Előttünk áll szeptember 20-a, ami máris háromszorosan jeles nap: A gyermekek világnapja, Európai kultúra napja, Biztosítási világnap.
Biztosan lesznek tartalmasabb és hosszabb értekezések a témában, itt csak röviden.
Nem magától értetődő a gyermekek, a kultúra jelenléte, ahogy a biztosítás hozzáférhetősége sem. Pedig természetesnek vesszük, nehezen képzelhető el a világ gyermekek nélkül, valahogy igencsak ide tartoznak, nomeg nemrég még mi is közéjük tartoztunk. Kultúra nélkül pedig semmit nem lehet egyébként elképzelni, ahogy gondolkodni tanulunk egyből kultúra is ragad ránk, sőt lehet az utóbbi megelőzi az elsőt. A biztosítás kakukktojásnak tűnik, de mind a gyermek, mind a kultúra biztosítékként is megjelenik, ezzel együtt lesz kiszámítható és kezelhető helyzetünk és lesznek jövőbeli kilátásaink. Egy bizonytalan világban nagy jelentősége van a stabilitásnak, távlatoknak.
Kapcsolatainkat, problémáinkat is megragadhatjuk e három mentén. Számos gyermekkori élmény, az akkor kialakult megoldási- és szemléleti módunk működik bennünk, akár rögzült sémaként, és jól-rosszul szolgál a hétköznapokban. Ízlésünktől a konfliktuskezelési repertoárunkig befolyásolnak, hogy így viszonyuljunk vagy pont így ne. Érdemes figyelni ezekre zsigeri reakcióinkra és amennyire lehet kezelni, hogy ne csak ösztönös késztetések legyenek, hanem kézben tarthassuk és használhassuk.
Kultúránk szintén életünk alapvető viszonyulása. Mind a társadalomból ránk ragadt, mind a családi vagy baráti körben összeszedett. A nyelv nélkül gondolkodni is aligha tudnánk, kommunikálni meg nagyon kevéssé (bár gondolatok híján kevéssel is beérnénk). Általában nem tudatosulnak kulturális reakcióink, csak ha valami mással, furcsával találkozunk, akkor csodálkozunk rá mennyire evidensnek tekintünk belénk ivódott kulturális beágyazottságunkat. Pedig vannak furcsa dolgok, olykor mi is furcsák lehetünk egy másik társadalom, család vagy baráti kör számára. Ezt is jó tudni és a helyén kezelni.
A biztonság szintén alapvető, a Maslow-piramis második szintje, vagyis ha fizikailag valahogy megvagyunk, utána ez a leglényegesebb. A biztonságunk ráadásul gyakran fenyegetett, nem egyszerű megteremteni vagy megőrizni. És nagyban függ a gyermekkorunkban tapasztaltaktól és a kulturálisan bevésődöttektől, hogy milyen erős a biztonság-igényünk. Ki hogy bírja a bizonytalanságot. A biztosítás persze külön iparág manapság, de alapvetően ennek az igénynek a kielégítése a célja. Akár a biztosító társaságok anyagi ajánlatai, akár a biztonsági cégek személy- és vagyonvédelmi szolgáltatásai, az egészségbiztosítási juttatások, de a munkakörre vagy járművekre kötendő felelősség-biztosítások is. És személyes biztonságérzetünk lehet tényleges biztonságunktól teljesen független.
Érdemes hát ismernünk gyermekkorunkból hozott szokásainkat, véleményünket és hozzáállásunkat, a kulturálisan kialakult attitűdeniket és reflexeinket, aktuális helyzetünkben igényelt biztonságunk szintéjét. Hisz ezek meghatározzák mindennapjainkat, kapcsolatainkat, ambícióinkat. Érdekes, hogy a felsorolt vagy felsorolható fogalmak – szokások, reflexek, stb. – felcserélhetőek, majdnem mindegy, hogy a gyermekkorhoz, kultúrához, biztonsághoz vagy aktuális helyzetünkhöz illesztjük. Úgy látszik minden mindennel összefügg, keresztbe-kasul hat. Mégiscsak egy rendszer vagyunk minden kiterjedésünkben…
