Hasonló a helyzet az életünkben is. Szükségünk van erőre, amivel gyorsítani (vagy lassítani) tudunk magukban tehetetlen elemeket (ugye emlékszünk: F=m×a), és ehhez kell egy képesség. Valahonnan meg kell szerezni az energiát, amivel erőt tudunk kifejteni. Biológiailag ez a tápanyagokból jön, vegyészkedünk belőlük elegendő ATP-t, amivel aztán elműködünk. Ez a fizikai rész.
Életünk érdekesebb és talán fontosabb része azonban nem a fizikáról szól, hanem lelki működéseinkről. Ehhez szintén kell erő, olykor komoly lelkierő, alakítani a maguk útján sodródó történéseket. Amihez kellenek források. Hiszen számos esetben szükséges a türelem, kitartás, problémamegoldás, konfliktuskezelés, önkritika, bátorság stb. Fáradtan, alacsony töltöttségű energiaállapotban nehezen mennek ezek. Frusztráltan vagy kudarcok után nehéz frappánsnak és optimistának lenni.
Talán egyik legnagyobb paradoxon, hogy a töltődéshez is kell energia. El kell jutni a forráshoz és meríteni kell belőle, azt feldolgozni és utána szedjük össze magunkat. Az ATP előállítása bonyolult, bár jól bejáratott folyamat. A belső energiánk előállításához kellenek a külső források. Kellenek az örömök, élmények, találkozások, sikerek, biztonságérzet, elismerés stb. Mindezt többnyire nem magunk állítjuk elő, ritka az, hogy magunkban meghozunk egy elhatározást és az úgy elég is. Nélkülözhetetlen persze.
Mozgósíthatjuk belső tartalékainkat, de azok mégiscsak végesek. Ezért működhet, ha energiánk egy részét forrásteremtésre (fundraising) fordítjuk a fenntarthatóság érdekében. Támogatásra, erőforrásra van szükség minden energiaigényes folyamathoz, töltésre, utánpótlásra. Átgondolni, vajon mi fog segíteni minket a türelem, kitartás, problémamegoldás, konfliktuskezelés, önkritika, bátorság stb. terén.
Az erőkifejtés továbbra is a mi dolgunk, a tehetetlen tényezők mozgatása át nem is adható feladat. De jobbak az esélyeink és hatékonyságunk, ha támaszkodhatunk külső energiaforrásokra is...
