-- Kémia – konklúzió --
Kicsit zavarba ejtő, de másrészt teljesen természetes, hogy ez a világ fizikai. Szellemi, gondolkodó, érző lényekként azonban valami mást, többet is látunk bele, valahogy nem csak anyagi jellegű a létezésünk. Már a kérdés felvetődése is túlmutat az anyagon, és számos ilyen kérdés, téma merül fel naponta bennünk, ami nem materiális jellegű. Világunk virtualizálódása is ebbe az irányba húzza a hangulatot, ráadásul anyagi jellegű dolgaink, mint az ételek, nagyrészt előfeldolgozottak, csomagoltak, szimbólumokkal meg logókkal tájékozódunk köztük nem anyagi felismerésükkel.
Node miért a kémia? A fizika nagyon csak anyagi, a biológia meg már működésekről szól. A kémia, ami még és már anyagi és több is annál, az „átmeneti faj” vagy szerencsére nem hiányzó láncszem. Az élet csodájának ígérete benne van, de még ipari, mérnöki, technológiai jelleggel.
Kémiában kalkulálható a bemenetből a kimenet, az eredmény, következmény. És elég jól visszafejthető is, hogy jutottunk idáig. Elemek elemi összefüggései, folyamatai alakítanak ki szervezeteket, amik aztán ezt-azt művelnek a továbbiakban azon további elemekkel, amikkel kapcsolatba kerülnek. Kis kémiai egységek, reakció centrikus apró komplexumok egymással összehangoltan nagy bonyolultságú rendszert hoznak össze.
Előbb-utóbb kialakul valami irány is, folyamat, merre megy ez az egész. Mintha lenne cél, szándék vagy vágy, ami mozgatja az egészet. Itt már bejön a vezérlés, kommunikációs vegyületek, összehangoló molekulák, ahol a szabályozás vegyi természetű, a kémiai kötések a döntőek. Vagy példaként a bevitt mindenféle táplálék nagyon konkrét kalcium-foszfát kristállyá alakul a csontjainkban, igen precíz tehát a végeredmény. Ahogy a mozgásnál és más funkcióknál is, a dinamikus eredmények kémiából erednek. Nagyon pontos technológia szükséges, hogy az alakuljon ki ami kell, akár testi rész, akár mozgás, akár átalakítás vagy valami szabályozás.
Mindezek alapján talán védhető álláspont, hogy mindenek lényege a kémia.
