boldog hit

Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek. Jn 20,29

A hit és boldogság viszonya érdekes. Lehet boldog a tudatlanság, talán a hitetlenség is. A hit és boldogság összekapcsolása valahogy olyan kis naiv hangulatot kelt. Valami indokolatlan optimizmust sugall. 

Az indokolatlanság mintha elvárás is lenne. A hitetlenkedő Tamást meggyőzi, amit tapasztal, viszont Jézus szerint, aki bizonyítékok nélkül hisz, az a boldog. Tamás meg nem boldog, mert úgy hisz, hogy látott is. Ezzel együtt Tamás bizonnyal nem keseredett el és nem lett boldogtalanabb. 

Higgyünk hát egymásnak? Hiszen a többi tanítvány említette, sőt bizonygatta a csodát, ami nem lett elég Tamásnak. El kellene hinnünk a szóbeszédeket? Mendemondákat? Pletykákat? Bizonnyal nem a válogatás nélküli hiszékenység a megoldás. Viszont a hitetlenség sem. Akkor marad a forráskritika.

Mérlegelni kell hát. Hiszen mindenről nem lehet direkt tapasztalatunk, egy csomó dolog csak levezethető. Másrészt a tapasztalat nem biztos hogy érti is mi van a háttérben, tulajdonképpen mi hogy működik, viszont megfelel várakozásunknak így továbbra is bízunk benne. A modern világ vívmányain túl igaz ez a hagyományokra, tudományokra vagy a művészetekre is. Nem tudni miért, de működik. 

A megértés megalapozhatja a bizalmat, ahogy a tapasztalat is, ha pedig megvan a bizalom, már nem kell feltétlenül hozzá a megértés és a tapasztalat. Tamás mégiscsak ismerte mind Jézust, mind a többieket, nem utolsósorban a próféciákat. Mindezt összerakva kijöhet a feltámadás, a csoda, a hihetetlen. Kijön az a hit, ami nem akármiben, nem alaptalan, azonban tapasztalatok hiányában is működik. Ez valóban boldogító lehet, boldogítóbb a látásnál. 

Kényelem

Kényelmes világban élünk. Vagy legalábbis próbáljuk kényelmesség tenni, tehetségünk szerint. 

Sokak szerint a boldogságot keressük egyébként, boldogok szeretnénk lenni, de ha ez nem jönne össze, legalább érezzük jól magunkat. A kettő nem azonos és az utóbbihoz áll közelebb a kényelem. Régebben emlegették a sült galambot, amire várnak az emberek, és aminek elvileg a szájukba illene repülni – vagyis erőfeszítés nélkül elégüljünk ki. Olyasmi, mint kocsival menni a hegyre nem pedig megmászni azt. 

Állítólag pedig nincs ingyen ebéd. Ha nem járjuk végig az utat és úgy érünk célhoz, az egész más jellegű megérkezés. A helyzet, az anyag, a fizikai valóság túlmutat önmagán, valahol ilyenkor alakul ki valami boldogság-féle. „És a vízzel is így van. Amit innom adtál, olyan volt, mint a muzsika, a csiga meg a kötél miatt... Emlékszel?... Nagyon jó volt.” Egyszerre H2O és több is, valami merőben más. Persze csak egy kicsit más az a víz, a sima dihidrogénmonoxid is megteszi a fizikai kiszáradás ellen. Manapság az ivóvíz nem luxus, igazán kényelmesen elérhető, ezzel együtt emlékezhetünk helyzetekre, amikor valami több volt. Éppen ezért emlékszünk ezekre. Sokszor az erőfeszítés, a kényelmetlenség, kellemetlenség miatt. 

Persze hogy jobb kényelmesen élni, tenni a dolgunkat, minél könnyebben. Ki szeretne ilyesmi írásokat füstölgő gyertya fényénél kézzel írott büdös pergamenlapon olvasgatni egy hideg kőépületben, amikor kényelmesen otthon, fotelban, képernyőn is megteheti? Bár lehet, jobban odafigyelnénk a tartalmakra, ha nem komoly erőfeszítés nélkül jutnánk hozzájuk. Ezzel együtt nem észszerű cél az öncélú kényelmetlenség.

Leginkább talán az elválasztás a lényeg, a kényelem az kényelem, a boldogság meg boldogság. Lehet átfedés, leginkább alkalmilag, és persze nem egymást kizáró dolgok ezek. Viszont nem is azonosak, sem fontosságban, sem elérhetőségben. Ne lepődjünk meg egyik vagy másik megjelenésén és lehetőleg ne keverjük össze őket… 

regene-ráció

Fáradtak vagyunk. Sok a feszültség. A megoldandó feladatok, a meghozandó döntések nyomasztanak, ülnek az agyunkban, pszichézik a szomatikánkat. Már a tájékozódás is megterhelő, mit kéne, hogyan, mit lehet és szabad, mi kötelező – a túl sok vagy a kevés információ egyszerre nehezít. A stressz szépen nő bennünk, ahogy a stresszorok hatnak ránk, és van belőlük bőven. 

Egy darabig tudjuk kezelni, aztán egyre nagyobb kihívás. És amíg kihívásként éljük meg, rendben is vagyunk. Értjük miről van szó, kézben tartjuk, megvan az izgalom, ami által olykor egy kis flow is adódhat. Nem unalmas és nem teljesíthetetlen. Aztán már soknak tűnik, gyakran mintha túlnőne rajtunk. Kapkodássá, idegességgé válik, egyre kétségbeejtőbb a helyzet. Logikus, hogy előre nézünk, a kása-hegyre, ami mintha csak nőne.

Az új év kifejezetten jó egy hátratekintésre is. Ettől nem állunk meg, nem fordulunk vissza, de ránézünk a megtett útra. És gyakran azt látjuk, az is kemény volt. De megmásztuk, lefutottuk, átugrottuk, mikor hogy. Nem akárhol vagyunk, hanem közben. Persze fáradtan, akár sérülésekkel, érzékenységekkel, rossz tapasztalatokkal, óvatosságokkal, amiket menet közben összeszedtünk. Idáig viszont már valahogy eljutottunk, és ezt jó látni. 

Teljesítmény van mögöttünk, már az is az, hogy kibírtuk. De azért voltak szép mászások, futások, ugrások. Jó látni azokat, akik ott voltak, esetleg vannak is. Mennyi minden működött (és látjuk már mi nem), mennyivel jobban kezelünk dolgokat, szóval azért csak fejlődtünk közben. 

Ennyi legalább jut, egy visszapillantás. Egy sóhajtás és egy kis elégedettség. Idáig már eljutottunk. És újra előre nézve talán nem is akkora  a hegy. 

a hozzá nem tevés boldogsága

X: Nézd meg az új telefonom. Ugye szép!

Y: A régi is nagyon szép volt. És tulajdonképpen nem is volt régi.

X: De ez szebb. 

Y: Klassz. Én meg meg tudtam értetni a megoldóképletet az öcsémmel. 

X: Aha, az tök fárasztó lehetett.

Y: Hát, kellett türelem, megy figyelem meg minden, némi kreativitás is. A végén még ő is örült, sőt büszke is volt magára.

X: Egyszerűbb megvenni valamit és annak is lehet örülni. Meg kényelmesebb.

Y: Ha csinálok is valamit, az valami más. Egy kis alkotás, majdnem teremtés.

X: Én meg élvezem a teremtett világot.

Z: Azért másképp az enyém, amin dolgoztam, sőt a világ is más, ha részben én is teremtettem.

X: Megvenni sem győzöm a fontos dolgokat, megnézni a fontos filmeket, játszani a fontos játékokat meg ilyeneket. Nincs nekem kapacitásom alkotgatni.

Z: Más az a világ, amihez te is hozzátettél. Mekkora lehetőség ez…