majd választunk valamit, ami használhatónak tűnik. 

Itt már felmerül, hogy eszközként leginkább talán egy másik személy használható. Aki tud erősíteni, biztonságot nyújtani, tisztázni, megérteni, tudatosítani, akár ellenőrizni. Szerencsés, ha tudjuk mire is akarjuk használni a másikat, mi a feladat, kezelendő helyzet, milyen eredményt szeretnénk. Legalább nagyjából. Amin érdemes együtt dolgozni, elkezdenünk együtt alakítani, valami fontosat. 

Tulajdonképpen erre szolgálnak a segítők. Általában egy aktuális feladatra, helyzetre vonatkozóan keresünk egyet, akivel egy ideig együttműködünk. Hogy támogasson, megvilágítson, instruáljon, együtt gondolkozzon, tanítson, megkérdőjelezzen, meg egyáltalán úgy hasson ránk, hogy jobban legyünk. Ne legyen sem kevés, sem sok, pont elég, hogy továbblépjünk. Egy megfelelő eszköz a feladatunkhoz. 

Innen közös a kaland. Közös a feladat, együttes – bár más jellegű – a felelősség, a tanulási és fejlődési lehetőség. Egyszerűen hangzik, és talán tényleg annyi a lényeg, hogy eszközöljünk pozitív változásokat.