Szeptember 26-a háromszorosan jeles nap: Nyelvek európai napja, A tiszta hegyek napja, Tengerészeti világnap.
Biztosan lesznek tartalmasabb és hosszabb értekezések a témában, itt csak röviden.
Többnyire nincs kapcsolat az egy napra kerülő világnapok között. Talán a tiszta azért összehozhatja ezeket a maiakat. A tisztaság lényeges, hisz egyre szennyezettebb a világunk. A nyelvek, nyelveink egyesek szerint romlanak, talán kapcsolatosan a kommunikációnk egyszerűsödésével. A hegyeink is szemetesednek, a Mount Everesten sok tonnányi szemetet kellett összeszedni. Tengereinkről nem is szólva, az öt nagy szemétsziget területe több tíz Magyarországnyi.
A tisztaság sok mindent jelenthet homogenitástól a sterilitásig, érthetőségtől az őszinteségig. Általában jó az, ha valami tiszta de lehet rosszul is élni vele. Lehet hasznos eszköz és bálvánnyá is válhat, aztán mint minden bálvány démonivá. Ha az elkülönülést, felsőbbrendűséget, lenézést hozza a tisztaságra törekvés, úgy életellenes, mérgező. Talán rosszabb a tisztátalanságnál, mert képmutatás és önelégültség is társul hozzá, és legalább annyira pusztító.
A jó tisztaság a rend, a pontosság, egyértelműség jellemzője, amely a káosszal, a zavarral ellentétes. Ilyen a jó nyelv, a jó hegy és tenger is. Nem keveredik a nem-nyelvvel, nem-heggyel, nem-tengerrel, de önmagában kerek és nyitott, nem elzárkózó és a világunk szerves, élő része.
Talán tiszta, hogy is gondolom…
