Ha lassú a változás, akkor is észrevesszük – régebben nem ilyen volt –, valami szokatlannál pedig meglepődünk, most ez hogy lett hirtelen ilyen? A változás valahogy készületlenül ér – kivéve ha épp ezen dolgozunk.
Talán legérzékenyebbek a kapcsolataink változására vagyunk, főleg ha az fontos számunkra. Egy kapcsolat mindig bonyolult, benne vannak a személyek, a személyes múlt, a közös múlt, az egyéb kapcsolódó kapcsolatok, az aktuális helyzet, és még annyi minden. Mindezek erősíthetik a kapcsolatot, vagy épp gyengíthetik. Dilemmákat vethetnek fel, reményt vagy épp reménytelenséget sugallhatnak, kitartásra vagy feladásra ösztönözhetnek, megerősíthetnek vagy elbizonytalaníthatnak saját értékeinkben…
A változás gyakran hullámzás, jobb és rosszabb időszakok váltakoznak. Általában ez előre is visz, hiszen meg kell tapasztalni a másik kellemetlenebb oldalát, ahogy ő is megtapasztalja a mi negatívumainkat – elég ritkák a mindenben tökéletes és állandóan kiegyensúlyozott személyek. Így szembesülünk egymás korlátaival és erősségeivel, szimpatikus és fura szokásaival, hangulati ingadozásaival. Ezekkel többnyire együtt tudunk élni, elfogadhatóak vagy akár még tetszenek is. Aztán jön valami váratlan, kiszámíthatatlan is, az ilyen helyzetekben tanulunk egymásról és magunkról is, amit aztán beépítünk a kapcsolatba. Végülis ez a beépítés célja minden tanulásnak.
Ha a változások, a hullámok nem egyenlítődnek ki vagy egyre nagyobbak lesznek, egyre nehezebben kezelhető a kapcsolat, komolyabb átgondolásra lehet szükség. Tapasztalhatunk számunkra elfogadhatatlan körülményeket, belefuthatunk kezelhetetlen helyzetekbe, megkérdőjeleződhetnek addig abszolútnak tekintett dolgok, kétségessé válhat a folytatás.
Egy kapcsolat felülvizsgálata vagy éppen lezárása nagyon embert próbáló. Ha nem tettük meg a részünket a rendbehozatalért, örök dilemma maradhat bennünk a „mi lett volna ha…”. Amikor úgy maradunk egy kapcsolatban, hogy nem tisztázzuk legalább magunk előtt annak fontosságát számunkra, akkor a „mi lett volna ha…” az elszalasztott egyéb lehetőségeinkre vonatkozik. A lényeg, hogy nem ott és úgy vagyunk, ahogy és ahol szerintünk lennünk kéne. Hosszú távon ez jelentős feszültséggel jár.
Általában lehet javítani egy kapcsolaton, odafigyeléssel, átgondolással és leginkább kommunikációval. Sokat jelenthet, ha ki vannak mondva a praktikus megbeszélendőkön túl a jó dolgok és a problémák, elismerések és kritikák, vélemények, esetleg érzések. Tudjuk és tudatjuk mi van bennünk, és a társunk is így tesz – ez okozhat meglepetéseket és számos feltételezés alaptalanná válhat, félreértés tisztázódhat. Gyakran van másként, mint ahogy véljük vagy vélik rólunk.
Úgy tűnik, dolgozni kell egy kapcsolatban, egy kapcsolaton – vagyis odafigyelni, tanulni, átgondolni, alkalmazni… Ez mehet magától is remekül, ösztönösen, és kell is a természetesség, merthogy egy kapcsolat nem matematika, nincsenek univerzális és örök képletek, valami élő alakult ki. Ez által bonyolult, rejtélyes, ahogy az elején is szó volt róla, sokkal több tényező alakítja mint a két ember – de azért ők a meghatározók. És a feladat elsősorban az övék.
A hagyományos párkonzultáció lehetőségén túl 2020. július 31-én, pénteken 15:00 órától párkapcsolati Mikrocsoport indul, ahol együtt dolgozhatunk, mert mindig van min.
