Külön érdekes, hogy ez egy időbeli jellegű „mikor jön el az Isten országa” kérdésre válasz. Merthogy várakozunk, teszünk-veszünk, közben merengünk, hogy mikor is lesz az amikor. Hiszen körülnézve nem látjuk. Itt kéne lennie, hol máshol, de nem látszik sok jele, vagyis még nincs itt. Akkor csak az lehet, hogy majd itt lesz. Nem itt van, hanem itt lesz, valahogy ismerős ez a hozzáállás.
Kiderül, kiszámíthatatlanra kérdeztek. Olyanra, ami nem látható, nem szembetűnő vagy megfigyelhető. Nagy kérdés, akkor hogy is vesszük észre akkor? És mikor? A mikor, úgy tűnik nem jó kérdés. Vannak ilyen kérdéseink. És az sem releváns, hogy itt vagy ott. Tiszta kvantumfizika, maguk a fogalmaink nem értelmezhetőek, túl van ez a fogalmi készletünkön.
Viszont mégsem teljesen értelmetlen a kérdés, nem arról van szó, hogy ne lenne Isten országa. Pont az a lényeg, hogy van. Itt és most. Nem hely és nem idő. Ez az egészen más nincs igazán kifejtve, talán mert nem ez a lényeg. Nem a forma, a jelenség mibenléte, értelmezése, magyarázata meg hasonlók. Elég annyi, hogy van, és közöttünk. Vagyis a mi dolgunk, felelősségünk, nincs mire várni, nincs hova menni.
Tulajdonképpen ez így megnyugtató. Túllépve a látványon és tapasztalaton ez az itt és most ahova igyekszünk. Ne várjunk semmire, ne menjünk sehova…
