hozzá tartozás

Tartozni nem szeretünk. Általában az is kellemetlen, ha nekünk tartoznak. 

Első esetben van valami kötelességünk, valahogy fogyatékosak, sérültek vagyunk, hisz nem birtokoljuk mindenünket – egy részünk nem a miénk, tartozás. Mínuszban vagyunk és rendezni kell adósságunkat, hogy visszakerüljünk nullára. 

A mások tartozása szintén valami bizonytalanság, van valamink, amink nincs, mert másnál van, és vagy meg tudja/akarja adni, vagy nem. Esetleg nekünk is hiányzik a nála levő, más esetben szívesen adtuk és inkább ajándéknak gondolnánk, jobb is ha nem adja vissza. Mindenesetre került egy feszültség a kapcsolatunkba.

Hozzátartozónak lenni is hasonló, gyakran lehet kényelmetlen. Hisz ha valaki hozzánk tartozik, akkor dolgunk van vele, akár felelősek is lehetünk érte, de közben mégis önálló személy, azt és úgy csinál amit és ahogy akar. Van egy közösségük vele, de közben mégse tehetünk sokat, kevés befolyásunk vagy beavatkozási lehetőségünk van. Néha hatni szeretnénk rá, de egyszerre van velünk és külön, kicsit részünk közben nagyon önálló.

Ugyanezt élhetjük meg a mi hozzátartozóinkkal kapcsolatban, mikor ők próbálnak hatni ránk, részt venni az életünkben, vagy épp nem. Ha beleszólnak vagy befolyásolni próbálnak az a szabadságunkba való beleszólás, támadásként élhetjük meg. Ha meg nem törődnek velünk és hagynak az az elutasítás, kirekesztés, mintha nem számítanánk nekik. 

Szerencsére hozzátartozónak lenni általában simán megy, nincs vele gond, főleg jól kezelhető helyzetekben. Problémáknál viszont sok fejtörést és dilemmát okoz, bármelyik oldalról. A felmerülő kérdésekre pedig ritkán van egyszerű és abszolút érvényességű válasz, frappáns megoldás.

A hozzátartozói csoporton legalább feltesszük a kérdéseket, mindenki a sajátját, és átgondoljuk, dolgozunk velük. Tökéletesen kikristályosodott megoldás hiányában is előrébb jutunk, megértünk valamit magunkból, a másikból, tartozásainkból. Ebből az egész világból. Ami azért segít.

Érintett csoport: a Segít6 alatt!

Tematizálás

Egy családban, baráti körben, bármilyen közösségben számos téma felmerül, amivel foglalkoznak. Ez általában jelzi, miről is szól az adott csoport. Munkahelyen a munkával kapcsolatos témák gyakoriak, haveri körben a szórakozás, családi körben a praktikus dolgok és hogy mi van egymással.
Ha jelen van függőség egy csoportban, akkor ez általában meghatározza a témákat. Nem csak úgy, hogy erről van szó, a személyről, a szerről, a viselkedésről, az ehhez kapcsolódó történésekről – hanem az is tényező, ha ezekről pont nem lehet beszélni. Minden közösség szabadságát jelzi a felmerülő témák szabadsága, és ezzel összefüggésben a kényes és kerülendő kérdések, keményebb esetben tabuk mennyisége.
Számos más családi téma is létezik: a családi hiedelmek, legendák, titkok. A régi dicsőség, a nagyon alulról felemelkedés meghatározhatja a családi identitást, ahogy a családtagok kategorizálása és értékelése – gyakran összhangban az illető önértékelésével. Egyes események jelentős pozitív vagy negatív hatása lényeges része a család történetének s énképének, általában inkább a veszteségek, mint a nyereségek jelennek meg. Szinte végtelen téma lehet, ami kisebb nagyobb mértékben meghatározza a család önmagára és tagjaira való gondolását, az ezekhez való viszonyulást, az összetartozást vagy adott esetben kirekesztést.
A függőség erős tematizáló erő, többnyire egy komplex rendszer kiépítésével jár együtt: miért is alakult ki, milyen események vezettek idáig, milyen személyiségbeli hiányosságok tartják fenn, kinek mit kéne csinálni (ami általában nem sikerül), ki miért felelős vagy nem felelős, milyen mentegetések és hibáztatások elfogadhatóak…
Olyan erős a függőség meghatározó ereje, hogy gyakran a család egész működése e köré épül. A szükséges döntéseket – nyaralás, nagyobb vásárlás, munkahely- vagy iskola váltás/választás, költözés, stb. – nagyban meghatározza a függőséghez, függőhöz való viszony: vajon milyen hatással lesz rá? Az egyéb szempontok is felmerülnek, de a döntést a függőség és az ezzel kapcsolatos dolgok döntően befolyásolják.
Mivel a fókusz a függőségen, ez által a függőn van, a többiek valahogy súlytalannak tűnhetnek, a szerepük a kimerül a függőség kiszolgálásában vagy az az elleni küzdelemben – mintha nem önálló, saját életet élnének. Ami velük történik, ami róluk szól vagy őket érinti másodlagos a család nagy és alap témájához viszonyítva. A családtörténet mellékszálain mozognak, kisebb anekdoták szónak csak róluk.
A függőségnek lehet szerepe is a családban, akár pont ez a tematizálás. Mert ha nem erről szólnának a mindennapi interakciók, akkor miről? Valami titokról, szégyenről, esetleg ürességről? Tulajdonképpen kötőanyag egy függőség, lehet a nélkül szétesne a közösség? Ki kéne találni, miről szóljon, ha nem erről? Még megoldhatatlanabb helyzettel kéne szembesülni, míg a függőség jelenvalóságában kicsit olyan, mintha az lenne a probléma és majdnem kézben lenne tartva? A függő menekül a függőségbe, vagy a család, akinek kapóra jön ez a mentség?
Rengeteg kérdés merül fel, rengeteg válasszal, akár egyszerre többel is. Hiszen a függőség mindenkinek mást jelent, és olykor nem is csak egy dolgot. És időben is változhat, az évek során más lesz a jelentése és szerepe.
A tendencia viszont lényeges. Ha egy közösség tematikájában szűkül, szűri a felvetődő kérdéseket az ritkán hatékony, építő és a tagok számára kielégítő. Ellenben ha változnak a témák és a fókuszok mikor kire esnek, úgy jóval kedvezőbb a társas kapcsolat. Mindenki számára.

A hagyományos konzultáció lehetőségén túl igény esetén Mikrocsoport is indul, ahol együtt dolgozhatunk – mert mindig van min.