Világnapok: pedagógusjogok

Figyeljünk a világnapokra, biztosan akarnak valamit mondani.
Október 5-a például a pedagógusok, pedagógusjogok világnapja világnapja.
Biztosan lesznek tartalmasabb és hosszabb értekezések a témában, itt csak röviden.

A pedagógusjogok kérdésének aktualitását nehéz lenne vitatni. 

Az UNESCO és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1996-ban ezen a napon fogadta el a pedagógus jogokról szóló, 150 paragrafusból álló határozatot. Ez az ajánlás 1966 óta is fontos referencia a tanári státusz támogatását illetően (sulinet.hu). 

Vagyis lassan 30 éve világos mire legyen joga egy pedagógusnak, és ezt mégiscsak egy világszervezet fogadott el, tartotta jónak. Igen jelentős leegyszerűsítés ezt bérkérdéssé primitivizálni – nem vitatva, hogy tisztességes bér mindenkinek jár, Maslow piramisát tekintve az elemi szükségletek mégiscsak kellenek. Ahhoz, hogy feljebb lépjünk – ahogy a tanítás és tanulás is túlmegy a vegetatív szinten –, mindkét félnek legalább biztonságban kell éreznie magát. 

Kiábrándító és felháborító, mikor a jövőnket látjuk lepusztulni és ezt már a jelenben is érezzük. Nem most kezdődött és nem csak politikai a probléma, az egész társadalom hozzáállása a pedagógusokhoz – ez által a tudáshoz, jövőhöz – igen tág határok között van a sztárolástól a megvetésig és közönyig. Ami igen kár, ennyire megosztottan nehéz lesz ebből jól kijönni, a jövőnk kulcsa meg mégiscsak a tudás és annak továbbadása lehet. Mi más is lehetne? 

Világnapok - tisztaság

Figyeljünk a világnapokra, biztosan akarnak valamit mondani.
Szeptember 26-a háromszorosan jeles nap: Nyelvek európai napja, A tiszta hegyek napja, Tengerészeti világnap.

Biztosan lesznek tartalmasabb és hosszabb értekezések a témában, itt csak röviden.

Többnyire nincs kapcsolat az egy napra kerülő világnapok között. Talán a tiszta azért összehozhatja ezeket a maiakat. A tisztaság lényeges, hisz egyre szennyezettebb a világunk. A nyelvek, nyelveink egyesek szerint romlanak, talán kapcsolatosan a kommunikációnk egyszerűsödésével. A hegyeink is szemetesednek, a Mount Everesten sok tonnányi szemetet kellett összeszedni. Tengereinkről nem is szólva, az öt nagy szemétsziget területe több tíz Magyarországnyi.

A tisztaság sok mindent jelenthet homogenitástól a sterilitásig, érthetőségtől az őszinteségig. Általában jó az, ha valami tiszta de lehet rosszul is élni vele. Lehet hasznos eszköz és bálvánnyá is válhat, aztán mint minden bálvány démonivá. Ha az elkülönülést, felsőbbrendűséget, lenézést hozza a tisztaságra törekvés, úgy életellenes, mérgező. Talán rosszabb a tisztátalanságnál, mert képmutatás és önelégültség is társul hozzá, és legalább annyira pusztító.

A jó tisztaság a rend, a pontosság, egyértelműség jellemzője, amely a káosszal, a zavarral ellentétes. Ilyen a jó nyelv, a jó hegy és tenger is. Nem keveredik a nem-nyelvvel, nem-heggyel, nem-tengerrel, de önmagában kerek és nyitott, nem elzárkózó és a világunk szerves, élő része.

Talán tiszta, hogy is gondolom… 

Világnapok - béke, hála, stb.

Figyeljünk a világnapokra, biztosan akarnak valamit mondani. 

Szeptember 21-e négyszeresen jeles nap: A magyar dráma napja, ENSZ nemzetközi békenap, A hála világnapja, Alzheimer-világnap

Biztosan lesznek tartalmasabb és hosszabb értekezések a témában, itt csak röviden.

Talán a leginkább hívószó a fentiekben a béke és a hála. Evidensnek tűnik hálásnak lenni a békéért. Merthogy alapvetően békében élünk. Ami persze nem jelenti, hogy feltétlenül könnyű és egyszerű az életünk, de valamennyire kiszámítható és életveszélyes fenyegetettségtől mentes. Nem kis dolog ez, körülnézve a világban nem is magától értetődő. 

Béke kapcsán klasszikus felosztás a külső és belső béke, utóbbi olyan állapot, amit a körülmények kevéssé befolyásolnak. Optimális esetben. Node akarjuk-e, hogy ne hasson ránk a külvilág? Merthogy ez érdektelenség is lehet vagy saját (akár igen jól felépített) világunkba záródás. Baj esetén cél-e, hogy jól érezzük magunkat, vagy inkább rosszul és tegyünk a baj megoldásáért? Az én békém – pl. hagyjatok békén – a cél, vagy békét teremteni és a megvalósult külső harmóniát megélni? Jár nekünk a béke, vagy feladatunk?

A hála kapcsán előfeltétel, hogy valami jóról legyen szó, amit mi is jónak ítéljük. Valamint ez a jó nem jár nekünk, mégis megkapjuk. Két buktató van tehát: ha nem tartjuk jónak a dolgainkat, illetve ha nem megköszönjük, hanem követeljük, járandóságként kezeljük. Mindkettő előfordul, amikor nem értékeljük amink van, illetve magától értetődőként használjuk. Két külön világ az, ahol a hála a hangsúlyos és ahol lénygében állandó a sértődöttség, hiszen nincs minek örülni.

Nem vagyunk persze képesek magunkból kierőszakolni sem a békét sem a hálát. Nem is lehet elvárás, hogy permanensen csodálatos harmóniában és hálatelt szívvel leleddzünk e világban, ami egyébként nem igazán indokolja ezt. Mégis dolgozhatunk ezeken, lényegében magunkon, elsősorban észrevéve a jót, majd követve és előbb-utóbb megvalósítva. Nem feledve – Alzheimer ide vagy oda – hogy világunk továbbra sem a békéről vagy a háláról híres, ami nem csak magyar dráma.

Világnapok - gyermekek, kultúra, biztosítás

Figyeljünk a világnapokra, biztosan akarnak valamit mondani.
Előttünk áll szeptember 20-a, ami máris háromszorosan jeles nap: A gyermekek világnapja, Európai kultúra napja, Biztosítási világnap.
Biztosan lesznek tartalmasabb és hosszabb értekezések a témában, itt csak röviden.

Nem magától értetődő a gyermekek, a kultúra jelenléte, ahogy a biztosítás hozzáférhetősége sem. Pedig természetesnek vesszük, nehezen képzelhető el a világ gyermekek nélkül, valahogy igencsak ide tartoznak, nomeg nemrég még mi is közéjük tartoztunk. Kultúra nélkül pedig semmit nem lehet egyébként elképzelni, ahogy gondolkodni tanulunk egyből kultúra is ragad ránk, sőt lehet az utóbbi megelőzi az elsőt. A biztosítás kakukktojásnak tűnik, de mind a gyermek, mind a kultúra biztosítékként is megjelenik, ezzel együtt lesz kiszámítható és kezelhető helyzetünk és lesznek jövőbeli kilátásaink. Egy bizonytalan világban nagy jelentősége van a stabilitásnak, távlatoknak. 

Kapcsolatainkat, problémáinkat is megragadhatjuk e három mentén. Számos gyermekkori élmény, az akkor kialakult megoldási- és szemléleti módunk működik bennünk, akár rögzült sémaként,  és jól-rosszul szolgál a hétköznapokban. Ízlésünktől a konfliktuskezelési repertoárunkig befolyásolnak, hogy így viszonyuljunk vagy pont így ne. Érdemes figyelni ezekre zsigeri reakcióinkra és amennyire lehet kezelni, hogy ne csak ösztönös késztetések legyenek, hanem kézben tarthassuk és használhassuk. 

Kultúránk szintén életünk alapvető viszonyulása. Mind a társadalomból ránk ragadt, mind a családi vagy baráti körben összeszedett. A nyelv nélkül gondolkodni is aligha tudnánk, kommunikálni meg nagyon kevéssé (bár gondolatok híján kevéssel is beérnénk). Általában nem tudatosulnak kulturális reakcióink, csak ha valami mással, furcsával találkozunk, akkor csodálkozunk rá mennyire evidensnek tekintünk belénk ivódott kulturális beágyazottságunkat. Pedig vannak furcsa dolgok, olykor mi is furcsák lehetünk egy másik társadalom, család vagy baráti kör számára. Ezt is jó tudni és a helyén kezelni. 

A biztonság szintén alapvető, a Maslow-piramis második szintje, vagyis ha fizikailag valahogy megvagyunk, utána ez a leglényegesebb. A biztonságunk ráadásul gyakran fenyegetett, nem egyszerű megteremteni vagy megőrizni. És nagyban függ a gyermekkorunkban tapasztaltaktól és a kulturálisan bevésődöttektől, hogy milyen erős a biztonság-igényünk. Ki hogy bírja a bizonytalanságot. A biztosítás persze külön iparág manapság, de alapvetően ennek az igénynek a kielégítése a célja. Akár a biztosító társaságok anyagi ajánlatai, akár a biztonsági cégek személy- és vagyonvédelmi szolgáltatásai, az egészségbiztosítási juttatások, de a munkakörre vagy járművekre kötendő felelősség-biztosítások is. És személyes biztonságérzetünk lehet tényleges biztonságunktól teljesen független. 

Érdemes hát ismernünk gyermekkorunkból hozott szokásainkat, véleményünket és hozzáállásunkat, a kulturálisan kialakult attitűdeniket és reflexeinket, aktuális helyzetünkben igényelt biztonságunk szintéjét. Hisz ezek meghatározzák mindennapjainkat, kapcsolatainkat, ambícióinkat. Érdekes, hogy a felsorolt vagy felsorolható fogalmak – szokások, reflexek, stb. – felcserélhetőek, majdnem mindegy, hogy a gyermekkorhoz, kultúrához, biztonsághoz vagy aktuális helyzetünkhöz illesztjük. Úgy látszik minden mindennel összefügg, keresztbe-kasul hat. Mégiscsak egy rendszer vagyunk minden kiterjedésünkben…