Csodálkozás

Hangos és éles madárkiabálást hallottunk, úgyhogy megálltunk és kerestük a forrását. Nem találtuk, de egy harkály odaugrott az előttünk álló fára, egy kis lyukba benézett majd be is ment. Bentről meg kinézett. Aztán hamar kirepült ismét. Némileg megváltozott a kiabálás. Álltunk ott kicsit, lenyűgözve egy ilyen egyszerű történésen, közben egy kerékpáros pár is megállt. Taglaltuk a harkály kis családi életét, majd tájékoztattak, hogy szürke mókust láttak itt egy órája. Aztán mentünk a dolgunkra.

Érdekes, milyen könnyű összehozni az embereket, mindössze egy harkály, egy mókus, stb. kell hozzá. Olyan dolgok, amik tulajdonképpen egyébként is megvannak, csak valaki észreveszi és rácsodálkozik. A másik meg csatlakozik a csodálkozáshoz. Merthogy ezek tényleg csodálatos dolgok, de hát egy csodálatos világban élünk. 

A csodálkozás független, tulajdonképpen mindentől. Nem számít a bőrszín, vagyoni helyzet, pártpreferencia, műveltség, nemi orientáció, társadalmi státusz, életkor, de még a fáradtság, betegség, csalódottság sem. Kevés ennyire univerzális dolog akad, mint a csodálkozás. És általában senki nem irigy e téren, nem akarja magának megtartani, kisajátítani. Csodálkozni is jobb együtt.

Könnyen lehet, hogy az egyik leghasznosabb dolog a csodálkozás. Megállít, elgondolkodtat, összeköt a többi csodálkozóval. Felfrissít és rugalmasabbá tesz, kizökkent a túlgondolásainkból, segít megtalálni a világot és saját helyünket is. Úgyhogy tegyük bátran, és ne foglalkozzunk vele milyen képet vágunk közben.