Valóság

Marcus Aurelius gyakran idézett mondása szerint „minden amit hallunk, vélemény, nem tény, és minden amit látunk, nézőpont, nem a valóság”. Ami persze sommás és jópofa mondás, de életelvnek kevéssé optimista. Illetve például a tudomány általában ezt akarja kivédeni, mivel a tényekhez, mérésekhez igazítja az elméletet és nem fordítva. Úgyhogy erre a létező és jelentős problémára azért vannak megoldási kísérletek – éppen azért, mert ezt az emberi gyengeséget szükséges orvosolni.
Az igazi gond ott van, ahol a tények nem számítanak és a véleményekhez alakul a valóság. Amihez az kell, hogy az a vélemény hallható – azaz elég hangos és gyakori – legyen, míg nagyon más meg ne legyen ilyen. Vagy akkora zaj kell, hogy csak a leghangosabbnak legyen esélye az ingerküszöb átlépésére. Ilyen a bizonygatás. Szóval a véleményt közlését fel lehet turbózni.
Valamint lehet a valóságot gyengíteni. A már említett zaj jó erre, és mindjárt a leglényegesebb adat is csak egy kis tényező lesz a sok közül. Ennél még jobb, ha nincsenek is valóságos adatok, mérések, kísérletek – nincs mire hivatkozni. Vagy nem is szerzünk be valós adatokat, vagy nem osztjuk meg – mindjárt a vélemény egyedül marad a pályán a tények híján. Más nem tud érdemben reagálni, hisz nincs mire hivatkoznia, véleménnyel meg nem érdemes vitázni.
Komoly probléma adódhat ebből egyébként, leginkább akkor, ha a valóság véletlenül mégiscsak lényegessé válik. Ha már akkora a felépített vélemény-világ és olyan meghatározó, hogy alig van kapcsolata az igazival. Amíg nem futunk, elhitethetjük magunkkal, hogy egyébként jó futók vagyunk. Komolyan véve saját-világunkat bármit meg tudunk magyarázni, nőhet az önbecsülésünk, és teljesen jó érezhetjük magunkat – azzal a kis szorongással, hogy persze tudjuk, egyre távolabb kerülünk a valóságtól. De amíg megy, addig jó.
A valóság nem könnyű, mondják is hogy annak való, aki nem bírja a drogokat. Meg annak, aki többet akar, mint véleményt. Esetleg annak, ami valóságosan akar való életet. Korántsem biztos, hogy mindig ez a jó megoldás. Kellenek a fájdalomcsillapítók, nem bírunk ki akármit. Mégiscsak az az igazi, ha vannak illúzióink – is. A vélemények pedig akár közel is állhatnak a tényekhez, ha azokon alapulnak. A szembenézéskor nem csak rosszat látunk, hanem sok jót is, a valóság nem feltétlenül pesszimista. Mivel itt vagyunk, azért valahogy megy ez. És megy a valósághoz közelebb is, ami bizonytalanabb de azért mégiscsak az a biztonságosabb. Általában kiderül, a valóság nem annyira ijesztő, akár kezelni is tudjuk.
Ilyen kalandoknál jó, ha van mellettünk valaki. Mondjuk egy konzultáns :)