ha már úgyis

A kerékpárút mellett van egy pihenőhely pár paddal a töltés és a folyó között. Gyakran szemetes, valahogy nem sikerül az oda hordott piknik cuccokat immár üresen el is vinni. Többnyire dobozok, flaskák, zacskók meg ilyenek fordulnak elő, olykor legalább egy kupacban, még jobb esetben valami műanyag zsákba, vagy annak környékére gyűjtve.
Meglepetve láttam hát, hogy alig néhány italos doboz volt a területen. Jeleztem is az Asszonynak, hogy valaki mégiscsak elvitte ezek szerint. Ő ellenben racionálisabban és pesszimistábban állt a dologhoz, szerinte simán befújta a múltkori nagy szél az egészet a folyóba. És valóban meglehet.
Úgyhogy vannak optimista tévedések, mikor valahogy jobbat, szebbet vélünk, mit ami a valóság, és a megcáfolásig – ha egyáltalán kiderül – ebben gondolkodunk. Bizonnyal jellemző ránk, hogy optimistábbak vagy pesszimistábbak tévedéseink, mit feltételezünk elsőre zsigerből. Ráadásul függhet aktuális hangulatunktól, a helyzettől, korábbi élményeinktől…
Szóval a tévedés jó önismeretre is, olykor megnyugtat, hogy milyenek a tévedéseink, máskor elgondolkodtatnak, vajon miért is ilyenek, tényleg így látom-e a világot? És ha már úgyis tévedünk, legalább legyen valami tanulságunk belőle...