A tapasztalt bonyolultság nem teljesen véletlenszerű, valamilyen rend van ebben a világban. Nem csak úgy végtelen a bonyolítás, kikerekednek a dolgok. Vannak rendszerhatárok, amin belül próbálhatjuk egyben kezelni és működésében, összefüggésében kerekként értelmezni az összetevőket – lehet ez sejt, szerv, egyed, város, ország, bolygó. A határok persze egyszerre elszigetelnek és összekötnek, nincsenek teljesen zárt buborékok. Miért is lennének?
Ráadásul egy rendszer homogenitása is dilemmatikus. A növényt meghatározza a gyökerén vele együtt élő gomba, az állatot a benne élő baktériumok. A szimbiózisok világa a miénk, ha kiveszünk összetevőket összeomlik, ami eddig szépen működött. Az alkotók nem kiszolgálják egymást, valamelyiküket, hanem együtt élnek, és csak együtt.
Ezért kicsit furcsa kérdés is, hogy ki csinálja a mit? Ki dönt, mikor valami megmozdul, ki cselekszik? Az egyed jól hangzik, de melyik alkotórésze határoz? A bennünk levő hálózat, sejt, gomba, baktérium, vagy az itt-ott kiváltott hormonok, transzmitterek, enzimek, vegyi anyagok, ezeknek a környezetből jövő részei vagy bármilyen triggerek, ingerek? Pedig valami döntés kialakul, valahol megszületik és többnyire még célszerű is.
Talán a legjobb, hogy rá tudunk ezekre csodálkozni. Egyszerre misztikus és materialista ez a világ, bátran meglepődhetünk jelenségeket, történéseken. Talán azon is meglepődhetünk, hogy mennyire megismerhető és ezzel együtt megismerhetetlen is. Valahogy mindig több. Esetleg ez a komplexitás.
