Azt hiszem azért van ez, mert ilyenkor olyan, mintha élnénk. Erről szól az adrenalin, izgalom keresés, az élvezetek egy része de akár a harag is – ilyenkor ott vagyunk, jelen vagyunk és irányítjuk a dolgokat, hatunk a világra. És át is éljük ezt. Talán ezért olyan kellemes bármilyen hatalom, élünk, és ezt másokkal is tudathatjuk – amitől még inkább élünk.
Az információ is ilyen, jelenlétet ad. Egyfajta mágia, mint mikor azért kellett tudnunk a másik nevét, hogy uralmunk alatt legyen. Most is ha valami bajunk van és kapunk egy két szavas diagnózist, megnyugszunk – így már kezelhető, tudjuk mi van. Vagy látunk egy madarat és meg tudjuk nevezni, máris mintha ismerős lenne, helyére kerül. Pedig nem tudtunk meg többet sem a betegségünkről, sem a madárról.
A hírek is erre szolgálnak, amiről hallottunk, az a helyére kerül. Azt mondhatjuk: ja igen, tudok erről, persze. Pedig nincs rá hatásunk, ahogy a diagnózisra vagy a madárra sincs, de mégis mintha hatalmunkban állna. Életünk része lesz, beépítjük a világunkba, a sajátunkba – arra pedig hatni tudunk, ugyebár.
Azzal hogy felháborodunk vagy örülünk egy hír kapcsán olyan, mintha tényleg hathatnánk rá, fontos nekünk a saját reakciónk. Magunkat is teszteljük, hol vagyunk mi a hírrel kapcsolatban, hogy állunk hozzá. Olykor korrigáljuk világképünket, önképünket, hisz van ami nem fér bele eredetileg, kicsit megingatja, ezt azért nem gondoltuk volna. Úgyhogy szűrjük is a híreket, nagyon ne provokáljanak se a jó, se a rossz irányba – elég nekünk az aktuális világnézetünk, önképünk. De közben csak kíváncsiak is vagyunk, azért akkor érezzük élőnek magunkat, ha történik velünk valami, például a szemléletünk billegése.
Az élet és az információ így összefügg, jó erős kölcsönhatás van közöttük, mintha a fizikai világban lennénk. Az információ – a kíváncsiság által katalizálva – komoly vitalitást eredményez, élővé és jelenvalóvá tesz minket. Ami egyébként nem átverés vagy illúzió – ez az életünk.
