Október 5-a például a pedagógusok, pedagógusjogok világnapja világnapja.
Biztosan lesznek tartalmasabb és hosszabb értekezések a témában, itt csak röviden.
A pedagógusjogok kérdésének aktualitását nehéz lenne vitatni.
Az UNESCO és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1996-ban ezen a napon fogadta el a pedagógus jogokról szóló, 150 paragrafusból álló határozatot. Ez az ajánlás 1966 óta is fontos referencia a tanári státusz támogatását illetően (sulinet.hu).
Vagyis lassan 30 éve világos mire legyen joga egy pedagógusnak, és ezt mégiscsak egy világszervezet fogadott el, tartotta jónak. Igen jelentős leegyszerűsítés ezt bérkérdéssé primitivizálni – nem vitatva, hogy tisztességes bér mindenkinek jár, Maslow piramisát tekintve az elemi szükségletek mégiscsak kellenek. Ahhoz, hogy feljebb lépjünk – ahogy a tanítás és tanulás is túlmegy a vegetatív szinten –, mindkét félnek legalább biztonságban kell éreznie magát.
Kiábrándító és felháborító, mikor a jövőnket látjuk lepusztulni és ezt már a jelenben is érezzük. Nem most kezdődött és nem csak politikai a probléma, az egész társadalom hozzáállása a pedagógusokhoz – ez által a tudáshoz, jövőhöz – igen tág határok között van a sztárolástól a megvetésig és közönyig. Ami igen kár, ennyire megosztottan nehéz lesz ebből jól kijönni, a jövőnk kulcsa meg mégiscsak a tudás és annak továbbadása lehet. Mi más is lehetne?
