ha már úgyis

A kerékpárút mellett van egy pihenőhely pár paddal a töltés és a folyó között. Gyakran szemetes, valahogy nem sikerül az oda hordott piknik cuccokat immár üresen el is vinni. Többnyire dobozok, flaskák, zacskók meg ilyenek fordulnak elő, olykor legalább egy kupacban, még jobb esetben valami műanyag zsákba, vagy annak környékére gyűjtve.
Meglepetve láttam hát, hogy alig néhány italos doboz volt a területen. Jeleztem is az Asszonynak, hogy valaki mégiscsak elvitte ezek szerint. Ő ellenben racionálisabban és pesszimistábban állt a dologhoz, szerinte simán befújta a múltkori nagy szél az egészet a folyóba. És valóban meglehet.
Úgyhogy vannak optimista tévedések, mikor valahogy jobbat, szebbet vélünk, mit ami a valóság, és a megcáfolásig – ha egyáltalán kiderül – ebben gondolkodunk. Bizonnyal jellemző ránk, hogy optimistábbak vagy pesszimistábbak tévedéseink, mit feltételezünk elsőre zsigerből. Ráadásul függhet aktuális hangulatunktól, a helyzettől, korábbi élményeinktől…
Szóval a tévedés jó önismeretre is, olykor megnyugtat, hogy milyenek a tévedéseink, máskor elgondolkodtatnak, vajon miért is ilyenek, tényleg így látom-e a világot? És ha már úgyis tévedünk, legalább legyen valami tanulságunk belőle...

magyarázkodás

Elrontunk dolgokat. Nem mintha akarnánk, de hibázunk, elvileg emberi dolog. A folytatás a lényeges egyébként. A minőségbiztosítás vagy minőségirányítás jelentős részét nem meglepően a hibakezelés teszi ki – a hiba természetes, úgyis van, kezelni kell, lehetőleg megfelelően.
Az egyik gyakori mód, a megmagyarázás. Kicsit csűrjük, csavargatjuk a történteket, majdcsak kialakul valami. Azt általában vázoljuk magunknak vagy másoknak hogyan is alakult ki, mi volt a folyamat, milyen tényezők játszottak közre. Jó esetben ezzel értelmet nyer, de minimum rávilágítunk elkerülhetetlen voltára. Majd levezetjük a kialakult helyzet előnyeit vagy legalább kevéssé tragikus voltát, szerencsésen megemlítve megoldási ötleteket is. Lehetőleg kihozzuk, hogy tulajdonképpen szerencsésebb így a történet, vagy legalább semlegessé varázsolhatjuk, de kedvezőtlen helyzetben is kiválthatunk megértést, elfogadást.
Gondot jelenthet, hogy a magyarázat a valóság eltorzítása? Egyrészt olykor csak egyfajta értelmezése, ráadásul akár helyesen, reálisan is történhet. Másrészt a saját teherbírásunktól is függ, mi érezzük mivel mennyire tudunk vagy merünk szembe nézni. A cél végül is az elkeseredés és ez által a passzivitás, visszavonulás elkerülése, valamint a tanulságok levonása után egy jövőbeni jobb és hatékonyabb megoldás kialakítása. A magyarázattal nem a jelen negatívumát akarjuk konzerválni, hanem nyitni egy olyan irányba, ahol értelem és jó megoldások várnak.
Ehhez mindenképpen kell, hogy legyen alkalmunk magyarázkodni, megkérdezzenek vagy meghallgassanak. Hogy érdekeljen bárkit is – lehetőleg az érintetteket – rajtunk kívül a fejtegetésünk. Ellenkező esetben mindössze magunknak fejtegetünk, magunkat győzzük meg. Ez sem utolsó, hiszen legalább mi túl tudunk lépni, napirendre térni a dolgok felett. A többiek meg úgy folytatják, hogy megváltozik vagy megerősödik a rólunk, mint elrontóról alkotott képük. Mi elégedettek leszünk magunkkal, mert megmagyaráztuk magunknak. Ők meg azért, mert tudják milyenek vagyunk, és ez már csak így van.
Összességében tehát jobban jövünk ki, mintha nem foglalkoztunk volna a magyarázkodással, hanem simán elkeseredünk.

bántás

A kapcsolatokban gyakran megjelenik egymás bántása.
Nem mindig egyértelmű miről szól. A versengés része is lehet, az van erősebb pozícióban, aki bánt. Vagy pont a gyengébb bántja az erősebbet, ezzel javítva kicsit az egyensúlyon. Fáradtság is lehet mögötte, a másik leállítását célozandó. Még konstruktív jelleget felvevő, kioktató bántás is előfordul, esetleg a hatékonyság javítását megcélzó. Számos megjelenési formája a jóindulatúnak tűnőtől a gúnyon át a minősítésig vagy megalázásig fokozódhat.
Az érdekesség, hogy leginkább nem direkt gonoszság van egy bántás mögött, nem ártó szándékról szól, a fentiek is jelzik az eredet sokszínűségét. Megszokás, elkeseredés, kiábrándulás, reménytelenség mellett figyelemfelkeltés, visszavágási igény, motiválási próbálkozás, jogosnak vélt büntetés és annyi minden lehet, amit az egyik- vagy mindkét fél bántással próbál megoldani. Nem értve ide persze a direkt agressziót, károsítási vagy tönkretételi igényt, az más kategória. A bántások jelentős része azonban nem rosszat akar, hanem valami mást. És mellékhatásként bántó, ami a másik félben lehet főhatás, nem jön át az eredeti szándék. Persze elfajulnak a dolgok, rohamosan romlik a helyzet.
A bántással talán legnagyobb tévedés, hogy látszólag elérhet valamit, de igazából nem. Nem viszi előre a kapcsolatot, a másikat, nem javítja, nem építi. Nem lehet valakit jobbá bántani, egy helyzetet bántással megoldani.