Y: Ez most miről jutott eszedbe?
X: Hát hogy milyen reménytelen. Az határoz meg, amit átéltem, ami eddig velem történt, ez egy kényszerpálya.
Y: Persze, ez is igaz, meg az is, hogy azért van választásod. Például tanulhatsz a hibákból, meg a sikerekből is. Ismételheted magad, meg mást is csinálhatsz. Meg vannak olyan lehetőségeid, amik korábban nem voltak.
X: De csak abból választhatok, ami most van. Az meg jóval szűkebb, mint lehetne.
Y: Mire gondolsz?
X: Nem leszek már balett táncos vagy olimpikon.
Y: Valóban, erre kevés az esély. Meg nem is tudtam, hogy egyáltalán érdekel. Viszont elég sok egyéb lehetőséged marad.
X: De ez már nincs. És még sorolhatnám.
Z: Minden történés kizár lehetőségeket, viszont meg is nyit újakat. Más döntésekkel meg eseményekkel most máshol tartanál, de nincs garancia rá, hogy csodálatos lenne.
X: Akkor is olyan szűk ez így, és egyre szűkül.
Z: Vagy csak egyszerűen haladsz az úton?
