Ez leginkább egy konzultációs blog.
Tájékoztatásként a névjegyem és a szolgáltatás leírása, hogy mégis ki vagyok és mit kínálok.
Amennyiben úgy érzi, szüksége lenne némi támogatásra, segítségre, közvetítésre, kapcsolati- vagy egyéni- vagy függőséggel kapcsolatos konzultációra, hasznos lehet az elérhetőségem. Sokat számít, ha nem egyedül küzd...

2024. március 17.

Európai értékek: Demokrácia

 Az Európai Unió a következő értékeken alapul:

Demokrácia

Az EU működése a képviseleti demokrácián alapul. Az európai polgárokat automatikusan megilletik bizonyos politikai jogok. Minden nagykorú uniós polgár választásra jogosult és választható az európai parlamenti választásokon. Az uniós polgárok a lakóhelyük szerinti országban vagy származási országukban szavazhatnak vagy indulhatnak jelöltként a szavazáson.

A demokrácia jó. Nem éppen problémamentes és vannak helyzetek, amikor más forma hatékonyabb lenne – de alapvetően korrektnek tűnik. A méltósággal és a szabadsággal elég jól összefér, hogy választó és választható vagyok. Méltatlan és szabadságnak sem nevezhető, ha nincs beleszólásom környezetem dolgaiba vagy lehetőségem részt venni a közéletben. 

A demokrácia a felnőttek játéka. Ahhoz, hogy öntudatos állampolgár legyek feladatom tájékozódni, képbe kerülni és a manipulációkat kezelni. Felelősségem, hogy kritikus legyek, különösen az aktuális hatalommal szemben – hiszen helyzetéből adódóan leginkább az ő érdeke és neki vannak is meg az eszközei, hogy megtévesszen, félrevezessen, befolyásoljon. Felnőttnek lenni azt jelenti, hogy figyelem, számon tartom és számon is kérem a társadalmi történéseket, intézményeket, élek jogaimmal és képviselem magamat és ha kell másokat – főleg azokat, akik valamiért nem képviselik magukat.

Minden államformában, de bármilyen közösségben is el kell dönteni, ki hozzon döntéseket. Vagyis ki képviselje az érdekeimet, lényegében engem – vagy én kikek képviselhetek. Ezért vannak a  meghatalmazott képviselők. Hiszen a többségnek más dolga van, neki meg ez legyen a dolga. A demokrácia így a bizalomra épül, megbízunk a képviselőnkben – és az ellenőrzésre is, hiszen figyelünk rá és ha valamiért nem jól képvisel minket, leválthatjuk. Pont így vagyunk mindketten felnőttek, egyenrangúak. 

A politika tehát normálisan nem felettünk vagy nélkülünk történik. Ehhez viszont kell, hogy tudjuk, a pályán vagyunk, nem a lelátón. Nem szórakoztató műsor zajlik, ahol csak szurkolnunk kell, hanem a mi társadalmunk alakul folyamatosan. Visszahat ránk és mi hathatunk rá. Azzal, hogy figyelünk, szóvá teszünk, kezdeményezünk, részt veszünk, csatlakozunk, elhatárolódunk stb. 

A családban van dolgunk, feladatunk. Egy közösségben is. A társadalom is csak akkor a miénk, ha jelen vagyunk benne. Hiszen mégiscsak a mi életünkről szól…

2024. március 16.

Egyszer

levél
Vannak dolgok, amiket egyszer lehet. Mert ha többször, az már legalábbis fura. 

Az egyik a köszönet. Illem és jólneveltség meg udvariasság is megköszönni valamit. De másodszor megköszönni ugyanazt valahogy bizarr. Hiszen jó esetben kaptunk a köszönetre egy „szívesen”-t, vagy ha nem, hát nem. De ezzel elvileg el van intézve a dolog. Miért is kéne újra elővenni?

Ilyen a bocsánatkérés is. Ha egyszer komolyan és hitelesen bocsánatot kértünk, immár nem rajtunk múlik a többi. Ha megbocsátottak, akkor kész vagyunk, ha meg nem, hát nem nálunk a labda. A többedik bocsánatkérés olyan könyörgés jellegű, nem tiszteli sem magát, sem a másikat, oda mindkettő méltósága. Pedig hát csak két felnőtt ember, de legalábbis egyenrangúak, önállóak és felelősek között van értelme bocsánatkérésnek. 

Biztos vannak még gesztusok, interakciók, amik normálisan egyszeriek, és ha ismétlődnek (ugyanazon tárgyban), akkor valami vagy valaki elcsúszott. Lehet, hogy ilyenkor a hozzáállást, kapcsolatot érdemes kicsit tisztázni, rendbe tenni. Amennyire lehet. Merthogy az ilyen túlzásos,  kényszeres vagy csak inadekvát működések inkább rontják mint javítják a viszonyokat – minden óvatoskodás és udvariaskodás ellenére is. 

2024. március 1.

Első ijedtség után

A Biblia kinek mit jelent, de hátha lehet valami aktuálisat vagy nekünk is szólót találni benne. Nem túlzott belemagyarázással… 

Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Mk 16,6

Melyik Jézust keressük? Hisz már a Bibliában is több Jézus fordul elő. Ilyen ez, ha közkeletű nevet adunk gyermekünknek. 

Itt valami angyalok kérdezik a sírhoz menő hölgyeket, mi járatban is vannak. Ez azért költői kérdés vagy rákérdezés részükről, hiszen tudják a választ. De mégis jó azonosítani, mondjuk az életút alapján. Jézusnak hívják, Názáretből indult és kivégezték, ő az? Stimmel, lépjünk tovább. Ahogy ő is továbblépett, hiszen nincsen itt. 

Tömören megjelenik az eredet (Názáret), halál (megfeszítették), feltámadás. Az első kettőre még számítunk, világunk szerves része. Egy barátságos beszélgetés ez, kis dicsérettel, jól teszitek, hogy keresitek. Sőt természetes, logikus, hogy itt keresitek, hiszen hol másol? Mintegy jutalom az információ a feltámadásról. Magyarázat, ami elég hihetetlen, de hát a helyzet is az. 

Lehet hiteles a „ne féljetek”, akár egy sírboltban is. Vannak csodálatos dolgok, most éppen egy ilyen történt, de ez a legegyszerűbben, legtermészetesebb módon. Nem a csoda a lényeg. Nincs is attrakció, látványos show-elemek. Épp a csoda a természetes aktuálisan, de nem ez a lényeg, hanem, hogy ne féljetek. Lépjetek túl és tegyétek a dolgotokat, éljétek az életeteket tovább. Azért jár ezzel némi feladat, adjatok át egy üzenetet, légy szíves, szóval semmi különös.

A nők persze megijedtek és elfutottak, ennyit a megnyugtató szavak hatásáról. Különös tekintettel a „ne félj” tanácsra. De akkor is ez az üzenet lényege, akár megfogadja az ember, akár nem: ne féljetek. És az első ijedtség után talán sikerül is… 


2024. február 25.

Mi a helyzet?

Helyzetekben létezünk, helyzeteket kezelünk. Életünk abból is áll, hogy egyik helyzetből a másikba kerülünk. A helyzetek hatnak ránk és mi is a helyzetekre. Ebben számos résztvevő lehet, személyek, tárgyak, történések, gondolatok, információk, sztereotípiák, elvárások… A helyzetek összetett dolgok. 

Állapotokban létezünk, állapotainkat kezeljük. És másokét, egymásét, olykor kölcsönösen. Állapotainkra hat a helyzet, de nem csak. Olykor mi jobban meghatározzuk saját állapotunkat, mint a külső tényezők. 

Persze helyzet és állapot hat egymásra, de mégis lényeges, melyik a meghatározó. Ha állapotról van szó, abban szeretnénk változást, javulást, általában több idő és befektetett munka szükséges. Míg a helyzeteket könnyebben megoldhatjuk, kezelhetjük, amennyire. Itt jók lehetnek az ötletek, módszerek, technikák, szerezhetünk gyakorlatot, jártasságot, készséget. 

Az állapotunk sokkal inkább mi vagyunk – még akkor is, ha ez változó. Mi vagyunk fent vagy lent, előre vagy vissza. Hogy szívünk szerint alakuljon, magunkat is kell kezelnünk, nem elég a körülményeket. Ezzel együtt hosszú távon nagyobb feladat vagy cél, hogy magunkra találjunk és túllépjünk a helyzetek (és résztvevőik) manipulálásán. 

Természetesen mindkettő szükséges, megoldásaink, sikereink jó esetben segítik egymást. Szerencsés helyzetkezelésünk javítja állapotunkat, ahogy állapotunk optimalizálása is jótékonyan hat helyzetkezelésünkre. De azért hasznos lehet tudatosítani, most a helyzettel vagy állapotunkkal foglalkozunk elsősorban, mivel is volna leginkább teendőnk?

2024. február 14.

Európai értékek: Szabadság

Az Európai Unió a következő értékeken alapul:
Szabadság
Az Unión belüli szabad mozgás és tartózkodás joga az EU összes polgárát megilleti, csakúgy, mint az egyéni szabadságjogok, így a magánélet tiszteletben tartásához való jog, illetve a gondolat, a véleménynyilvánítás, a vallás, a gyülekezés és a tájékozódás szabadsága, amelyeket az Európai Unió Alapjogi Chartája rögzít.


A szabadság az egyik legjobban hangzó jog. Mindenki szabad akar lenni, ezért még a többiek szabadságát is hajlandó elviselni és elfogadni többnyire. 

Nagyon tág és sokat vitatott téma a szabadság, szabad akarat, függetlenség, hasonlók. Filozófiai, vallási, jogi, politikai, pszichológiai, kulturális értelmezése teljesen jogos, minden terület magáénak érezheti és magyarázhatja. Lehetünk valamitől vagy valamire szabadok, külső és belső szabadságokkal rendelkezhetünk (vagy nem), adott korlátok között akadnak használható képességeink, tiltások között lehetőségeink. 

Alapvetően valamilyen cselekvés jellemzi a szabadságot, egy kívánt tett magvalósításban nyilvánul meg. Megteszem mert megtehetem. Konkrétan fogalmaz az Unió, az egyéni szabadságjogokat (pl. a mozgás és tartózkodás szabadságát, a magánélet tiszteletben tartásához való jogot, a gondolat, a véleménynyilvánítás, a vallás, a gyülekezés és a tájékozódás szabadságát) említi, de ezek közösségi vonatkozással is rendelkeznek. 

A szabadság az emberi viszonyokban lényeges tényező, össztársadalmi feladat. Hiszen egy társadalomban nem elvont jogokat igényelünk vagy kérhetünk számon, hanem praktikusakat. Ezekkel tudunk élni és életünk az ezekkel való kölcsönhatásban alakul. Összefüggésben persze az elsődleges értékkel, a méltósággal – a szabadság (indokolatlan) korlátozása mindig méltatlan. 

Szokták emlegetni a szabadság légkörét. Van is egy hangulata, amikor tudjuk, hogy kibontakozhatunk, fejlődhetünk, alakíthatjuk sorsunkat és javára válhatunk egymásnak. Ez igazán csak együtt és szabadon lehetséges. 

2024. február 1.

ihletettség kapcsán

A Biblia kinek mit jelent, de hátha lehet valami aktuálisat vagy nekünk is szólót találni benne. Nem túlzott belemagyarázással… 

A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre. 2Tim 3,16


Vannak írások, amik ihletettek, bármit jelentsen is ez. Vagy legalább egy részük. Amin érezzük, hogy többek mint egy szöveg, szimpla mondatok, valami nagyobbat látunk meg a szavakon túl.

Számos ihletett vagy annak vélt szöveg van forgalomban. Einsteintől Coelhoig, politikusoktól influenszerekig számos ihletettnek vélt mondás forog közkézen. A giccsektől, zagyvaságoktól, közhelyektől a jelenségeket vagy témákat zseniálisan és tűpontosan megragadó kijelentésekig. És nem mindig egyértelmű, melyik idézet melyik kategóriába tartozik. 

Sok múlik a befogadón, aki olvassa a szavakat. Veszi-e a fáradságot, hogy meg is értse, akár olyat is, amit a szerző nem gondolt bele. Talán pont ettől ihletett, hogy többet mond annál, mit amit megalkotója eredetileg szándékozott. Hisz van, hogy aki kimondja, az lepődik meg, mennyire jól fogalmazott. A beszélgetésekben lehet leginkább ilyen, ahogy együtt merengünk és sokkal okosabbak vagyunk, mint magunkban.

Szóval az olvasón, hallgatón igen sok múlik. A nyitottságán, a befektetett munkáján. Hiszen a megértés is munka. Node azért az írás is számít, nem csak amit belelátunk. Egy ihletett szöveg megfog – és ami megfog, ami hasznos, amitől jobbak leszünk és az igazsághoz közelebb kerülünk, az nagy eséllyel ihletett. 

A Bibliát nagyrészt ihletettnek fogadjuk el. És még számos szent vagy normának tekinthető szöveg létezik. Érdemes ezeket kritikával olvasni – de főleg magunkat kritizálni közben. Hisz rólunk és nekünk szólak, tanítanak, feddenek vagy nevelnek. Felkészítenek, megerősítenek vagy elbizonytalanítanak. A világra találunk és csodálkozunk rá általuk, meg magunkra, olykor akár Istenre. 

2024. január 25.

Lélekjelenlét

tükröződés lélekjelenlét
Nehéz egy szóval megragadni egy segítő kapcsolat, egy találkozás lényegét. De talán a lélekjelenlét ilyen lehet. 

Meghatározása valami olyasmi, amiben a rendkívüli esetekben megmutatkozó hidegvért, találékonyságot, döntésképességet szokták említeni. És hát minden találkozás rendkívüli, hiszen mindig más a kliens, vagy annak a helyzete, állapota. A segítő nem tudhatja pontosan mire készüljön. Igaz ez persze sok más szakmára is, egy tanár sem tudja milyen osztály várja, egy ápoló, hogy milyen betegekkel találkozik, egy ügyintéző, hogy milyen ügyfelek és ügyek találják meg. A humán területen általános jelenség az ismeretlenbe ugrás. Persze vannak különbségek mennyiségben és minőségben, talán jelentőségben is, de a bizonytalanság elemi hozzátartozója a munkának.

Szétszedve a szót legegyszerűbben adódik a lélek és jelenlét. És ezek kellenek is a segítésben. A lélek minden homályossága és misztikussága mellett jelzi, hogy két személy találkozik, akik egymást is személynek tekintik és törődnek egymással. Praktikusan a segítő más szerepben van ugyan, nem teljesen szimmetrikus a helyzet, de mindkettőjük személy volta egyértelmű. Egyikük sem csereszabatos a kapcsolat szempontjából. Lélektelenül, futószalagon nem lehet segíteni és segítségek kapni sem. Az önsegítő könyvek ezért is ütnek meg személyes hangot, egyébként elég lenne csak valami megoldóképletet közzétenni (már ha vannak megoldóképletek emberi helyzetekre). 

A jelenlét szintén szétszedhető, hiszen benne van a jel meg a lét is – ám ezzel csúnyán elnyúlna ez a fejtegetés, talán máskor, vagy lehet akár házi feladat is. Viszont az ittlét vagy jelenvalólét a segítésben biztosan meghatározó. Ez aktuálisan együtt-létet, vele-létet jelent, a segítő a segítettel és viszont. Sokat dob ám a helyzeten, ha nem egyedül nézünk szembe a problémákkal, egészen más a hangulat. Így aztán a feszültségszint is, nem csak magunkban pörgünk, kilátunk a fejünkből, sokkal nagyobb esélyünk van érdemben ránézni, átgondolni, akár megérteni. És aztán kezelni a helyzetet, magunkat, másokat. 

A lélekjelenlét munka. Befektetett energiát igényel, koncentrált figyelmet, aktív gondolkodást, érzelmek átélését – mindkét részről. Általában nem egy folyamatos heroikus közdelem, de lehetnek intenzív részei. A találkozás végére normális az elfáradás, dilemmák felerősödése, további kérdések felmerülése, némi zavarodottság is. De azért előfordul a megkönnyebbülés, a megerősödés, a felismerés élménye is, ami segít továbblépni. 

Tapasztalat, hogy a lélekjelenlét segít. Sokkal inkább, mint a tanácsok, okosságok, módszerek és technikák. Egyébként mi más is segíthetne? 

2024. január 20.

Európai értékek: Méltóság

Az Európai Unió a következő értékeken alapul:
Emberi méltóság
Az emberi méltóság sérthetetlen. Tisztelet és védelem illeti, ezen nyugszik ténylegesen az összes uniós alapjog.


A méltóság, kifejezetten az emberi méltóság nehezen meghatározható, de érezzük, hogy valami nagyon alapvető. Egy olyan minőség, amely egyenlő és abszolút minden egyes emberben. 

Az emberi méltóság eredetének tekinthető az ember istenképűsége, az emberi értelem vagy szabadság, de az ember, mint morális lény önrendelkezésem is. Akár másra is tehetjük a hangsúlyt, mindenesetre azt hamar észleljük, ha a méltóság sérül. Ami előfordul, hiába garantálja a legtöbb jogrend kifejezetten. 

Az emberi méltóság nem csupán egy az alapjogok közül, hanem a többi alapjog és azután egyéb jog kiinduló pontjául is szolgál. Olyannyira, hogy a korlátozható alapjogokat csak addig a mértékig lehet korlátozni, ameddig az emberi méltóság nem sérül. Merthogy az emberi méltósághoz való jog abszolút érvényű, korlátozhatatlan, miként az élethez való jog, még különleges jogrendben sem lehet eltekinteni tőle. A társadalmi élet és rend végső soron az emberi méltóság megvalósítását jelenti, ez az alapja és feladata. 


Mindezen erős és határozott szövegek ellenére mégsincs jelen annyira a méltóság mindennapjainkban. Mintha nem lenne nekünk elég fontos, sem a saját méltóságunk, sem másé. 

Egy társadalom ideálisan a tiszteleten és elfogadáson alapul, ahol együtt dolgozunk azon, hogy nekünk együtt jobb legyen. Amibe beleférnek a különbségek, mindenféle téren, de ezek egymás méltóságának megtartásával együtt vannak jelen. Hiszen a másik el nem ismerése könnyen csúszós lejtővé válhat, ahol nehéz a megállás, és az egész társadalom – ami normálisan közösség – érdekcsoportokra, egymással rivalizáló társaságokra, és még azon belül akármeddig osztható klikkekre tagozódik. 

Igazából sosem érvényesülhet maradéktalanul az önrendelkezésünk, szabadságjogaink, magánszféránk szentsége, szociális biztonságunk stb. Egy valódi világban, társadalomban élünk. Pedig ezek hiányában biztosan sérül a méltóságunk. Méltatlan dolog a megalázás, a kiszolgáltatottság, igen sok korlátozás vagy megfosztottság.

Van persze némi önérzet, észleljük amikor megsértenek és rosszul is érezzük magunkat. Azonban nem úgy tekintünk folyamatosan a másik emberre vagy magunkra, mint méltósággal rendelkező lényre, így aztán előfordul a szabadságok korlátozása, megalázás, a másik ember tárgyiasítása, megbélyegzése, mindenféle, a méltósággal össze nem egyeztethető gondolat, véleménynyilvánítás vagy cselekedet. A méltóság meg nem adása az első lépés a dehumanizálás felé, onnan meg a másik már nem ellenfél, vetélytárs (a társon a hangsúly!), hanem ellenség, akit nem illet meg semmi. Egy ellenségnek simán elvitatható a méltósága. 

Az egység, a közös jó, a társadalom, de bármilyen csoport összetartó ereje hosszú távon a méltóság lehet. Nem a jelszavak, ideológiák, még a közös baj vagy ellenség sem, ami ugyan kis ideig egyesíthet. Egy olyan világban lehet jól élni, ahol elismerem a másik méltóságát és ő is az enyémet – és fel sem merül, hogy ne így legyen. 

Európai értékként naivnak tűnhet a méltósággal kezdeni – de mi más lehetne az alap?