Kezelés

Egy kis körben a hajléktalanságról beszélgettünk. Ki jobban otthon volt a témában, ki kevésbé. Persze mindenki találkozott már hajléktalannal és mindenkinek van valami képe, véleménye a problémáról. Kinek romantikusabb, kinek naivabb, kinek kiábrándultabb.

De tulajdonképpen majdnem bármi lehetett volna a téma. A szegénységtől a munka világán át a nagy világproblémákig (nem mintha ezek nem lennének azok) előkerülnek optimista és pesszimista, (túlzottan) leegyszerűsítő és (túlzottan) bonyolító hozzáállások, kategorikus vélemények és cizellált sokrétűségek. 

És mikor hogy végződnek ezek a beszélgetések. Jó esetben, megfelelő nyitottsággal hozzáállva úgy állunk fel, hogy tanultunk, tágult a látókörünk, kicsit jobban megértjük. Máskor csak megerősödünk kezdeti álláspontunkban és az a siker, hogy senki nem tudott meggyőzni minket semmiről. Megnyugtató, hogy igazunk volt, van, talán lesz is. 

Vannak megoldhatatlan problémák. Társadalmilag is, amik érintenek, meg saját életünkben is. Amik már megtörténtek, kialakultak, simán adottságok. Ez van, és ez nehéz, zavaró, akár fájdalmas. Általában nincs hirtelen csoda vagy varázslat. Ezzel együtt javítani lehet, könnyíteni, gyógyítani. Valamennyire. Attól, hogy nem tudjuk megoldani, nem biztos hogy hagyni kell, elengedni, nem foglalkozni vele. Mert lehet jobban intézni, kezelni. És ez nem mindegy. Társadalmilag sem, meg magunknak sem… 

Hiba

C elrontott valamit. Nem tudta, hogy elrontotta, azt hitte rendben van, még örült is neki és elégedett volt. Vagy legalábbis letudta. Aztán kiderült, hogy még sincs rendben. Sőt kifejezetten rossz.

Ki kellene javítani, de az nem olyan egyszerű, mások is benne vannak, szólni kell nekik, sőt részben nekik kell rendbe tenni. Minimum furán fognak nézni, valószínűbb, hogy meglesz a véleményük.

C gondolkodott, hogy is lehetett ez? Annyira nem sietett, nem volt sürgős, nem kapkodott. Sőt, odafigyelt egy csomó részletre, előkészítette megfelelően, átgondolta és akkor volt kész, amikor úgy gondolta kész van. És mégis elnézte. Pedig nem felületes, ennyire nem. Volt egy hasonló dolog, talán az befolyásolta. Ott nem hibázott. Az persze kicsit más volt, meg párhuzamosan is csinálta ezeket, talán ezért lehet. Hányszor eldöntötte, hogy odafigyel – de hát figyelt, úgy érezte rendben van, megtette a magáét.