Y: Ebben a helyzetben normális ha szomorú vagy. Én is az lennék, és miattad az is vagyok.
X: De nem jó, hogy így fáj.
Y: Biztosan nem kellemes, de hát fura lenne, ha nem viselne meg. Akkor az egész olyan komolytalan.
X: Pedig komoly, épp ez a baj. Ezért érzem rosszul magam.
Y: Természetes, ha jól szeretnéd érezni magad, de hát ennek is megvan az ideje.
X: Jó lenne elfelejteni az egészet.
Z: Akkor pont az értékét veszítenéd el. Pedig ami értékes, azt pont meg kell őrizni. Mégiscsak a részed.
X: Épp ezért fáj. Nem szeretem a fájdalmat.
Y: Nem kell szeretni, fura is lenne. Csak tovább élni így, ezzel együtt.
Z: És akárhogy is, mégiscsak ennyivel gazdagabban.
