De tulajdonképpen majdnem bármi lehetett volna a téma. A szegénységtől a munka világán át a nagy világproblémákig (nem mintha ezek nem lennének azok) előkerülnek optimista és pesszimista, (túlzottan) leegyszerűsítő és (túlzottan) bonyolító hozzáállások, kategorikus vélemények és cizellált sokrétűségek.
És mikor hogy végződnek ezek a beszélgetések. Jó esetben, megfelelő nyitottsággal hozzáállva úgy állunk fel, hogy tanultunk, tágult a látókörünk, kicsit jobban megértjük. Máskor csak megerősödünk kezdeti álláspontunkban és az a siker, hogy senki nem tudott meggyőzni minket semmiről. Megnyugtató, hogy igazunk volt, van, talán lesz is.
Vannak megoldhatatlan problémák. Társadalmilag is, amik érintenek, meg saját életünkben is. Amik már megtörténtek, kialakultak, simán adottságok. Ez van, és ez nehéz, zavaró, akár fájdalmas. Általában nincs hirtelen csoda vagy varázslat. Ezzel együtt javítani lehet, könnyíteni, gyógyítani. Valamennyire. Attól, hogy nem tudjuk megoldani, nem biztos hogy hagyni kell, elengedni, nem foglalkozni vele. Mert lehet jobban intézni, kezelni. És ez nem mindegy. Társadalmilag sem, meg magunknak sem…
