Szabadság
Az Unión belüli szabad mozgás és tartózkodás joga az EU összes polgárát megilleti, csakúgy, mint az egyéni szabadságjogok, így a magánélet tiszteletben tartásához való jog, illetve a gondolat, a véleménynyilvánítás, a vallás, a gyülekezés és a tájékozódás szabadsága, amelyeket az Európai Unió Alapjogi Chartája rögzít.
A szabadság az egyik legjobban hangzó jog. Mindenki szabad akar lenni, ezért még a többiek szabadságát is hajlandó elviselni és elfogadni többnyire.
Nagyon tág és sokat vitatott téma a szabadság, szabad akarat, függetlenség, hasonlók. Filozófiai, vallási, jogi, politikai, pszichológiai, kulturális értelmezése teljesen jogos, minden terület magáénak érezheti és magyarázhatja. Lehetünk valamitől vagy valamire szabadok, külső és belső szabadságokkal rendelkezhetünk (vagy nem), adott korlátok között akadnak használható képességeink, tiltások között lehetőségeink.
Alapvetően valamilyen cselekvés jellemzi a szabadságot, egy kívánt tett magvalósításban nyilvánul meg. Megteszem mert megtehetem. Konkrétan fogalmaz az Unió, az egyéni szabadságjogokat (pl. a mozgás és tartózkodás szabadságát, a magánélet tiszteletben tartásához való jogot, a gondolat, a véleménynyilvánítás, a vallás, a gyülekezés és a tájékozódás szabadságát) említi, de ezek közösségi vonatkozással is rendelkeznek.
A szabadság az emberi viszonyokban lényeges tényező, össztársadalmi feladat. Hiszen egy társadalomban nem elvont jogokat igényelünk vagy kérhetünk számon, hanem praktikusakat. Ezekkel tudunk élni és életünk az ezekkel való kölcsönhatásban alakul. Összefüggésben persze az elsődleges értékkel, a méltósággal – a szabadság (indokolatlan) korlátozása mindig méltatlan.
Szokták emlegetni a szabadság légkörét. Van is egy hangulata, amikor tudjuk, hogy kibontakozhatunk, fejlődhetünk, alakíthatjuk sorsunkat és javára válhatunk egymásnak. Ez igazán csak együtt és szabadon lehetséges.
