Mivel bonyolult, sok szempontból kaotikusan működik. Nem egyértelmű miből mi következik, ha ez így történik, annak az lesz a következménye. És elég sok tényező van jelen, nehezen kiszámítható minek lesz jelentősége, és minek nem. Komoly súlya lehet az aktuális történésnek, kimondott tartalomnak, érzékelt hangsúlynak, egyéb jelenlévőknek, korábbi tapasztalatnak, szülői véleménynek, baráti befolyásnak, hormonális állapotnak, médiai sugallatnak, anyagi helyzetnek, másokkal összehasonlításnak… Ezek olykor nagyon hatnak, máskor alig.
Mivel rendszer, mégiscsak van valami megjósolható működése. Tudjuk ki milyen és ezt figyelembe is vesszük, többnyire megfelelően kezeljük, általában jól becsüljük meg az eredményeket. Erre ő így fog reagálni, arra én meg úgy. Ha még valaki valahogy beavatkozik, akkor várhatóan javul/romlik a helyzet.
És máris a felelősségekhez jutunk. Mennyiben az én felelősségem a család és mennyiben a másiké? Mekkora a környezet, az adott helyzet szerepe? Meg kell-e oldani és milyen áron érdemes még? No és kinek kellene megoldani? Kinek/minek mennyi lehetősége, hatása van egyáltalán? Hogy tudom eldönteni, mi és meddig az enyém, hogy se túl-, se alul ne értékeljem a szerepem? Egyik sem hatékony.
És még csak a kérdések elején vagyunk, ráadásul nem is biztos, hogy ezek a leginkább relevánsak. Hiszen a világ is bonyolult rendszer, ami szükségszerűen hat ránk, és ami egyszerre van kívül és belül. De megvan a magunk világa is.
Ilyenkor jöhet jól egy külső szakember, hogy ránézzünk. Hogy meg tudjuk beszélni és meg is halljuk egymást. Hogy ki merjük mondani, meg merjük mutatni, fel merjük vállalni – mert egy kívülállóval biztonságos. Mert csak addig megyünk, amíg meg tudunk állni, amíg stabil – viszont mégiscsak haladunk. És ez a haladás a lényeg.
No akkor ez most valami reklám volt? Tulajdonképpen az is. Ha valaki valamiért úgy érzi családja, kapcsolata rendezésébe érdemes lenne bevonni valakit, talán én is lehetek. Sokszor volt már ilyen, és nem ritkán sikerrel :)
