Sorongás

Korunk egyik alapélménye és általános tapasztalata a szorongás. Vagy félelem, olykor konkréttól, olykor csak valami nyomasztótól. Vagy a fenyegetettség. Mindenféle érzelmek vannak jelen, amelyek persze összefüggenek, egymást erősítik, az is lehet, hogy csak egy érzés, amit mikor hogy ragadunk meg.

Talán a felelősséggel is összefügg. Hisz látjuk mennyi baj, probléma van, amit akár feladatként is tekinthetnénk. Viszont egy feladatot meg lehet oldani, amiben élünk annak viszont nincs egy frappáns megoldása. Messze túlnő rajtunk, nem a mi súlycsoportunk, ráadásul jó sok is van. Mihez is nyúljunk, mibe mennyi energiát fektessünk. Egyáltalán mennyi energiánk van? Sokszor kiábrándító belegondolni.

A mostot, a pillanatot kellene hirtelen megoldani legalább, vagy a közeljövőt? Esetleg távoli dolgokkal is foglalkozzunk? Szerezzük meg az aktuálisan elérhető egy cukrot, vagy inkább várjunk és többet kapunk? Barkácsoljunk kicsit, hogy működjön, vagy több munkával, drágábban hozzunk össze valami jobbat? Viszont akkor mit hanyagoljunk el? Nem tudunk mindenbe maximumot beletenni, nincs annyi erőforrásunk, például időnk. Meg általában kedvünk sem, a gondjaink inkább le- mint felhangolnak.

Csábító megoldás a hárítás, tudomásul sem venni, másokat okolni, vagy valami kapkodás hogy legalább úgy tegyünk, mintha rajta lennénk. A szorongás vagy mi persze marad, a mindenféle megnyugtatások, megmagyarázások mellett is. Erkölcsileg is rombol ez, az önértékelésünket is kikezdi. 

Láthatjuk ezt egész világunkon vagy országunkon (meg egyéb országokon), kisebb közösségeket, nomeg saját kapcsolatainkon, dolgainkon. Ha csak túlélésre, pillanatnyi megoldásra törekszünk simán használunk nemtelen eszközöket. Az aktuális helyzetet megoldja egy kis hazugság, agresszió, manipuláció, hasonlók. Kellemetlen, de egyszerű, gyors. Ha azt szeretnénk, hogy a kapcsolatunk, egészségünk, önképünk stb. kevésbé károsodjon, általában cizelláltabban kezeljük a helyzetet. Már nem fér bele bármi, nem állunk meg az első zsigeri reakciónál, ötletnél. A feszültség ellenére a megoldások közül körültekintőbben választunk. A pillanatnál tovább tekintünk, a környezetünk számára inkább elfogadhatót, hosszabb távon fenntarthatót, valami olyat, aminek van jövője. 

A szorongásra talán az építés, művelés, gondozás a legjobb válasz. Építjük magunkat, kapcsolatainkat, közösségeinket, egész kis környezetünket. Sokminden romlik, magától is, legalább tőlünk ne romoljon. Vagy ne annyira. Esetleg javuljon. Nem mindegy, hogy túlélők vagy építők vagyunk.

Szerszám

Eszközökről talán a leginkább a szerszám jut eszünkbe. Amivel valami megoldunk. Legegyszerűbbnek általában a faéket tekinthetik, amit kifejezésként is használunk kevéssé cizellált embertársainkra. A lényeg, hogy a szerszám arra, amire használjuk kifejezetten alkalmas legyen – egy faék éknek kiváló.

Gyakori az egy funkció-egy szerszám felállás. Eszközünk ilyenkor arra és csakis arra használható normálisan, más feladatokban elvérzik (faékkel kevéssé praktikus hímezni, amiként hímzőtűvel is nehézkes kitámasztani az ajtót). A kombinált fogó már számos helyzetben jól jöhet, fogni, csípni, vágni stb. 

A szerszám felhasználási lehetőségei nagyban a felhasználón múlnak. Olyan nincs, hogy valami nem sörnyitó – e szerint tucatnyi eszköz alkalmas egy feladatra, ha jól használjuk. A feladat mellett az eszköz is meghatározhatja mit oldunk meg: „Akinek csak kalapácsa van, az hajlamos minden problémát szögnek látni”, ami az egy szerszám minden problémára esete. Utóbbi a megoldásból indul ki, nem a megoldandóból, helyénvaló lehet fenntartásokkal kezelni a panaceákat, az egyszerű viszont univerzális gyógymódokat.

Amikor segítőt keresünk, érdemes átgondolni mire is. Valaki speciális kell, konkrét feladatra, vagy inkább egy általános, akit nem csak egyetlen célra akarunk használni. Ha nem teljesen kialakult, mit is akarunk, észszerű választás lehet egy kevésbé specialista. A magát univerzálisnak reklámozó segítő méltán gyanús, főleg ha egy módszert ajánl mindenre. 

És itt is igaz, hogy az a megfelelő segítő, akit megfelelően tudunk használni. Ráadásul neki segítség, ha tudatjuk vele, mire is karjuk. Az eszköz is tudja mire és mennyiben alkalmas és hogyan használhatjuk leginkább optimálisan. Nomeg persze a kapcsolat alakulása is döntő jelentőségű, nem ennyire mechanikus egy megoldás, de valahogy el kell kezdeni…