Mért lehetünk felszínesek? Több objektív oka is van.
Időhiány – nincs annyi idő a világon, hogy mindenben elmélyüljünk, mindent komolyan átgondoljunk, mindennek utána járjunk.
Ismeret hiány – nem tudhatunk mindent. Mindig vannak más dolgok is, amik hatnak a felszínre, a láthatóra, megtapasztalhatóra. A komolyabb megértéshez általában komolyabb tudás, plusz ismeret megszerzése szükséges.
Figyelemhiány – Nem figyelhetünk a felszín minden apró – olykor nagyon is árulkodó - részletére, amit nagyjából, ránézésre felfogunk, az számít.
Energiahiány – merthogy kinek van energiája mindent komolyan venni és komolyan kezelni? Mögé nézni, feszegetni a felszínt, összefüggéseket keresni már befektetett munka lenne, amit nem szánunk rá.
Érdeklődés hiánya – merthogy miért pont ez érdekeljen? Amennyire meg érdekel, azt kielégíti ez az elnagyolt kép, egyszerű sztereotípia, sommás vélemény.
Szóval leginkább hiányoknak tulajdoníthatjuk felszínességünket – amik persze ennél számosabbak és össze is függenek, meg áthatják egymást. Ráadásul nehéz eldönteni mivel is foglalkozzunk komolyabban. A felszínes hozzáállás általában elég, kezelni tudjuk így is a dolgokat, ha olyan, mintha tudnánk és értenénk. Mégis zavaró olykor, hogy nem értjük, nem tudjuk, nincs igazán rálátásunk. Nem alakul ki valós kapcsolatunk a világgal, az emberekkel. Nem szelídítjük meg ezeket.
Jó lenne erre valami megoldás, bár megoldhatatlannak tűnik. Nincs korlátlan időnk, tudásunk stb. Marad tehát, hogy elfogadjuk korlátainkat. Elengedjük, ami bármilyen hiány miatt megszelídíthetetlen, és nem is teszünk úgy, mintha közel állna hozzánk. Így aztán nem lesz mindenről véleményünk, nem szólunk hozzá mindenhez, illetve mindezt fenntartással kezeljük. Tudva aktuális felszínességünk mértékét nem véljük azt mélyebbnek. Kialakulhat egy mélységmérték, e szerint lesznek mélyebb és sekélyebb dolgaink, mint mindenkinek.
És persze tudjuk, hogy a leginkább a mélyebb részeknek van megtartó ereje, hiába nagy felületű a felszín.
