De a függőség kisajátít minket. Egyre jobban meghatároz, egyre szűkebb lesz a világunk. Nem ismerünk magunkra, hiszen régebben nyitottak voltunk, kíváncsiak, aktívak. Ha nem dőlünk be saját magyarázkodásunknak, önigazolásunknak, elég rosszul fest a helyzet.
Félő, hogy csak nehéz megoldás van. Számot vetve a kialakult helyzettel, lehetőségeinkkel, keménynek tűnik a feladat. Vélhetőleg sok, kevéssé sikeres próbálkozással a hátunk mögött jelentős bizalom és optimizmus kell egy újabbhoz.
Pedig kár értünk. Ennél többek vagyunk, többet tudnánk nyújtani. Talán várnának is többet tőlünk, bár lehet, lassan lemondanak rólunk. De szerencsére mi még nem mondunk le magunkról. Tudjuk, több vagyunk, mint ami látszik belőlünk.
Jól jöhet ilyenkor némi segítség. Átgondolni, megérteni mi is a helyzet, hogy vagyunk, miben és mennyire. A segítség kéréséhez bátorság kell, azután munka, kitartás. Visszaszerezni a régen volt nyitottságot, kíváncsiságot, aktivitást komoly feladat, elkel a támogatás, némi biztatás, vezetés. És visszajelzés, hogy tényleg haladunk.
