Y: Te érzed, a te hangulatod.
X: Persze, csak remélem látszik is, milyen jól vagyok.
Y: Milyen jól vagy? Nekem olyan, mint eddig, talán egy kicsit lassúbb meg tompább.
X: Nem is. Sokkal jobban érzem magam.
Z: És csinálsz valamit másként a gyógyszer szedésén túl? Változtattál valamin, vannak új szokásaid? Esetleg abbahagytál dolgokat? Átgondoltad a dolgaidat?
X: Nem, dehogy, a kémia számít. Az meg az agyban zajlik. Azok az érzelmek, tudod. Azt meg így rendbe raktam.
Y: Azért az érzelem, hangulat nem csak kémia. Az sem mindegy mit csinálsz, hogyan gondolkodsz a helyzetedről, hogy állsz hozzá a dolgaidhoz.
X: Minden fejben dől el, vegyileg.
Y: Én szeretem azt hinni, hogy én hatok a világra meg a saját hangulatomra, jóllétemre is. Sőt, ezt tapasztalom.
X: Mert nincs jó gyógyszered.
Z: Mert nem a gyógyszerem vagyok, sőt ha úgy adódik gyógyszerrel is én döntök. Az én dolgom vezetni az életemet, nem gyógyszereké.
X: Ez azért kicsit nagyképű.
Z: Csak így lehet. Mégiscsak az én életem.
