Sokféle érték létezik, számos felsorolása lehetséges, pl. szeretet, öröm, békesség, türelem, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség… Általában kevés vita van arról, hogy alapértékeink tényleg helyesek és fontosak, nekünk is meg a társadalomnak is. Kicsit több ez, mint élni és élni hagyni, jó esetben inkább úgy viselkedjünk másokkal, ahogy szeretnénk, hogy ők is velünk.
Érdekes jelenség, amikor az értékeinket nem magukban szemléljük, hanem mások ellenében. Nem azt mondjuk, hogy a szeretet jó, hanem hogy egyesek nem szeretnek, sőt akár gyűlölnek és persze ezért mi is őket. Nem örülünk valaminek, hanem azon vagyunk, hogy valaki, akit valamiért utálunk ne örüljön vagy ne nevessen a végén. Megfoghatatlan szólamként használjuk és kisajátítjuk a békét, ezáltal mindenki mást „háborúpártinak” tartunk (bármit jelentsen is ez). Sorolható lenne még.
Nem csak úgy helyezzük el magunkat a világban, hanem mindig valaki/valami ellen. Nem építünk, hanem egy gonosznak kikiáltott valamit pusztítunk – ami nagyon távol áll az építéstől. Nem a jó megvalósításán dolgozunk, hanem a „rossz” rombolásán. Jóval hangosabb tud így lenni véleménynyilvánításunk, ráadásul tutira megyünk. A jó felvállalásában és képviseletében van kockázat, hisz nem biztos hogy összejön olyan szépen, mint az elveink. Értéket teremteni, megvalósítani kifejezetten nehéz. Ha valami ellen aposztrofáljuk magunkat, akkor sincs semmi, ha nem jön össze, nincs eredménye. Hisz mi is lehetne, mit kérnének számon, vagy mi magunkon? Mi ellene vagyunk, és kész.
Számos előnye és kényelmessége ellenére legalább egy nagy hátránya biztosan van ennek a hozzáállásnak. Nem épülünk. Nem leszünk jobbak, nem valósítunk és jelenítünk meg értékeket. A szeretet, öröm, békesség, türelem, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség stb. felépítendő bennünk és körülöttük. Komoly kihívás ez, hisz egyéb hajlamaink és indíttatásaink is vannak. Általában fokról fokra, lassan és kitartóan tudunk csak értékként értékelhető változást elérni. Választanunk kell, dönteni, erre van a szabadságunk, hogy válasszuk az értéket. Önmagáért és kicsit magunkért is.
