Y: A régi is nagyon szép volt. És tulajdonképpen nem is volt régi.
X: De ez szebb.
Y: Klassz. Én meg meg tudtam értetni a megoldóképletet az öcsémmel.
X: Aha, az tök fárasztó lehetett.
Y: Hát, kellett türelem, megy figyelem meg minden, némi kreativitás is. A végén még ő is örült, sőt büszke is volt magára.
X: Egyszerűbb megvenni valamit és annak is lehet örülni. Meg kényelmesebb.
Y: Ha csinálok is valamit, az valami más. Egy kis alkotás, majdnem teremtés.
X: Én meg élvezem a teremtett világot.
Z: Azért másképp az enyém, amin dolgoztam, sőt a világ is más, ha részben én is teremtettem.
X: Megvenni sem győzöm a fontos dolgokat, megnézni a fontos filmeket, játszani a fontos játékokat meg ilyeneket. Nincs nekem kapacitásom alkotgatni.
Z: Más az a világ, amihez te is hozzátettél. Mekkora lehetőség ez…
