Egy szabályozást általában mérés és értékelés előz meg. Tudnunk kell, mi a helyzet, azután el kell döntenünk, mit is akarunk. Vagy mit engedünk meg. Milyen eredményt szeretnénk, mennyiségileg, minőségileg. Tulajdonképpen kontrollálni akarjuk a helyzetet.
Gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy valami van, történik, általában egy esemény vagy folyamat. Megmérjük és értékeljük, vajon normális-e ez, megfelelő vagy legalábbis elfogadható-e számunkra. Kijön a kalkulációnk, többnyire határértékek: egy érték alatt vagy felett nem tudjuk vagy akarjuk elfogadni. Vagyis reagálnunk kell.
Mik ezek a tényezők vagy izék, hogy kiderüljön, miről van szó, ha már ennyire körülményesen kezdtünk bele? Például egy megszólítás, köszönés. Ez elég szabályozott ritkák a határsértések és egyértelműek. Egyértelmű, hogy kitől mikor milyen tartalmi és formai megnyilvánulás fogadható el köszönésként, mi az ami furcsa és mi az ami elfogadhatatlan.
A komolyabb interakciók már érdekesebbek, ki mibe és mennyire szólhat vagy avatkozhat bele és hogyan? A közelebbi és távolabbi család, a barátok, a kollégák, főnökök, szakértők, kibicek stb. Mikor, milyen formában lehetnek hatással a dolgainkra? Vannak itt gesztusok, kérések, utasítások, manipulációk, fenyegetések, elismerések, ígéretek, számonkérések, stb. Mindezekkel kezdenünk kell valamit a teljes elfogadás és teljes elutasítás között és mellett akár.
Nem lehet cél, hogy senki ne hasson ránk, mégiscsak egy valós világban élünk. Kell is hogy befolyásoljuk egymást, tanuljunk a másiktól, átvegyünk jó hozzáállásokat, kialakítsunk hasznos együttműködéseket, kellemes időtöltéseket. Ha nem engedjük be a többieket, életképtelenek és betokosodott zárvány leszünk. Ha meg túl sokat engedünk meg, ők élik az életünket helyettünk.
No és végre vissza a szabályozáshoz – a határaink betartása és betartatása a feladat. Nem csak másokkal, magunkkal is be kell tartatnunk. Következetesen, minél kevesebb hangulatfüggőséget alkalmazva. A beengedés, sőt behúzás is ugyanúgy fontos, mint a szükség szerinti távoltartás. Megfigyelve, mikor mi működik és mi kevésbé. Kinél hogy tudjuk elérni, hogy belépjen a határainkon innen, de ne lépjen a másik vonalon túl.
Megfigyelhetjük ahogy a többiek hogy szabályoznak minket, hiszen mindenki reagál a határsértésekre szükség esetén. Kinél mekkora a mozgástér, éreztetik velünk és mi is éreztetjük velük. Személyre szabottak és helyzetfüggők ezek a beállítások, többnyire jól is működnek. A konfliktusaink jelentős része a mégis megtörténő határsértések, a be nem lépések vagy túlzott benyomulások.
Szabályozni viszont leginkább magunkat tudjuk. A többiekre így-úgy hathatunk, lehetnek stratégiáink és taktikáink. Ugyanez kell magunkra is, ami több mint fegyelem vagy erőből viselkedés. Kialakított jó szokások, megfelelő szemlélet és hozzáállás, saját magunkra szabott saját szabályok és megengedések. Ami aztán jó esetben kifelé is képvisel minket.
