Sokak szerint a boldogságot keressük egyébként, boldogok szeretnénk lenni, de ha ez nem jönne össze, legalább érezzük jól magunkat. A kettő nem azonos és az utóbbihoz áll közelebb a kényelem. Régebben emlegették a sült galambot, amire várnak az emberek, és aminek elvileg a szájukba illene repülni – vagyis erőfeszítés nélkül elégüljünk ki. Olyasmi, mint kocsival menni a hegyre nem pedig megmászni azt.
Állítólag pedig nincs ingyen ebéd. Ha nem járjuk végig az utat és úgy érünk célhoz, az egész más jellegű megérkezés. A helyzet, az anyag, a fizikai valóság túlmutat önmagán, valahol ilyenkor alakul ki valami boldogság-féle. „És a vízzel is így van. Amit innom adtál, olyan volt, mint a muzsika, a csiga meg a kötél miatt... Emlékszel?... Nagyon jó volt.” Egyszerre H2O és több is, valami merőben más. Persze csak egy kicsit más az a víz, a sima dihidrogénmonoxid is megteszi a fizikai kiszáradás ellen. Manapság az ivóvíz nem luxus, igazán kényelmesen elérhető, ezzel együtt emlékezhetünk helyzetekre, amikor valami több volt. Éppen ezért emlékszünk ezekre. Sokszor az erőfeszítés, a kényelmetlenség, kellemetlenség miatt.
Persze hogy jobb kényelmesen élni, tenni a dolgunkat, minél könnyebben. Ki szeretne ilyesmi írásokat füstölgő gyertya fényénél kézzel írott büdös pergamenlapon olvasgatni egy hideg kőépületben, amikor kényelmesen otthon, fotelban, képernyőn is megteheti? Bár lehet, jobban odafigyelnénk a tartalmakra, ha nem komoly erőfeszítés nélkül jutnánk hozzájuk. Ezzel együtt nem észszerű cél az öncélú kényelmetlenség.
Leginkább talán az elválasztás a lényeg, a kényelem az kényelem, a boldogság meg boldogság. Lehet átfedés, leginkább alkalmilag, és persze nem egymást kizáró dolgok ezek. Viszont nem is azonosak, sem fontosságban, sem elérhetőségben. Ne lepődjünk meg egyik vagy másik megjelenésén és lehetőleg ne keverjük össze őket…
