A figyelem nem megy erőből, bár lehet erőltetni és valamennyire ez is működhet. Talán akkor megy legkönnyebben, ha érdekel, ha kíváncsi vagyok. Lehet érdemesebb a kíváncsiságot felkelteni magunkban, megkeresni az érdeklődést.
A segítő úgy segít, hogy figyel. Közhely, hogy nem ad tanácsot, nem vesz át döntést, nem minősít. Viszont figyel a tartalomra, formára, körülményekre, összefüggésekre, az egészre vagy részletekre… A segítő ránk figyel és minket is késztet erre. Hiszen ha figyelnek ránk, mi is tudunk magunkra, össze tudjuk rendezni a tartalmat, formát, körülményeket, összefüggéseket, az egészet vagy részleteket…
Figyelni fárasztó. Ha jól csináljuk közben motivál a sikerélmény, a felfedezés izgalma, a megértés nyugalma. Ezzel együtt sem bírjuk akármeddig, elfogy a lendület. Szerencsére a találkozás után is folytatjuk, dolgozunk tovább, ha nem is annyira intenzíven. Továbbra is felfedezünk, megértünk.
Figyelni a mi dolgunk. A segítő hiába figyel, ha mi nem tesszük. Nem sokat ér nekünk, ha ő felfedez, megért, nem lesz közünk hozzá, hiába rólunk szól. És dolgunk is, hogy tereljük a figyelmét, arra, amivel foglalkozni akarunk, ami nekünk fontos. Mégiscsak rólunk van szó.
