Első esetben van valami kötelességünk, valahogy fogyatékosak, sérültek vagyunk, hisz nem birtokoljuk mindenünket – egy részünk nem a miénk, tartozás. Mínuszban vagyunk és rendezni kell adósságunkat, hogy visszakerüljünk nullára.
A mások tartozása szintén valami bizonytalanság, van valamink, amink nincs, mert másnál van, és vagy meg tudja/akarja adni, vagy nem. Esetleg nekünk is hiányzik a nála levő, más esetben szívesen adtuk és inkább ajándéknak gondolnánk, jobb is ha nem adja vissza. Mindenesetre került egy feszültség a kapcsolatunkba.
Hozzátartozónak lenni is hasonló, gyakran lehet kényelmetlen. Hisz ha valaki hozzánk tartozik, akkor dolgunk van vele, akár felelősek is lehetünk érte, de közben mégis önálló személy, azt és úgy csinál amit és ahogy akar. Van egy közösségük vele, de közben mégse tehetünk sokat, kevés befolyásunk vagy beavatkozási lehetőségünk van. Néha hatni szeretnénk rá, de egyszerre van velünk és külön, kicsit részünk közben nagyon önálló.
Ugyanezt élhetjük meg a mi hozzátartozóinkkal kapcsolatban, mikor ők próbálnak hatni ránk, részt venni az életünkben, vagy épp nem. Ha beleszólnak vagy befolyásolni próbálnak az a szabadságunkba való beleszólás, támadásként élhetjük meg. Ha meg nem törődnek velünk és hagynak az az elutasítás, kirekesztés, mintha nem számítanánk nekik.
Szerencsére hozzátartozónak lenni általában simán megy, nincs vele gond, főleg jól kezelhető helyzetekben. Problémáknál viszont sok fejtörést és dilemmát okoz, bármelyik oldalról. A felmerülő kérdésekre pedig ritkán van egyszerű és abszolút érvényességű válasz, frappáns megoldás.
A hozzátartozói csoporton legalább feltesszük a kérdéseket, mindenki a sajátját, és átgondoljuk, dolgozunk velük. Tökéletesen kikristályosodott megoldás hiányában is előrébb jutunk, megértünk valamit magunkból, a másikból, tartozásainkból. Ebből az egész világból. Ami azért segít.
Érintett csoport: a Segít6 alatt!
