Bonyolult rendszer

A család bonyolult rendszer. Mindkettő igaz, bonyolult is meg rendszer is. 

Mivel bonyolult, sok szempontból kaotikusan működik. Nem egyértelmű miből mi következik, ha ez így történik, annak az lesz a következménye. És elég sok tényező van jelen, nehezen kiszámítható minek lesz jelentősége, és minek nem. Komoly súlya lehet az aktuális történésnek, kimondott tartalomnak, érzékelt hangsúlynak, egyéb jelenlévőknek, korábbi tapasztalatnak, szülői véleménynek, baráti befolyásnak, hormonális állapotnak, médiai sugallatnak, anyagi helyzetnek, másokkal összehasonlításnak… Ezek olykor nagyon hatnak, máskor alig. 

Mivel rendszer, mégiscsak van valami megjósolható működése. Tudjuk ki milyen és ezt figyelembe is vesszük, többnyire megfelelően kezeljük, általában jól becsüljük meg az eredményeket. Erre ő így fog reagálni, arra én meg úgy. Ha még valaki valahogy beavatkozik, akkor várhatóan javul/romlik a helyzet. 

És máris a felelősségekhez jutunk. Mennyiben az én felelősségem a család és mennyiben a másiké? Mekkora a környezet, az adott helyzet szerepe? Meg kell-e oldani és milyen áron érdemes még? No és kinek kellene megoldani? Kinek/minek mennyi lehetősége, hatása van egyáltalán? Hogy tudom eldönteni, mi és meddig az enyém, hogy se túl-, se alul ne értékeljem a szerepem? Egyik sem hatékony. 

És még csak a kérdések elején vagyunk, ráadásul nem is biztos, hogy ezek a leginkább relevánsak. Hiszen a világ is bonyolult rendszer, ami szükségszerűen hat ránk, és ami egyszerre van kívül és belül. De megvan a magunk világa is.

Ilyenkor jöhet jól egy külső szakember, hogy ránézzünk. Hogy meg tudjuk beszélni és meg is halljuk egymást. Hogy ki merjük mondani, meg merjük mutatni, fel merjük vállalni – mert egy kívülállóval biztonságos. Mert csak addig megyünk, amíg meg tudunk állni, amíg stabil – viszont mégiscsak haladunk. És ez a haladás a lényeg.

No akkor ez most valami reklám volt? Tulajdonképpen az is. Ha valaki valamiért úgy érzi családja, kapcsolata rendezésébe érdemes lenne bevonni valakit, talán én is lehetek. Sokszor volt már ilyen, és nem ritkán sikerrel :)

Kapcsolat – családommal

A családunkban élünk és a családunk bennünk. Meghatároz minket hogyan vagyunk és hogyan voltunk a többiekkel, mit kaptunk és adtunk. A családunk alakított és mi a családunkat. Olykor a jelenléttel, máskor a távolléttel. Amikor velünk voltak családtagjaink és amikor nem voltak velünk – no meg az sem mindegy, hogy ez hogyan történt. 

A meghatározó kapcsolataink beépülnek, a családiak különösen. Lehet ez szoros, laza, rugalmas, merev, egyoldalú, kölcsönös, támogató, követelő, felszabadult, feszült, kontrolláló, bizalmas, büszke, irigy, versengő, kiegyensúlyozó, közvetlen, körülményes, felmentő, hibáztató, büntető, jutalmazó… Ráadásul mikor milyen, változatos következetességgel és állandósággal. Hiányozhat is egy kapcsolat, fájóan, máskor pont megnyugtat, hogy nincs meg a nem kívánt kötelék. 

Többnyire sejtjük milyen viszonyt szeretnénk, esetleg el is képzeljük, de nem mindig alakul úgy. Adódhatnak szerencsétlen megnyilvánulások, bármelyik részről, amiket aztán nehéz rendbe tenni. Ha meg ezek betokosodnak, úgy maradnak csak tovább fajulnak. Van, hogy hosszú idő után derül ki, valami banális félreértésről volt szó, tulajdonképpen senki nem akart senkinek rosszat. Jó esetben kiderül.

A család azért egy misztikus kapcsolat is. Leginkább vérség köt össze, de e nélkül is nagyon erős kapocs egy családi viszony. Felelősek vagyunk egymásért, részei vagyunk egymás életének. Családon belül vannak olyan jogaink, lehetőségeink, kiváltságaink, amik kívülállók felé nincsenek. Nem nagyon lehet kiesni a családból, ennek minden jó és rossz következményével. 

Érdemes családi viszonyainkat tudatosítani, ezzel kalkulálni, hiszen egyszerre korlát és lehetőség is számunkra. És a többiek számára is.

atyafiúság

A Biblia kinek mit jelent, de hátha lehet valami aktuálisat vagy nekünk is szólót találni benne. Nem túlzott belemagyarázással…

Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek… Mt 5,44-45a

A név kötelez, a vér nem válik vízzé. Ahány ház, annyi szokás – itt pedig, az Atya házában az a szokás, hogy jók vagyunk. Minden családnak (csoportnak) vannak normái, aki ide tartozik a szerint viselkedik. A fiú úgy, ahogy látja az apjától. Ha valahová, valakihez akarunk tartozni, elfogadjuk, magunkévá tesszük az ő szemléletét. Különben mi közünk is lenne egymáshoz? 

Vannak más lehetőségek, más családok. Van ahol ellenségesek az ellenségekkel, bántják a bántókat. De itt nem ez megy. Van egy belső rend, ami kifelé is megnyilvánul. Bent nincs rivalizálás, mindenáron érvényesülés, másik kárán boldogulás. A rosszat művelőhöz is jók vagyunk, ezzel akár javíthatunk is rajta, de legalábbis minket nem ront el. 

A mennyei Atya a családfő, ő határozza meg leginkább a család normáit, amit egyébként maga is követ, hisz nem egy képmutató család ez. Egy család nem lehet másmilyen, mint a feje. Persze az elvárások – vagy inkább sztenderdek, követendők, minták, nem igazán követelmények – magasak, olykor szembe mennek az igazságérzetünkkel, büszkeségünkkel, érvényesülésünkkel és talán méltán váltanak ki felháborodást. Viszont így leszünk az atyánk fiai. Nem mindig a legjobb fiai, tökéletes tanítványai, kifogástalan követői, de törekszünk és a családhoz tartozunk. A név pedig kötelez, belülről. 

Tematizálás

Egy családban, baráti körben, bármilyen közösségben számos téma felmerül, amivel foglalkoznak. Ez általában jelzi, miről is szól az adott csoport. Munkahelyen a munkával kapcsolatos témák gyakoriak, haveri körben a szórakozás, családi körben a praktikus dolgok és hogy mi van egymással.
Ha jelen van függőség egy csoportban, akkor ez általában meghatározza a témákat. Nem csak úgy, hogy erről van szó, a személyről, a szerről, a viselkedésről, az ehhez kapcsolódó történésekről – hanem az is tényező, ha ezekről pont nem lehet beszélni. Minden közösség szabadságát jelzi a felmerülő témák szabadsága, és ezzel összefüggésben a kényes és kerülendő kérdések, keményebb esetben tabuk mennyisége.
Számos más családi téma is létezik: a családi hiedelmek, legendák, titkok. A régi dicsőség, a nagyon alulról felemelkedés meghatározhatja a családi identitást, ahogy a családtagok kategorizálása és értékelése – gyakran összhangban az illető önértékelésével. Egyes események jelentős pozitív vagy negatív hatása lényeges része a család történetének s énképének, általában inkább a veszteségek, mint a nyereségek jelennek meg. Szinte végtelen téma lehet, ami kisebb nagyobb mértékben meghatározza a család önmagára és tagjaira való gondolását, az ezekhez való viszonyulást, az összetartozást vagy adott esetben kirekesztést.
A függőség erős tematizáló erő, többnyire egy komplex rendszer kiépítésével jár együtt: miért is alakult ki, milyen események vezettek idáig, milyen személyiségbeli hiányosságok tartják fenn, kinek mit kéne csinálni (ami általában nem sikerül), ki miért felelős vagy nem felelős, milyen mentegetések és hibáztatások elfogadhatóak…
Olyan erős a függőség meghatározó ereje, hogy gyakran a család egész működése e köré épül. A szükséges döntéseket – nyaralás, nagyobb vásárlás, munkahely- vagy iskola váltás/választás, költözés, stb. – nagyban meghatározza a függőséghez, függőhöz való viszony: vajon milyen hatással lesz rá? Az egyéb szempontok is felmerülnek, de a döntést a függőség és az ezzel kapcsolatos dolgok döntően befolyásolják.
Mivel a fókusz a függőségen, ez által a függőn van, a többiek valahogy súlytalannak tűnhetnek, a szerepük a kimerül a függőség kiszolgálásában vagy az az elleni küzdelemben – mintha nem önálló, saját életet élnének. Ami velük történik, ami róluk szól vagy őket érinti másodlagos a család nagy és alap témájához viszonyítva. A családtörténet mellékszálain mozognak, kisebb anekdoták szónak csak róluk.
A függőségnek lehet szerepe is a családban, akár pont ez a tematizálás. Mert ha nem erről szólnának a mindennapi interakciók, akkor miről? Valami titokról, szégyenről, esetleg ürességről? Tulajdonképpen kötőanyag egy függőség, lehet a nélkül szétesne a közösség? Ki kéne találni, miről szóljon, ha nem erről? Még megoldhatatlanabb helyzettel kéne szembesülni, míg a függőség jelenvalóságában kicsit olyan, mintha az lenne a probléma és majdnem kézben lenne tartva? A függő menekül a függőségbe, vagy a család, akinek kapóra jön ez a mentség?
Rengeteg kérdés merül fel, rengeteg válasszal, akár egyszerre többel is. Hiszen a függőség mindenkinek mást jelent, és olykor nem is csak egy dolgot. És időben is változhat, az évek során más lesz a jelentése és szerepe.
A tendencia viszont lényeges. Ha egy közösség tematikájában szűkül, szűri a felvetődő kérdéseket az ritkán hatékony, építő és a tagok számára kielégítő. Ellenben ha változnak a témák és a fókuszok mikor kire esnek, úgy jóval kedvezőbb a társas kapcsolat. Mindenki számára.

A hagyományos konzultáció lehetőségén túl igény esetén Mikrocsoport is indul, ahol együtt dolgozhatunk – mert mindig van min.