Kéthetente beszélgetési lehetőség azzal, aki eljön. Hétköznapi, hogy rólunk és nekünk szóljon. Személyes, hogy jelentsen valamit számunkra. Személytelen, hogy tapintatos maradhasson. Csak annyira irányított, hogy vezessen valahová. Akár név nélkül, hogy bátrabbak és őszintébbek lehessünk.
A téma pedig: klímagyász
Az is gyász, mikor még nem ért el minket a veszteség, de tudjuk, el fog. Aktuálisan egész ismert világunk, berendezkedésünk kerül veszélybe, a jövőképünk esik szét, szerepeink, identitásunk inog meg, lassan, de biztosan. Mit kezdjünk ezzel? Tagadjuk, haragudjunk, alkudozzunk, essünk kétségbe vagy fogadjuk el? Van-e ezeknél jobb megoldás?
Megosztjuk tapasztalatainkat, dilemmáinkat, véleményünket.