Szabadság és hiány

Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. Gal 5,1

A szabadság nem normális alapállapot. Általában inkább szabadulás eredménye. 

Számos dologtól szabadulhatunk meg. Ifjan a tejfogunktól, ami már nagyon billegett. Iskolaváltásnál a kellemetlen osztálytársainktól és tanárainktól. Ugyanígy szorító cipőnktől, rossz kapcsolatunktól, megunt telefonunktól és szinte végtelen a lista. Persze némi veszteség érzésünk mindenképpen marad, űrt is hagynak a maguk hiányával, még a kellemetlen dolgok is. Egyszerre gyász és felszabadultság, mikor milyen arányban. 

A szabadságunk többnyire átmeneti. A tejfog helyett nő másik, az új iskolatársak és tanárok ritkán jobbak, a következő cipőnk sem tetszik annyira, a legközelebbi kapcsolatunk sem úgy alakul, és a telefonunk sem egészen úgy működik, ahogy elképzeltük. Mintha kialakulna az előző állapot, csak immár más szereplőkkel. Vannak persze végleges veszteségek, számos dolog nem pótlódik vagy cserélődik, ilyenkor határozottabb a gyász vagy pont a megszabadulás élménye. 

A szabadságra mindenesetre oda kell figyelni, gondozni kell. A hétköznapi, normatív szabadulásoknál vannak jelentősebbek is. Mikor egy függőségből, destruktív kapcsolatból, kiszolgáltatottságból vagy kényszerből sikerül kilépni. Mikor lehetne mással folytatni, helyettesíteni, de nem kéne, merthogy véglegesen éppen szabadulni akarunk ettől. És pont arra kell figyelni, hogy ne helyettesítsük, pótoljuk, hanem ezt a hiányt és szabad vegyértéket akarjuk megőrizni. A szabadság általában hiány is, pont nem vagyunk tele mindennel, ettől vannak lehetőségeink. Van űr, amit nem kéne beölteni, már ha ez megoldható. 

Azonban az űr már csak be akar töltődni. Ezért kell a szabadulás után egyfajta figyelem, ha nem is görcsösen de állandóan, hogy tartsuk fenn ezt a hiányt. Emlékezzünk a szabadulásra, hogy értékeljük azt immár megszokottan is, mikor nem újdonság. Mikor nem az a jó érzés és a friss öröm dominál, és jól esne valami szolgálatába állni, kitölteni hiányunkat. Pál szerint a szolgaság nem megoldás, bármilyen jól esik vagy kézenfekvő, kényelmes, akár otthonos. Félő igaza van, mégiscsak a kényelmetlen és macerás szabadság a jobbik választás a korábbihoz vagy az aktuálisan kínálkozóhoz képest. 

Európai értékek: Szabadság

Az Európai Unió a következő értékeken alapul:
Szabadság
Az Unión belüli szabad mozgás és tartózkodás joga az EU összes polgárát megilleti, csakúgy, mint az egyéni szabadságjogok, így a magánélet tiszteletben tartásához való jog, illetve a gondolat, a véleménynyilvánítás, a vallás, a gyülekezés és a tájékozódás szabadsága, amelyeket az Európai Unió Alapjogi Chartája rögzít.

A szabadság az egyik legjobban hangzó jog. Mindenki szabad akar lenni, ezért még a többiek szabadságát is hajlandó elviselni és elfogadni többnyire. 

Nagyon tág és sokat vitatott téma a szabadság, szabad akarat, függetlenség, hasonlók. Filozófiai, vallási, jogi, politikai, pszichológiai, kulturális értelmezése teljesen jogos, minden terület magáénak érezheti és magyarázhatja. Lehetünk valamitől vagy valamire szabadok, külső és belső szabadságokkal rendelkezhetünk (vagy nem), adott korlátok között akadnak használható képességeink, tiltások között lehetőségeink. 

Alapvetően valamilyen cselekvés jellemzi a szabadságot, egy kívánt tett magvalósításban nyilvánul meg. Megteszem mert megtehetem. Konkrétan fogalmaz az Unió, az egyéni szabadságjogokat (pl. a mozgás és tartózkodás szabadságát, a magánélet tiszteletben tartásához való jogot, a gondolat, a véleménynyilvánítás, a vallás, a gyülekezés és a tájékozódás szabadságát) említi, de ezek közösségi vonatkozással is rendelkeznek. 

A szabadság az emberi viszonyokban lényeges tényező, össztársadalmi feladat. Hiszen egy társadalomban nem elvont jogokat igényelünk vagy kérhetünk számon, hanem praktikusakat. Ezekkel tudunk élni és életünk az ezekkel való kölcsönhatásban alakul. Összefüggésben persze az elsődleges értékkel, a méltósággal – a szabadság (indokolatlan) korlátozása mindig méltatlan. 

Szokták emlegetni a szabadság légkörét. Van is egy hangulata, amikor tudjuk, hogy kibontakozhatunk, fejlődhetünk, alakíthatjuk sorsunkat és javára válhatunk egymásnak. Ez igazán csak együtt és szabadon lehetséges. 

Ellen-érték

Értékeink fontosak. Ezeket szem előtt tartva lehetünk önazonosak, helyezhetjük el magunkat a világban és a világot magunkban. Értékeink a legjobb önmagunk, hisz akár érdekeinket is alárendeljük, veszteséget vagy kárt is vállalunk elveink megtartásáért. 

Sokféle érték létezik, számos felsorolása lehetséges, pl. szeretet, öröm, békesség, türelem, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség… Általában kevés vita van arról, hogy alapértékeink tényleg helyesek és fontosak, nekünk is meg a társadalomnak is. Kicsit több ez, mint élni és élni hagyni, jó esetben inkább úgy viselkedjünk másokkal, ahogy szeretnénk, hogy ők is velünk. 

Érdekes jelenség, amikor az értékeinket nem magukban szemléljük, hanem mások ellenében. Nem azt mondjuk, hogy a szeretet jó, hanem hogy egyesek nem szeretnek, sőt akár gyűlölnek és persze ezért mi is őket. Nem örülünk valaminek, hanem azon vagyunk, hogy valaki, akit valamiért utálunk ne örüljön vagy ne nevessen a végén. Megfoghatatlan szólamként használjuk és kisajátítjuk a békét, ezáltal mindenki mást „háborúpártinak” tartunk (bármit jelentsen is ez). Sorolható lenne még. 

Nem csak úgy helyezzük el magunkat a világban, hanem mindig valaki/valami ellen. Nem építünk, hanem egy gonosznak kikiáltott valamit pusztítunk – ami nagyon távol áll az építéstől. Nem a jó megvalósításán dolgozunk, hanem a „rossz” rombolásán. Jóval hangosabb tud így lenni véleménynyilvánításunk, ráadásul tutira megyünk. A jó felvállalásában és képviseletében van kockázat, hisz nem biztos hogy összejön olyan szépen, mint az elveink. Értéket teremteni, megvalósítani kifejezetten nehéz. Ha valami ellen aposztrofáljuk magunkat, akkor sincs semmi, ha nem jön össze, nincs eredménye. Hisz mi is lehetne, mit kérnének számon, vagy mi magunkon? Mi ellene vagyunk, és kész.

Számos előnye és kényelmessége ellenére legalább egy nagy hátránya biztosan van ennek a hozzáállásnak. Nem épülünk. Nem leszünk jobbak, nem valósítunk és jelenítünk meg értékeket. A szeretet, öröm, békesség, türelem, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség stb. felépítendő bennünk és körülöttük. Komoly kihívás ez, hisz egyéb hajlamaink és indíttatásaink is vannak. Általában fokról fokra, lassan és kitartóan tudunk csak értékként értékelhető változást elérni. Választanunk kell, dönteni, erre van a szabadságunk, hogy válasszuk az értéket. Önmagáért és kicsit magunkért is.