Ez leginkább egy konzultációs blog, de mindenféle írások vannak itt, amik összességében jelezhetik mi is foglalkoztat és körülbelül mi a szemléletem.
Tájékoztatásként a névjegyem és a szolgáltatás leírása, hogy mégis ki vagyok és mit kínálok.
Ha ezek alapján vagy mindezek ellenére úgy tűnik, tudnánk együtt dolgozni, ajánlom az elérhetőségem.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: havi téma. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: havi téma. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. október 9.

Októberi téma: a kliens felelőssége

Kiváló, hozzáértő írások, podcastek, elemzések, ismertetések vannak. Ezekkel esélytelen versenyezni. Ezért itt nem is a tejesség és a tuti a cél, hanem egy kis inspiráció. Sőt, lehetőség van hozzászólni, mindannyiunk épülésére. Viszont, hogy ne elvadult kommentek legyenek, ezért egy összefoglalt konklúziót hozok vissza okulásul. Lássuk, lesz-e erre igény… 

Októberi téma: a kliens felelőssége

Régóta foglalkoztat a téma egyébként. Merthogy a segítés közös munka, a kliens és a segítő is kell hozzá. Fogyasztói társadalmunkban azonban nem példátlan, hogy a kliens valami gyorsszervizt szeretne, úgy jól lenni, hogy ez simán megtörténik vele, akár nélküle is. Számos elvárás van a jó segítő felé, egészen a csodatévő szintig, de kevesebb a jó kliens irányába. Kinek meddig terjed a felelőssége, elég-e ha a kliens megjelenik és „jót vár” – persze hogy nem. Viszont ne essünk bele az áldozathibáztatásba sem, nem véletlenül szorul segítségre. Kinek meddig terjed a kompetenciája, hogy ne egymásra várjanak, mutogassanak, viszont mégiscsak valami jó jöjjön ki? (Figyelembe véve, hogy többnyire sikerül kifejezetten jól együttműködni)

Talán elég érdekes témafelvetés, 10 napig várok bármilyen reakciókat a https://forms.gle/FjyNEW722oYWnAjp7 űrlapon! Összefoglaló tőlem és a hozzászólóktól szeptember vége felé vagy november elején várható (nem egy pörgős műfaj ez…)

Minden reagálást köszönök!

ps: korábbi téma konklúziója itt: https://segito-konzultacio.blogspot.com/2026/10/kemia-konkluzio.html

2026. október 8.

Kémia – konklúzió

Mivel továbbra sem igazán jött reakció a témafelvetésre, így ismét magam fejtem ki a konklúziót, bizonnyal halványan. A téma ennél többet érdemelne, de hátha legközelebb komoly pezsgés lesz...

  -- Kémia – konklúzió --

Kicsit zavarba ejtő, de másrészt teljesen természetes, hogy ez a világ fizikai. Szellemi, gondolkodó, érző lényekként azonban valami mást, többet is látunk bele, valahogy nem csak anyagi jellegű a létezésünk. Már a kérdés felvetődése is túlmutat az anyagon, és számos ilyen kérdés, téma merül fel naponta bennünk, ami nem materiális jellegű. Világunk virtualizálódása is ebbe az irányba húzza a hangulatot, ráadásul anyagi jellegű dolgaink, mint az ételek, nagyrészt előfeldolgozottak, csomagoltak, szimbólumokkal meg logókkal tájékozódunk köztük nem anyagi  felismerésükkel. 

Node miért a kémia? A fizika nagyon csak anyagi, a biológia meg már működésekről szól. A kémia, ami még és már anyagi és több is annál, az „átmeneti faj” vagy szerencsére nem hiányzó láncszem. Az élet csodájának ígérete benne van, de még ipari, mérnöki, technológiai jelleggel. 

Kémiában kalkulálható a bemenetből a kimenet, az eredmény, következmény. És elég jól visszafejthető is, hogy jutottunk idáig. Elemek elemi összefüggései, folyamatai alakítanak ki szervezeteket, amik aztán ezt-azt művelnek a továbbiakban azon további elemekkel, amikkel kapcsolatba kerülnek. Kis kémiai egységek, reakció centrikus apró komplexumok egymással összehangoltan nagy bonyolultságú rendszert hoznak össze. 

Előbb-utóbb kialakul valami irány is, folyamat, merre megy ez az egész. Mintha lenne cél, szándék vagy vágy, ami mozgatja az egészet. Itt már bejön a vezérlés, kommunikációs vegyületek, összehangoló molekulák, ahol a szabályozás vegyi természetű, a kémiai kötések a döntőek. Vagy példaként a bevitt mindenféle táplálék nagyon konkrét kalcium-foszfát kristállyá alakul a csontjainkban, igen precíz tehát a végeredmény. Ahogy a mozgásnál és más funkcióknál is, a dinamikus eredmények kémiából erednek. Nagyon pontos technológia szükséges, hogy az alakuljon ki ami kell, akár testi rész, akár mozgás, akár  átalakítás vagy valami szabályozás. 

Mindezek alapján talán védhető álláspont, hogy mindenek lényege a kémia.

2026. szeptember 9.

Szeptemberi téma: kémia

Nagyon jó, hozzáértő írások, podcastek, elemzések, ismertetések vannak. Ezekkel nem érdemes versenyezni, meg reménytelen is. Ezért itt nem a tejesség és a tuti a cél, hanem egy kis inspiráció. Sőt, lehetőség van úgy hozzászólni, mindannyiunk épülésére. Viszont, hogy ne elvadult kommentek legyenek, ezért egy összefoglalt konklúziót adok vissza okulásul. Lássuk, lesz-e erre igény… 

Szeptemberi téma: Kémia

Az élőlények alapvetően vegyi üzemek. A fa felszív ezt-azt a talajból és almát terem. A pók elkap egy legyet és pókhálót gyárt belőle. A méhek meg a virágporból viaszt. A hernyó a levélből pillangószárnyat. Az elefánt a növényzetből agyart. Mi meg a reggeli kifliből a lábkörmünket. Nem egyszerű produkciók ezek, és igen kevés ráhatásunk van. Automata gyárak vagyunk, elég jól beállítva, a programunkra elenyésző rálátással vagy befolyással. Talán a viselkedésünk is csak a kémiánkat szolgálja, csak az a kérdés, hol végződik a gyár? Az egyének, az egységek a mini laborok, vagy ezek kis alrendszerei, esetleg az egyedek ilyen-olyan halmaza is kölcsönhat? Vélhetően az egész célja a reakció, és a kémia egy elég agresszív jelenség, vagy nem?

Talán elég érdekes témafelvetés, 10 napig várok bármilyen reakciókat a https://forms.gle/HNz12aDeiH4BUFYT9 űrlapon! Összefoglaló tőlem és a hozzászólóktól szeptember vége felé vagy november elején várható (nem egy pörgős műfaj ez…)

Minden reagálást köszönök!

ps: korábbi téma konklúziója itt: https://segito-konzultacio.blogspot.com/2026/09/mivel-nem-igazan-jott-reakcio.html

2026. szeptember 8.

Mások intelligenciája – konklúzió

Mivel nem igazán jött reakció a témafelvetésre, így kénytelen vagyok én kifejteni a konklúziót legalább valamennyire. Ez így eléggé lapos és nem alapos lesz – tetszettek volna reagálni… 

      -- Mások intelligenciája – konklúzió --

Tudjuk, hogy mások intelligensek, mert miért lennénk ezzel egyedül. Ráadásul tapasztaljuk is, mikor milyen mértékben. A kérdésünk inkább az, hogy viszonyulunk egy másik intelligens emberi lényhez. Ha az illető még gyerek, úgy elfogadjuk korlátozott szellemi képességeit, többnyire korának megfelelően kezeljük, olykor rácsodálkozunk furcsaságaira. Aztán egyre inkább elvárjuk a szellemi képességeket, magától értetődőnek vesszük, a hétköznap adódó helyzetek részének. Ilyenkor az eltérésekre csodálkozunk rá, ha valaki nem eléggé vagy pont meglepően jó felfogású. Már ha jelentőséget tulajdonítunk ennek a mindennapokban.

Merthogy a napi rutin során túlzott intelligencia nem szükséges, általában nem is nyilvánul meg. Csak úgy élünk egymás mellett, külsősöktől valami átlagosat, ismerősöktől a nekik megfelelőt várjuk el. Nem feltétlenül becsüljük jobban az okosat, aki már bekerült a saját skatulyájába, egyszerűen a helyén van. A viszonyunk másról szól, mástól függ – események, érzések, figyelmek, törődések és egyebek határozzák meg inkább. A személyes a személyesben marad, az intellektuális teljesítmény ennek csak egy, általában bekalkulált eleme a kapcsolatunknak. 

Ezzel együtt a mások intelligenciáját hamar felmérjük, hiszen jelentősége van. Olykor bátorító és támogató, máskor akár fenyegető is lehet. Hiszen megnyugtató, ha a másik segít megoldani valamit, viszont ijesztő lehet, ha nálunk hatékonyabb. Feleslegesnek, akár kiszolgáltatottnak is érezhetjük magunkat, nomeg ellenünk is fordulhat akár. Vagy irigyelhetjük tudását, éleslátását, asszociációit, derűjét – jól jönne nekünk is. Esetleg mindezek hiányát – ha valaki kevésbé birtokolja ezeket – szánalmasnak találjuk, jó hogy nem vagyunk ilyenek. Kérdés, hogy felemelnek-e minket a nálunk jobbak és mi felemeljük-e a gyengébbeket, vagy megállunk az irigységnél és nagyképűségnél? Persze helyzetenként és személyenként változhat, de ha van tendencia, az többnyire rólunk szól. 

Túllépve az emberen, a környezethez való viszonyunknak sem igazán az intelligencia az alapja. Lényegesebb, hogy szép vagy aranyos állatka-e, minthogy elég értelmes. Bár ha társat keresünk, mondjuk kisállatban, előny ha jól reagálunk egymásra, meg tudjuk tanulni egymást. Mindez már érzelmi és viselkedési tényező inkább, ha közben okos is – mondjuk ki tud nyitni egy ajtót – az inkább csak praktikus szempontokat vet fel minthogy kapcsolódásunkat határozná meg. 

Talán lényegesebb mennyire tekintjük érző lénynek a másikat. Emlősöknél ez elég jól megy, de az állatok többsége sem kérdés. Esetleg a csúnyábbak, mint hüllők, rovarok, csúszómászók, stb. kevésbé váltanak ki törődést és elismerést, mégha elismerésre méltó teljesítmény is áll mögöttük. Jópofa, hogy intelligensnek tűnhetnek, de nem ez számít. Ha empatikusabb típusok vagyunk, a látható szenvedésük vagy erre való képességük lehet egy kapocs, és itt az értelem is lényeges: tudják is hogy szenvednek. 

A növények szintén viselkednek, reagálnak – de olyan lassan, hogy kevésbé érdekel minket. Hiába vannak zseniális megoldásaik, a reakcióidejük miatt nem partnerek, nomeg esélytelenek is ha konfliktusunk lenne. Azért egy derékba tört fa előhozhat némi sajnálatot, biztosan fájt neki. És  borostyán is a fa megkövesedett könnye (gyanta), az is fájhatott. Vagy mikor rágják a levelüket, szárukat – ezt kicsit át tudjuk érezni. Csodálatot is kiváltanak, de mégsem partnerek, nem számítunk rájuk különösebben, pláne nem intelligens tényezőként. Még az oly bonyolult erdő is csak vegetáció.

Úgy tűnik hát, az intelligenciának meglepően kevés a jelentősége. Talán a sajátunknak is, de a másoké inkább praktikus szempontból lényeges: mit várhatunk tőlük. Lehet elismerés tárgya az értelem, tudás, de személyes viszonyunkat kevésbé határozza meg – már a praktikus szempontokon túl. 

Ezzel persze lehet vitatkozni, van is helye, de talán inkább térjünk a következő témánkra. Hamarosan… 

2026. augusztus 10.

Augusztusi téma: mások intelligenciája

Nagyon jó, hozzáértő írások, podcastek, elemzések, ismertetések vannak. Ezekkel nem érdemes versenyezni, meg reménytelen is. Ezért itt nem a tejesség és a tuti a cél, hanem egy kis inspiráció. Sőt, lehetőség van úgy hozzászólni, mindannyiunk épülésére. Viszont, hogy ne elvadult kommentek legyenek, ezért egy összefoglalt konklúziót adok vissza okulásul. Lássuk, lesz-e erre igény… 

Augusztusi téma: mások intelligenciája

Induljunk ki abból, hogy az intelligencia fontos dolog, és nekünk van. Bármit is jelentsen egyébként. Mennyiben befolyásol minket, hogy mások gondolkodó és érző lények, a hétköznapi dolgainkban (pl. közlekedés, sorban állás) meglátjuk-e bennük ezt a lényeges minőséget? Mikor és mitől tekintjük a másikat személynek? Tud-e ezért bármit is tenni, vagy az én hozzáállásom adja meg neki ezt a rangot? Ha elismerem a másik intelligenciáját, az megbecsülést vált ki belőlem, vagy irigységet? Közös platform lesz ebből, vagy rivalizálás, esetleg valami egyéb furcsa viszony?

Túllépve az embereken, hiába intelligensebb egy csúnya polip mint egy aranyos alpaka, valahogy ösztönösen kevesebb együttérzést találunk vele. Simán táplálékként tekintünk az egyébként szintén igen okos disznókra is. A növények elég lassúak, ezzel együtt vannak zseniális problémamegoldásaik – elfogadnánk hát őket is intelligensnek? 

Talán elég érdekes témafelvetés, 10 napig várok bármilyen reakciókat a https://forms.gle/egBoLHDHKb3JGX62A űrlapon! Összefoglaló tőlem és a hozzászólóktól augusztus vége felé vagy szeptember elején várható (nem egy pörgős műfaj ez…)

Minden reagálást köszönök!