A beszélgetésnél többször megszólalunk, reagálunk a másikra vagy akár a korábbi magunkra. A beszéd egyszeriségével és egyoldalúságával szemben van lehetőség többször megnyilvánulni, korrigálni, kiegészíteni, átgondolni, akár változtatni is véleményünkön, hozzáállásunkon.
A beszélgetésnél nem kell nagyot mondani, kereken kifejteni, formálisan felépíteni mondandónkat – akár az is megengedhető, hogy ne legyen mondandónk vagy csak közben alakuljon ki. Dominálhatunk is, de belefér, hogy alig szólalunk meg, az odafigyelés magában is fenntarthatja a beszélgetést.
Vagyis a beszélgetés dinamikus, élő. Már a jó beszélgetés ilyen, amikor észrevesszük egymást, találkozunk egymással, tényleg megmozdít bennünk valamit. Akár nagy gondolatok vagy tanulságok nélkül is, a kialakult közösség számít a leginkább. Ezzel együtt a legnagyobb csodák talán a beszélgetésekben történnek.
