Állapotokban létezünk, állapotainkat kezeljük. És másokét, egymásét, olykor kölcsönösen. Állapotainkra hat a helyzet, de nem csak. Olykor mi jobban meghatározzuk saját állapotunkat, mint a külső tényezők.
Persze helyzet és állapot hat egymásra, de mégis lényeges, melyik a meghatározó. Ha állapotról van szó, abban szeretnénk változást, javulást, általában több idő és befektetett munka szükséges. Míg a helyzeteket könnyebben megoldhatjuk, kezelhetjük, amennyire. Itt jók lehetnek az ötletek, módszerek, technikák, szerezhetünk gyakorlatot, jártasságot, készséget.
Az állapotunk sokkal inkább mi vagyunk – még akkor is, ha ez változó. Mi vagyunk fent vagy lent, előre vagy vissza. Hogy szívünk szerint alakuljon, magunkat is kell kezelnünk, nem elég a körülményeket. Ezzel együtt hosszú távon nagyobb feladat vagy cél, hogy magunkra találjunk és túllépjünk a helyzetek (és résztvevőik) manipulálásán.
Természetesen mindkettő szükséges, megoldásaink, sikereink jó esetben segítik egymást. Szerencsés helyzetkezelésünk javítja állapotunkat, ahogy állapotunk optimalizálása is jótékonyan hat helyzetkezelésünkre. De azért hasznos lehet tudatosítani, most a helyzettel vagy állapotunkkal foglalkozunk elsősorban, mivel is volna leginkább teendőnk?
