Bizonytalanul

Talán az egyik legnehezebb dolog a bizonytalanság. Ami egyébként egy darabig megy, de hát lassan túl vagyunk azon a darabon. És kéne építeni a jövőt, valamerre. Az egyénit is, mert érezhetően minden változik vagy változhat, jó lenne előre alkalmazkodni. A kapcsolataink is módosulhatnak, már csak a kapcsolattartási módok módosulása miatt is. Akivel nem sikerül kommunikálnunk, egy idő után csak távolodni kezd. Nomeg társadalmi szinten sem ártana kitalálni a megfelelő hangsúlyokat, irányokat. Úgy tűnhet ebbe van a legkevesebb beleszólásunk, viszont talán ez a leginkább meghatározó hosszú távon. És ez is egy feszültség, hogy végignézzük ahogy alakul valami, ami rólunk szól és alig hathatunk rá.
Nagy ez a feszültség, hogy csinálni kéne, de mégis mit, hogyan? Ráadásul tájékozódni sem egyszerű, kevés az információ és még azt sem tudjuk pontosan mi a lényeges és mi nem annyira. No meg mi a megbízható, kinek lehet hinni? Hiszen számos vélekedés kering, ami egy része dilettáns, más része direkt torzított, esetleg manipulatív vagy sima tévedés. Szerencsére egyre megbecsültebbek a valódi tudósok, valódi újságírók, valódi helyzetértékelések is.
Ez lehet a bizonytalanságban egy kis reménysugár, hogy van valódi. Vannak valódi kapcsolatok, még akkor is, ha aktuálisan virtuálisak. Vannak valódi szakemberek, nem csak járvány ügyben, hanem szociális otthonokban, nyomdákban, köztisztaságnál – mindenütt. Sokan értenek a dolgukhoz, jó páran értenének, ha hagynák – az alap hozzáállás általában korrekt és építő. Úgyhogy van remény, vannak igaz dolgok, igaz értékek. Még igazi politikusok is akadnak – akik tényleg használni akarnak és a polisz érdekeit tartják szemük előtt. Csak hát az érdekek, félelmek, helyezkedések…
Ha elhinnénk, hogy ez nem zéró összegű játszma, nekünk nem attól lesz jobb, hogy másnak rosszabb, sokat javítana a hozzáálláson. Előfordul olyan, hogy mindenki jól jár. Akarhatnak az emberek jót egymásnak is, nem csak maguknak. Persze vannak, amik nem így állnak hozzá, a jóindulatot ki is használják, egy ügyes hazugsággal nagyon jól lehet járni. De ez nem von le a jóindulat és az igazság értékéből.
Bizonytalanságunk nagy része a bizalmatlanságból is ered, ami egyszerűen tapasztalati, merthogy becsaptak. Bizalmat pedig nem könnyű szerezni, bármilyen jól is jönne. Nem vitás, hogy jobb lenne hinni a többieknek, remélni a legjobbakat, számítani a dolgok alakulására és így hozzáállni tevőlegesen is. Egy ilyen jövőért könnyebb tenni – csak hát vajon ilyen a jövőnk, a világunk, nem verjük-e át magunkat egy ábránddal? Közhelyes lenne azt mondani, hogy mi alakítjuk a jövőnket, és ennyire egyszerűen ez így biztos nem igaz. De azért mégiscsak mi is felelősek vagyunk.
Viszont van valami sürgetés, ez a bizonytalanság már túl hosszú ideje tart, belefáradunk a feszültségbe. Nem látszik a kimenetel, nő a zaj, az ellentmondó információk, az egyre több megoldatlanság. És érezzük, nagyon sokáig ez így nem maradhat. Előbb-utóbb beáll valami egyensúly. Remélhetőleg nem az indulatok vezérelte, félelem sürgette helyzet lesz ez, hanem az értékek és a valóság alapján álló. A mienk.