Úgy alakulunk ki, meg alakulunk tovább, hogy érintkezünk a többiekkel. Tapasztaljuk, hogy milyenek ők, meg hogy milyenek vagyunk mi. Ezek leginkább reakciók, észrevesszük hogyan reagálnak ránk, meg mi hogyan reagálunk rájuk. Mennyi mindent váltunk ki egymásból.
Aztán lesznek vonzódások, taszítások, érdeklődések, elzárkózások, mindenféle reagálás. Kialakul kivel hogy vagyunk. Kisebb-nagyobb különböző időtartamú és intenzitású kapcsolatunk formálódik, amikben mikor hogy érezzük magunkat. Mindezek hatnak ránk, alakítanak, változatos dinamika alakul ki. Túlzásokkal, hiányokkal, mindenféle érzelmekkel, érdekekkel, elülső- és hátsó szándékokkal.
Egy ilyen bonyolult rendszerben keresi a helyét a párkapcsolat. Vajon dominálja a többi kapcsolatot, vagy inkább konkuráljon velük, talán rendelődjön alá nekik, esetleg valami kiegészítőként legyen jelen? Az aktuális rendszer egyébként mennyire nyitott, rugalmas, elfogadó vagy inkább rigid, hagyomány- és tekintély elvű, zárkózott? Könnyű vagy nehéz dolga van a párkapcsolatnak?
Megannyi jelelemzője lehet a kapcsolatoknak egyenként, így a párkapcsolatnak is. Lehet praktikus haszna, érzelmi előnye, társadalmi tekintélye, önbizalmi hozadéka, morális fölénye, számos vélt és valós pozitívuma. Nem véletlen, hogy általában vágyott egy (jó) párkapcsolat, hiszen annyi ígéretet vetítünk rá.
A valóságban azonban az ígéretek részlegesen válnak valóra. Pedig a lehetőség megvan, csakhát mindkét fél fél. Érzelmileg csomó félelem van már bennünk, számszakilag meg egyikünk sem egész, teljes. Ebből próbáljuk hát a legtöbbet kihozni, és lehetnek is elég jó eredményeink. Többnyire kialakítható egy egész jó kapcsolat, a bonyolult rendszer minden behatása közepette.
Előfordul azonban, hogy a külső és belső egyensúly felborul, a párkapcsolat átértékelődik, döcögni kezd, halmozódnak a csalódások és sérelmek. Egy nagy konfliktus alakul és/vagy a sok kicsi összeadódik, kalkulációk, költség-haszon elemzések kezdődnek. Praktikus és elvi szempontok, érzelmi és értelmi érvelések, akár csak kimondatlanul. Egyre inkább a mérlegelés érvényesül, és egyre kisebb súlya lesz a párkapcsolatnak, a másiknak.
Folyamat ez, sőt folyamatok, olykor akár ellentétes irányokkal, összevissza is. Ilyenkor, még a képlékenység és káosz idején érdemes lehet segítséget kérni. Akár egyéb kapcsolatoktól, akár szakembertől. Hogy ne egy pillangó hatás, egy utolsó cseppes apróság, egy véletlen alakítsa a továbbiakat.
Általában már nehéz egymással beszélni, egymást meghallani meg még inkább. Pedig van, hogy ennyi sokat jelent. Mindig komoly munka kell, hisz eddigre már komolyak a sérülések is. Olykor túl komolyak, ezért a korrekt és méltó befejezésig lehet eljutni, mint aktuálisan elérhető optimumhoz. Az örök haraghoz vagy bűntudathoz képest kedvező alternatíva.
Együtt folytatva szintén változik a kapcsolat, jobbára minőségileg is. Az újjáépítéshez meg kell nézni statikailag mit bír, mérlegelni a lebontandó és felépítendő elemeket, hogyan lehet kialakítani egy időjárás és földrengés biztosabb szerkezetet, nomeg a szükséges anyagokat előteremteni és beépíteni. Nagy munka, de szerencsére vannak jó példák.
